A japán nő tragikus halála: a rendőrség helyzete még akkor is kedvezőtlen, ha valóban mindent megtettek a gyilkos kézre kerítéséért.

Megemlékezés az áldozat V. kerületi otthona előtt 2025. február 4-én - Kép: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

Tavaly november elején eltűnt egy fiatal amerikai nő Budapesten. Mackenzie Michalski turistaként érkezett Budapestre, utoljára november 4-én, a bulinegyedben, a Szimpla Kert közelében látták. A hazafelé tartó járatra már nem szállt fel, az Airbnb-lakásából sem jelentkezett ki. A 31 éves nő eltűnése már a legelején komoly médiafigyelmet kapott. Mackenzie Michalski barátai Facebook-csoportot hoztak létre a keresésére, értesítették a sajtót, minden követ megmozgattak.

A rendőrség ilyenkor körözési eljárást indít az eltűnés körülményeinek alapos kivizsgálására. Amennyiben a körülmények ezt indokolják, ellenőrzik, hogy az eltűnt személy ismeretlen helyen való tartózkodása esetleg bűncselekménnyel hozható-e összefüggésbe. Egy amerikai nő eltűnésének ügyében a hatóságok számos gyanús körülményre figyeltek fel, amelyek arra utaltak, hogy a nő lehet, hogy bűncselekmény áldozatává vált. Különösen gyanús volt, hogy barátai hangsúlyozták: Michalski sosem késne le a repülőgépét, főleg nem egy olyan városban, ahol már többször is járt. A barátok és a rendőrség gyanúja végül beigazolódott. Az ír férfi, akit a nő meggyilkolásával vádoltak, lebukásában döntő szerepet játszottak azok a kamerafelvételek, amelyeket a nyomozók sikeresen beszereztek. A férfi végül beismerte a bűncselekmény elkövetését.

A novemberi esemény némi hasonlóságot mutat a közelmúltban napvilágra került esettel: január 29-én egy lakástűz következtében egy japán nő tragikus körülmények között életét veszítette. Hasonlóan Mackenzie Michalski eltűnésének ügyéhez, itt is az ismerősök hamar gyanakvásra adtak okot. Különböző tényezők arra utaltak, hogy a történtek mögött nem csupán egy véletlen baleset állhat. Tudták, hogy az áldozat férje hajlamos volt az erőszakra, és azt is, hogy a nő sosem dohányzott. Ez utóbbi információ különösen fontos volt, mivel a nyomozás kezdetén a tűz forrásaként a dohányzást vélték felelősnek.

A tűzesetet a japán nő volt férje jelentette be a rendőrségnek, azt állítva, hogy amikor hazatért, már égett a lakás. Az elsődleges helyszíni szemle nem talált idegenkezűségre utaló nyomokat, ahogy az orvosszakértő sem, a tűz után bevetett kutya pedig nem szagolta ki égésgyorsító nyomát. Utóbbi azt támasztotta volna alá, hogy valaki felgyújtotta a lakást.

Noha a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) már azt kommunikálja, hogy akárcsak a nő ismerősei, a rendőrök is már a kezdetektől gyanakodtak a volt férjre, utólag nehéz eldönteni, ez mennyire igaz. Amikor ugyanis február elsején a Patent Egyesület közleményben sürgetett alaposabb vizsgálatot, akkor erre a rendőrség csípőből azt reagálta, hogy semmi sem utal bűncselekményre.

A nő halála rendkívüli halálesetként került a hatóságok látókörébe. Ez a megközelítés a gyakorlatban elterjedt, mivel az eljárás kezdetén az objektív nyomozati bizonyítékok nem támasztották alá az emberölés gyanúját. Például a nő dohányzásának hiánya, valamint az a tény, hogy a tűzesetet bejelentő férfi korábban bántalmazta őt, önmagában nem elegendő arra, hogy gyilkosság gyanúját felvetjük, különösen, ha a szakértők nem találnak idegenkezűségre utaló nyomokat. Ennek következtében az ügy közigazgatási eljárás keretein belül folytatódik, és a férfi, miután meghallgatták, szabadon elhagyhatta a rendőrség épületét.

Amennyiben gyanúra okot adó körülmények merülnek fel, elengedhetetlen, hogy a vizsgálatot a lehető legnagyobb körültekintéssel folytassák le. Ezt az elvárást a rendőrök felé a Patent Egyesület is megfogalmazta néhány nappal a tragikus esemény után. A rendőrség állítása szerint ők eleget tettek ennek a követelménynek, hiszen különben nem sikerült volna azonosítani a tettest. Azonban, ha elfogadjuk a BRFK nyilatkozatát, miszerint a nyomozók a kezdetektől fogva az alapos kivizsgálásra törekedtek, akkor is megkérdőjelezhető a február 2-án kiadott közleményük, amely inkább a baleset verziójára helyezte a hangsúlyt, ezzel súlyos kommunikációs hibát vétve.

Jóllehet a rendőrséget bírálók azt is a rendőrök szemére vetik, hogy nem indítottak egyből nyomozást emberölés miatt, a kezdeti szakvélemények alapján ezt nem is tehették meg. Egy közigazgatási eljárás ugyanis csak akkor fordulhat át büntetőeljárásba, ha felmerül az idegenkezűség gyanúja - de a nem dohányzás ténye és a férj erőszakos múltja önmagában ehhez kevés.

A közigazgatási eljárás nem jelenti azt, hogy a rendőrök lazán kezelhetnek egy ügyet. Éppen ellenkezőleg: a rendkívüli halálesetek kezelésére vonatkozó jogszabályok alaposan körvonalazzák a szükséges lépéseket. Anélkül, hogy a részletekbe mélyen belemerülnénk, fontos hangsúlyozni, hogy a szemlebizottság "köteles a szemlét olyan alaposan és részletesen lebonyolítani, hogy az - amennyiben a későbbiekben bűncselekmény gyanúja merülne fel - a létrejött dokumentáció megfeleljen a büntetőeljárás keretein belül végzett helyszíni szemle formális és tartalmi követelményeinek".

Ahogy látható, nagyrészt bűnügyi nyomozás nélkül, egy közigazgatási eljárás keretén belül is lehet olyan adathoz jutni, amely az alapos gyanúra okot adhat. Jelenleg is vannak olyan eltűnési ügyek, amelyekben nem nyomoznak emberölés miatt, noha gyanítják, hogy az eltűntet meggyilkolták. A 12 évesen, még 2002-ben eltűnt Till Tamás nagy port kavart ügyében is csak akkor indult büntetőeljárás emberölés miatt, amikor tavaly megtalálták a kisfiú földi maradványai. Pedig a rendőrök is gyanították, hogy Till Tamás bűncselekmény áldozata lett és azért nem találják.

Nem feltétlenül kell egyébként a holttestet megtalálni ahhoz, hogy egy - például eltűnési - ügy átforduljon büntetőeljárásba. Említhetnénk annak a kétgyermekes karcagi nőnek az esetét, aki 2020. december 22-től december 24-ig nem adott életjelet magáról. A rendőrök kezdetben még eltűnt személyként keresték. Aztán 2021. január 4-én Karcagtól több mint 100 kilométerre női ruhadarabokat találtak, és mint utóbb kiderült, ezeket viselte eltűnése napján a fiatal nő, akinek később a gyilkosát is megfogták. Róla kiderült, hogy a nő volt élettársa.

A japán nő halálának körülményei kapcsán ugyan hivatalosan nem indítottak emberölési nyomozást a rendőrség részéről, ám a szó szoros értelmében mégis egyfajta nyomozási folyamat zajlott. Az exférjtől vett DNS-minta, a férfi kihallgatása, ruháinak lefoglalása, valamint a kamerafelvételek összegyűjtése és alapos elemzése közigazgatási eljárás keretében valósult meg. Bár ez a folyamat nem minősült "hivatalos" nyomozásnak, mégis ezek a lépések vezettek el a kulcsfontosságú fordulóponthoz, mely végül a gyilkos elfogásához vezetett.

A közigazgatási eljárás keretein belül végzett vizsgálat során világossá vált, hogy a férj által elmondott történet nem támasztotta alá maradéktalanul a rendőrök által a kamerafelvételek alapján rekonstruált eseményeket. Ahogyan a boncolás eredménye is sejteket ébresztett a gyanúban, úgy ez a hiányosság is egyre inkább kétségeket ébresztett. A helyzet fordulópontját az jelentette, amikor rábukkantak egy olyan kamerafelvételre, amelyből egyértelműen kiderült, hogy a férj nem mondott igazat: délelőtt valóban jelen volt a lakásban, méghozzá álcázva, maszkban, hogy elkerülje a közterületi kamerák figyelmét.

A rendőrök kommunikációjában jól érzékelhető, hogy a nyilvánosság számára a szakértői véleményekre hivatkozva próbálták a halálesetet a baleset irányába terelni. A február 2-án nyilvánosságra hozott rendőrségi közlemény azonban túlzottan hangsúlyozta az elsődleges szakértői állásfoglalásokat, holott köztudott, hogy az alapos és részletes szakértői vizsgálatokhoz időre van szükség.

A szakértők még javában dolgozhattak akkor, amikor a Patent Egyesületnek reagált a rendőrség. Az például csak a tűzeset után, napokkal később, a boncolásnál derült ki, hogy a nőt a halála előtt bántalmazták. Önmagában már ez olyan adat, ami idegenkezűségre utalt.

Egyáltalán nem mellékes az sem, hogy az igazságügyi orvosszakértőnek az áldozat teljesen összeégett holttestének maradványait kellett vizsgálnia. Az áldozat földi maradványainak állapota nem könnyíti meg a külsérelmi nyomok rekonstruálását, esetleges sérülések felfedezését, de a toxikológiai, illetve szövettani vizsgálatok kiértékelése is időigényes.

Azzal, hogy a Patent Egyesület szombati közleményére a rendőrség február 2-án a balesetes verzióval reagált, a Facebook kommentelőket pedig kioktatta, kommunikációs szempontból maga alatt vágta a fát. Így amikor kedd délelőtt egy sajtótájékoztatón bejelentették a hat napig tartó rendőri munka sikeres végeredményét, már mindenkiben ott motoszkált a kérdés: vajon ugyanilyen elánnal vizsgálták volna ki az esetet akkor, ha azt nem kíséri ekkora médiafigyelem?

Az, hogy a Patent Egyesület a nyilvánosság elé vitte az ügyet még a vizsgálat korai szakaszában, részükről két okból is érthető. Egyrészt azért, mert nem csak a szervezet gyanakodott a férjre, hanem gyakorlatilag mindenki az elhunyt környezetében. Másrészt azért, mert az egyesületnek rossz tapasztalata volt a rendőrséggel. Mint kiderült, a nő egyszer feljelentést tett a férje ellen az V. kerületi kapitányságon, de a feljelentését visszautasították.

A BRFK most tényfeltáró vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy miért utasították vissza annak idején a nő feljelentését. Ha a gyilkost nem is amiatt kapták el, mert a Patent Egyesület már szombaton sürgette a nyomozást, de a korábbi feljelentés ügyében valószínű nem indult volna tényfeltáró vizsgálat, ha a jogvédők nem hallatják a hangjukat. És a rendőrségnek sem kényszerül bocsánatkérésre, ha a tragédia miatt aggódó kommentelőket nem oktatja ki.

A rendőrök azon állítása, hogy az ügy kezdetétől fogva komolyan foglalkoztak a helyzettel és alapos nyomozást folytattak, életszerűnek tűnik. A kamerafelvételek beszerzésének és elemzésének folyamata, a férj által elmondott információk ellenőrzése a felvételek tükrében, valamint a lehetséges útvonalak kidolgozása és vizsgálata mind-mind rendkívül időigényes feladatok, amelyeket nem lehet csupán néhány nap alatt lebonyolítani. Ezt a tényt megerősíti Mackenzie Michalski ügye, valamint a Teréz körúti robbantás esete is.

Egy korábbi rendőr a Telexnek elmondta, hogy a kamerafelvételek beszerzésének ideje változó, attól függően, hogy köztéri kamerák vagy magántulajdonú eszközök felvételeiről van szó. A legnagyobb időigényességet az jelenti, hogy a felvételeket általában valós időben kell átnézni, ami jelentős terhet ró a nyomozókra. Emellett a felvételek mentése is sok időt igényel. A rendőr szerint teljesen elképzelhetetlen, hogy ezzel a folyamattal egy-két nap alatt végezzenek a hatóságok.

A rendőrség tehát a Patent Egyesület szombati közleménye alatt valószínűleg valóban szorgalmasan tevékenykedett az ügy kapcsán, így viszont

A hibás kommunikáció nemcsak a nyomozás menetét befolyásolta, hanem azoknak a rendőröknek is nehezítette a dolgát, akik végül sikerrel jártak a gyilkossággal gyanúsítható férfi elfogásában.

Bár az ilyen esetek alapján megerősödhet az a nézet, hogy ha a közvélemény nem érdeklődik egy ügy iránt, akkor a gyanús körülmények nem kapják meg a megfelelő figyelmet, mégsem érdemes általánosítani. A japán nő tragikus halálának ügye jól szemlélteti, hogy vannak olyan helyzetek, amikor csak egy rendkívül alapos nyomozás révén derül fény a valóságra, míg más esetekben, valamilyen okból kifolyólag, az alapos vizsgálat elmarad.

Az elmúlt időszakban számos olyan eset látott napvilágot, amely megerősíti, hogy a valóság gyakran felülmúlja a fikciót. Egy figyelemre méltó példa 2022 januárjából származik, amikor egy 69 éves monori nő eltűnését jelentették be. Az eltűnés hátterében a 36 éves fia állt, aki az első gyanúsított lett. A nyomozás során több aggasztó jel utalt arra, hogy valami szörnyűség történt, azonban a hatóságok csak idén januárban tapasztaltak előrelépést az ügyben. Ekkor a férfi végül bevallotta, hogy ő oltotta meg az édesanyját, majd a holttest eltüntetésével próbálta meg elrejteni a bűntettet. Az eset rávilágít arra, hogy a családon belüli feszültségek milyen drámai következményekkel járhatnak.