A fiatalok mindent beleadtak, de van, amihez nem lehet előre felkészülni.

"Klasszikus balettórát még sosem láttam ilyennek!" - mondta egy férfi a mellette ülő nőnek vasárnap este, miközben a közönség lelkesen tapsolt a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett szakirányán végző hallgatóinak vizsgaelőadásáért a Magyar Állami Operaház lenyűgöző színpadán.

A fiatalok egy jelentős fordulóponthoz érkeztek: egy hosszú, kihívásokkal teli utazás zárult le. A színpadon végig látható volt a precíz és tudatos mozgás, de amikor a függöny végleg lehullott, sokan már nem tudták visszatartani az érzelmeiket.

Ne siessünk ennyire a jövő felé. Fodorné Molnár Márta rektorasszony köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy "a fiatalok tanulmányai végéhez érkeztek, és előttük hatalmas lehetőségek tárulnak fel, hiszen fő tantárgyuk, a klasszikus balett mellett a táncművészet sok más formanyelvét is magas szinten sajátították el."

A vizsgaadás programja valóban lenyűgözően tükrözte az összetett és sokrétű képzést. Az első felvonásban Riccardo Drigo és Marius Petipa A kalóz című balettjének részletei elevenedtek meg, klasszikus stílusban. A színpad varázslatos díszlete egy elhagyatott palota intimebb, belső udvarát idézte, ahol a növendékek mozgása és jelenléte igazi életet lehelt a helyszínbe.

A második felvonásban a klasszikus és modern művek varázslatos részleteit élvezhettük. Az előadások során kreatív ötletek és egyedi személyes történetek bontakoztak ki – úgy tűnt, mintha a táncosok saját belső világukat és élményeiket öntötték volna mozgásba.

A harmadik rész valódi csúcspontot jelentett: világpremier keretein belül debütált Lukács András lenyűgöző koreográfiája, mely az "Örök körforgás" címet viseli, és kifejezetten a végzősök számára készült. Az előadás az első pillanattól kezdve magával ragadta a közönséget, és öröm volt látni, hogy az összetartó szellem mindent képes volt összekapcsolni.

A fiatal tehetségek lenyűgöző teljesítményének megvalósításában Lukács András Harangozó Gyula-díjas koreográfus zsenialitása játszott kulcsszerepet. Művészi érzékkel irányította a mozgásokat, amelyek körbe-körbe, keresztbe-kasul sodorták a táncosokat, látszólag könnyedén, de valójában megdöbbentő precizitással. Az előadás végén a közönség percekig tartó, lelkes vastapssal jutalmazta a fiatalokat – a taps nem csupán a látottakra vonatkozott, hanem azokra az elszántságra és alázatra is, amelyek az egész estét áthatották. Ritkán találkozni olyan egységes és mély hatást keltő vizsgaelőadással. Az este igazi ünneppé változott – nem csupán a hallgatók, hanem a táncművészet egészének is.

"A gyerekek csodálatosan megmutatták a legszebb oldalukat" - nyilatkozta Volf Katalin, a Kossuth-díjas művész és évfolyamvezető, aki meghatottan osztotta meg benyomásait az Indexnek a látottakról.

Most ért véget, és tele vagyok érzelmekkel, a feszültség még mindig a levegőben vibrál – de úgy érzem, ez egy igazán remek előadás volt.

A háttérben már pezsgő ünneplés folyt: a fiatalok tanáraikkal ünnepelték az együtt eltöltött időt, természetesen alkoholmentes italokkal. Egy korszak ért véget: ez volt az utolsó közös fellépésük, az utolsó alkalom, hogy együtt táncoltak. Az elmúlt hetek során már érezhető volt a levegőben a búcsúzás hangulata, az utolsó két hétben pedig feszültséggel teli készülődés zajlott a vizsga előtt.

- mondta Volf Katalin, aki úgy véli, hogy ez nem csupán szakmai kihívás volt, hanem emberi szempontból is jelentős megpróbáltatás. A jövő most már a világ tánctermeiben, próbatermeiben, sőt, olykor a kemény padlókon és még keményebb kritikák kereszttüzében bontakozik ki. Volf Katalin hangsúlyozza, hogy erre a kihívásra valódi felkészülés nem lehetséges:

Mindenkinek megvan a saját ösvénye, amit be kell járnia, és a saját nehézségeikkel szembesülniük kell. Én csupán annyit tudok nyújtani, hogy itt állok mellettük, és szeretetteljes támogatójuk vagyok. Ha bármilyen probléma adódik, bátran keressenek meg, és osszák meg velem a bánatukat a vállamon.

A vizsgaelőadás koncepcióját Túri Sándor, az évfolyamvezető, és MTE egyetemi docens kollégája közösen dolgozta ki. Fő céljuk az volt, hogy minden végzős hallgató egyenlő figyelmet kapjon, elkerülve, hogy bárkit is kiemeljenek. A harmadik felvonás rendezésével megbízott Lukács András már másfél évvel ezelőtt "le lett stoppolva" a projektre Volf Katalin által. "Nem gondoltam, hogy ilyen csodálatos produkciót látunk majd" – osztotta meg érzéseit, miközben elérzékenyült.

És valóban, a vizsgaelőadás nem csupán egy táncszakmai esemény volt, hanem egyszerre búcsú és beavatás. Egy új élet kezdete.