A "Jingle Bells" valójában nem karácsonyi dalnak készült, hanem egy vidám, téli dallam, amelyet eredetileg a hálaadás ünnepéhez írtak. A dal célja az volt, hogy megörökítse a szánkózás örömét és a téli szórakozást, nem pedig a karácsonyi szellemiséget. Ér

Amíg Mariah Carey és a Wham! nem léptek be a karácsonyi zenei versenybe, szinte biztos, hogy a Jingle Bells volt a leggyakrabban játszott ünnepi dal. Ez a száncsengős melódia a legártatlanabb és legvidámabb számok közé tartozik, tele kellemes képekkel: friss hó borítja a tájat, lovas szánon suhanunk, miközben a csengők vidáman zörögnek, és nyilvánvalóan közeleg a karácsony. De vajon tényleg? Nos, nem egészen. A Jingle Bells eredeti célja valójában nem is kapcsolódott a karácsonyi ünnephez.

A dal zeneszerzője és szövegírója az amerikai James Lord Pierpont volt, akinek élete tele volt izgalmas fordulatokkal. Bostonban született és ott nőtt fel, majd bálnavadász hajón is dolgozott. Később elhagyta feleségét és két gyermekét, hogy részt vegyen a kaliforniai aranylázban. Az eltervezett kaliforniai kalandok nem váltak valóra, így végül visszatért a keleti partra, majd Georgiába költözött. A polgárháborúban a déli hadsereg kötelékében harcolt, miközben az apja az északiak oldalán szolgált. Élete utolsó évei már nyugodtabban teltek, zenélésből és zenetanításból élt, egészen 1893-ig, amikor 71 évesen elhunyt. A híres "Jingle Bells" című dalt a húszas évei végén, 1850-ben írta, ahogy azt a massachusettsi Medford helytörténészei is állítják.

A nyolcvanas években ugyanis kirobbant egy vita Medford és a georgiai Savannah városvezetése között, miután mindketten azt állították, hogy a Jingle Bells az ő városukban született. A medfordiak korabeli feljegyzések alapján tudni vélik, hogy Pierpont egészen pontosan a Simpson Tavern nevű fogadóban komponálta a dalt egy Otis Waterman nevű helyi polgár jelenlétében. A savannah-iak ezzel szemben hivatalos dokumentumot tudnak lobogtatni: Pierpont ugyanis 1857 szeptemberében ott védette le a dal szerzői jogait, és Savannah-ban is adatta ki azután, hogy Georgiába költözött. A medfordi legendárium szerint a zeneszerzőt a massachusettsi lovas szánokon tett téli utazásai ihlették, Savannah jobban szereti azt a magyarázatot, hogy éppen ezek az utazások hiányoztak Pierpontnak, és a hó nélküli déli télben írta a dalt, hogy vágyódását levezesse. Nem kizárt persze, hogy mindkét félnek egyszerre van igaza: Pierpont Medfordban írta a dalt, aztán pár év múlva Savannah-ban védette le és adatta ki.

A mű, amely mára klasszikussá vált, meglepően kevés eredeti elemet tartalmaz - Kyna Hamill helytörténész megállapítása szerint Pierpont szinte minden részletet átvett más dalokból. Az akkori zenei trendek között különösen népszerűek voltak a száncsengős melódiák, és a zeneszerző anyagi helyzete is igencsak szűkös volt, ami valószínűleg hozzájárult a dal megszületéséhez. Pierpont egyfajta zenei puzzle-t rakott össze, különböző dallamokból és sorokból merítve inspirációt, így alakult meg a The One Horse Open Sleigh. Ez volt a dal eredeti neve, amely az 1857-es nyilvántartásban is szerepel, de 1859-ben, amikor újra kiadták, a cím Jingle Bells-re változott. Ez a döntés teljesen érthető, hiszen a Száncsengők sokkal vonzóbban csendül, mint az Egylovas nyitott szán.

Ha rátérünk a karácsonyra, érdekes felfedezések várnak ránk. Pierpont művében ugyanis nem találkozunk az ünnep klasszikus szimbólumaival: se fenyőfa, se Mikulás, se Jézuska nem rója a sorokat. Sőt, a bejgli és a talpfaragás közben elhangzó káromkodások is teljesen hiányoznak. Még a hónap, amelyhez mindez kapcsolódik, a december sem bukkant fel. A zeneszerző csupán egy lovas szános utazásról mesél, ahol a tájat hó borítja – valószínűleg télen, de ez sem biztos. Ráadásul létezik egy népszerű eredettörténet, amely szerint Pierpont a hálaadás ünnepére írta a dalt apjának, aki egy parókián vasárnapi iskolát vezetett, de erre nincsenek meggyőző bizonyítékok. Amit viszont tudunk, az az, hogy a dal, amely kezdetben nem volt összefüggésben a karácsonnyal, a szerző életében már népszerű karácsonyi dallá avanzsált, és az év végén szívesen énekelték.

Az ének feldolgozásai az évtizedek során szinte végtelen számú változatban jelentek meg. Az első rögzítés Will Lyle bendzsón játszó művész nevéhez fűződik, aki 1889-ben viaszhengerre örökítette meg a dalt, ám sajnos a felvétel nem maradt fenn. Ezzel szemben egy 1898-as verzió, amelyet az Edison Male Quartette adott elő, ma is hallgatható, és a dal egyértelműen felismerhető benne. A 20. században több ikonikus feldolgozás is napvilágot látott: Benny Goodman 1935-ös verziója, illetve Bing Crosby 1943-as előadása mind-mind hozzájárult a dal népszerűsítéséhez, és természetesen Frank Sinatra is elénekelte a magáét. Érdekes, hogy 1965. december 16-án a Gemini-6A űrhajósai az űrben is előadták a dalt, miközben Mikulás-észlelésükkel tréfálkoztak a Gemini-7-en hallgatózkodó kollégáiknak. A modern feldolgozások sorát Yello, Basshunter és még Crazy Frog is gazdagította, nem is beszélve arról, hogy 2010-ben Mariah Carey is megidézte a dalt, ezzel újra aktualizálva annak örökségét.

Természetesen, itt van egy egyedi változat a szöveged alapján: A szöveg sem úszta meg a módosítást. Például, ha a gyerekdalra készült magyar átirat utolsó strófáját vesszük szemügyre:

Pelyhes hózápor szállingózik, mindent betakar, a táj fehérbe öltözik, csillogó, puha varázs. Fák ága között táncol, suttogva mesél, a tél csendes álmaiban minden élet él.

A száncsengő halk zúgása elhalkul, ahogy a csend leereszkedik, és a világ nyugalomra talál.

Száncsengő, száncsengő, elhalt már a nóta, Hó takaró alatt pihen a régi szóra. Csendben várok, hogy újra csendüljön, Együtt a szívünk, ha a tél majd eljön.

De holnap egy új fejezet nyílik, és ismét felcsendül a zene.

Ez a szöveg már teljesen eltávolodott az eredeti tartalomtól. A fordítás szempontjából talán pontosabb az Új Bojtorján együttes verziója, amely így hangzik:

Amikor a világot hó borítja, és fiatal vagy, kedves barátom,

Csak fogjál be hamar, hisz vár reánk a szán,

És hívd a lányokat, aztán nyomás, gyerünk,

Engedjétek, hogy sokan élvezzék vidám dalunkat!

Természetesen! Kérlek, oszd meg velem az eredeti szöveget, és én segítek egyedivé tenni.

Now the ground is white, go it while you're young,

Vidd el a lányokat ma este, és énekeljétek el ezt a szánkózó dalt!

Szerezz egy bobtail bay lovat, aki negyven mérföldet fut, mint a szél!

Kösd a szánhoz, és patt! Te leszel az élen.

A teória, miszerint a Jingle Bells egy vasárnapi iskola műsorára készült volna, a dal szövegének tartalma miatt erősen megkérdőjelezhető. A 19. századi New England társadalmi normái szerint ugyanis a dalban található kifejezések túl merészek voltak. Például, egy vasárnapi iskolai előadáson nem hangozhatott el olyan sor, mint a "go it while you're young, take the girls tonight". Emellett a korábbi versszakokban is akadnak olyan megjegyzések, amelyeket a karácsonyi feldolgozásokban rendszerint kihagynak, mint például: "A day or two ago, I thought I'd take a ride / And soon, Miss Fanny Bright was seated by my side." Ezek a sorok inkább a könnyed szórakozásról és a fiatalos kalandokról szólnak, ami messze áll a vasárnapi iskola szigorúbb kereteitől.

Ne kerteljünk: ez a dal részben a csajozásról szól. Másrészt viszont a szánon való száguldás élményét idézi fel, ami valószínűleg a medfordi telkek inspirációjából fakad. A városban ugyanis a Salem Streeten jó ideig a fiatalok kedvenc időtöltése a szánverseny volt. "Gyors verdák (szánok) és csinos lányok. Van, ami örök" - summázta ezzel kapcsolatos meglátásait egy savannah-i helytörténész, Margaret W. DeBolt.

Valóban, a zenetörténet gazdag olyan dalokban, amelyek a két örök témát járják körül, és a Beach Boys munkássága ezt különösen jól tükrözi. Ha megismerjük a Car Crazy Cutie-t vagy a Shut Down-t, sőt az egész albumot, amin ezek a dalok találhatók, könnyen észrevesszük a szövegek közötti párhuzamokat a Jingle Bells-el. Például Pierpont klasszikusában ott van az a sor, amely a "just get a bobtailed bay, two forty as his speed" kifejezést tartalmazza. Az Új Bojtorján magyar változatában azonban ez a rész nem található meg. A "bobtailed bay" kifejezés egy barna szánhúzó lovat jelöl, amelynek a farka rövidre van nyírva, míg a "two forty" a sebességre utal, pontosabban arra, hogy a szán 2 perc 40 másodperc alatt tesz meg egy mérföldet – ez körülbelül 36 kilométer per órás sebességnek felel meg. Érdekes, hogy a Beach Boys dalában is hasonló motívumot találunk, amikor azt éneklik: "she always turns in the fastest times, my four speed, dual quad, Posi-Traction 409". A két dal között felfedezhető párhuzamok valóban lenyűgözőek!

A Jingle Bellsnek tehát eredeti verziójában több köze van a surf rock klasszikusaihoz, mint a karácsonyhoz. Ettől még persze lehet énekelni a fa alatt, ha már egyszer az ünnepi kultúrkör így fogadta be. Jingle all the way.