A fejlett nyugaton is egyre inkább érezhető a valóság súlya az orosz-ukrán konfliktus kapcsán, így eljött az idő, hogy új narratívákat alkossunk - PestiSrácok.

A modern nyugat is egyre inkább szembesül a valósággal, amely az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatos. Ezért elérkezett az idő, hogy új történetet találjunk ki. Ambrózy Áron, 2025. január 26.

Glenn Diesen, norvég professzor véleménye szerint elérkeztünk egy fordulóponthoz: a politikai és médiakörökben zajló hosszú távú manipulációs időszak végéhez. Ahogy az ukrán proxyháború a lezárásához közeledik, úgy a Nyugat fokozatosan hajlandó elismerni Ukrajna vereségét. Ezt az elemzést a Mandiner tálalja számunkra.

A felismerésünk hátterében az áll, hogy napjainkban egyre nehezebb elrejteni az igazságot, de ezt csak mi, realisták emeljük ki. Vannak persze olyan népszerű katonai elemzők és biztonságpolitikai szakértők, akik makacsul hangoztatják azt a képtelenséget, hogy az orosz veszteségek messze meghaladják az ukránokét, csupán azért, mert az orosz fél a támadó. Csakhogy az erkölcsi elvek (mint például a támadás elítélése) ritkán számítanak a csatatéren, ahol a tűzérségi gránátok nem válogatnak. Érdemes lenne tőlük megkérdezni, hogy vajon melyik háborúban volt jellemző, hogy a támadók szenvedtek nagyobb veszteségeket; én csak a koreai háborút tudnám említeni hirtelen. Persze, nem vagyok biztonságpolitikai oktató, ezért talán az én információim is titokzatosabbak, de az tény, hogy a 2. világháborútól a vietnámi háborúig, sőt az iraki konfliktusokig bezárólag mindig az a fél szenvedett el nagyobb veszteségeket, amelyik gyengébb volt.

Térjünk vissza Glenn Diesen norvég professzorra! A Mandiner cikkének rövid összefoglalója szerint Diesen rámutat, hogy a nyugati média narratívája az ukrajnai háborúval és annak lehetséges kimeneteleivel kapcsolatban jelentős átalakuláson megy keresztül.

A nyugati sajtó fokozatosan elkezdi formálni a közvéleményt az ukrán vereségről és a jövőbeni tárgyalások során elkerülhetetlen fájdalmas kompromisszumokról. Az újságírók számára elkerülhetetlen a valóság figyelembevétele, hiszen Oroszország közelgő győzelme már 2023 nyara óta egyértelmű jelekkel mutatkozik meg, azonban ezt a tényt sokáig próbálták eltitkolni a proxyháború fenntartásának érdekében.

Diesen korholóan megjegyzi, hogy a nyugati médiában a politikai és médiaelit egyértelműen kommunikálta, hogy Ukrajna győz, míg minden ellenvéleményt Kreml-propagandának tituláltak. Intőleg hozzáteszi azt is, hogy:

ami tegnap még "orosz propaganda" volt, az érdekes módon most hirtelen kollektív konszenzus lett."

A Rácz Andrások figyelmét arra is felhívja Glenn Diesen, hogy a médiamunkások (és a biztonságpolitikusok plusz elemzők) hibáztak (hazudtak), amikor

A stagnáló frontvonalakat arra használták, hogy bizonyítékul szolgáljanak Oroszország győzelemre való képtelenségére.

a háború során a katonai erő és a morál mellett a tartós utánpótlás és a logisztikai támogatás kulcsfontosságú tényezők. Ukrajna számára a lemorzsolódási arányok kedvezőtlen alakulása azt jelenti, hogy a harci egységek folyamatosan csökkentek, ami hosszú távon komoly kihívások elé állítja a hadvezetést. Tom Cooperek meglátásai szerint a konfliktus nemcsak a fegyverek és a taktikai manőverek kérdése, hanem a katonák lelki és fizikai állapota is meghatározó szerepet játszik. A harcosok kitartása és elkötelezettsége, valamint a rendelkezésre álló erőforrások optimális kihasználása elengedhetetlen a sikerhez. Ezen tényezők figyelembevételével Ukrajna számára elengedhetetlen, hogy stratégiáit folyamatosan felülvizsgálja és alkalmazkodjon a változó körülményekhez.

A nyilvánosság könnyen meg lehet téveszteni hamis információkkal a veszteségekkel kapcsolatban, de egy adott fordulópont után a területi változások már nem maradhatnak titokban.

Diesen véleménye szerint a proxyháború a NATO számára addig volt előnyös, amíg az orosz és ukrán felek kölcsönösen gyengítették egymást. Kiemeli, hogy az "empátiát fegyverként" használták a közvélemény támogatásának megszerzésére, és akik nem álltak ki a NATO álláspontja mellett, azokat a Kreml eszközeiként bélyegezték meg. Diesen úgy véli, hogy a médiában dolgozók, valamint a biztonságpolitikai elemzők félrevezették a közönséget, mivel nem tárták fel a valós ukrán veszteségeket. Szerinte azok, akik azt állították, hogy az ukrán veszteségek elenyésznek az oroszokéhoz képest (amit egy egyszerű Google keresés is igazol), valójában csak propagandaanyagot terjesztettek, és nem végeztek valódi újságírást vagy elemzést.

a narratíva iránti elkötelezettség nem csupán a konfliktus elhúzódásához vezetett, hanem a mögött rejlő tényleges szándékokat is elfedte. Az Egyesült Államok számára Ukrajna kulcsfontosságú eszköznek számít Oroszország gyengítésében, és ez az egyetlen valódi cél, amely vezérli a politikai döntéshozatalt. Diesen említi a Fehér Ház egykori kabinetfőnökét, az Egyesült Államok védelmi miniszterét és a CIA igazgatóját, akik nyíltan elismerték, hogy a helyzet komplexitása és a stratégiai érdekek miatt a háború kimenetele egyre inkább a politikai narratíva alakításának függvénye lett.

egy konfliktusban veszünk részt, ez egy proxyháború Oroszországgal."

Ezt ugye sokáig letagadták azok a médiumok, amiket az amerikai nagykövetség finanszírozott. Diesen most megfontolásra ajánlja a propagandistáknak, hogy gyártsanak le egy új narratívárát (ha képesek egyáltalán saját gondolatok megalkotására), ami közelebb áll a valósághoz, mert akkor nem kell annyit hazudozni. A valóságot úgy írja le, hogy immár nem reális, hogy

"A NATO támogatásával Ukrajna győzelmet arathat Oroszország felett a harctéren."

hacsak a NATO nem indít támadást Oroszország ellen. Várható a tárgyalások megkezdését pedig el lehet adni az ukránok iránti empátia megnyilvánulásaként. Tehát jó emberek maradhatnak a propagandisták, ebben nem lesz változás.

Facebook hozzászólás

Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás: **Kapcsolódó Témák: Vezetői Szerepek és Hatások** A vezetői szerepek sokszínűsége és a különböző kapcsolódó témák mélyen befolyásolják a szervezetek működését. A vezetők nemcsak a döntéshozatalban, hanem a csapatok motiválásában, a kommunikációban és a stratégiák kialakításában is kulcsszerepet játszanak. Emellett fontos megérteni, hogy a vezetői stílusok és a vezetői magatartás hogyan alakítják a munkakörnyezetet és a munkatársak elköteleződését. A vezetés tehát nem csupán a hatalom gyakorlásáról szól, hanem a kapcsolatok építéséről és a közös célokért való együttműködésről is.