A piarista rend tagjai nem vártak másokra, hanem saját kezükbe vették a múltjuk feltárását, és önálló vizsgálatot indítottak a szerzeteseik által elkövetett visszaélések ügyében.

Különleges esemény zajlott le a piarista rend pesti székházában hétfő délelőtt. Amikor kezdésként felhangzott az összegyűlt egyházi vezetők, gyermekvédelmi szakemberek, tanárok és diákok közös imája az áldozatokért, egyértelmű lett, hogy a katolikus lelkiség itt most nem az őszinte szembenézés gátja, hanem annak segítője.
Elnézést kérek és mély szégyent érzek minden egyes alkalomért, amikor mi, hívők bűnrészesekké váltunk, vagy közvetlenül elkövettük a lelkiismereti, hatalmi és szexuális visszaéléseket. Borzasztó fájdalommal tölt el, amikor a kiskorúakra és a sebezhető helyzetben lévőkre irányuló szexuális visszaélésekre gondolok, amelyek elorzották az ártatlanságot, és megszentségtelenítették a gyengék és védtelenek szentségét. Bocsánatot kérek és mély szégyent érzek amiatt, hogy a felszentelt szolgálati hivatal és az Istennek szentelt élet állapotát használtuk fel e szörnyű bűn elkövetésére, miközben úgy éreztük, biztonságban vagyunk, és kihasználtuk a kicsiket és a rászorulókat. Urunk, kérlek, bocsáss meg nekünk!
A résztvevők szívből szóltak, Ferenc pápa inspiráló szavait idézve. Ezt követően egy olyan kezdeményezésről adtak számot, amely példaértékű a magyar katolikus egyház történetében, és mintaként szolgálhat a társadalom számára: egy neves intézmény, külső nyomás nélkül, saját elhatározásából indította el múltfeltáró vizsgálatát a gyerekek védelme érdekében. Mindeközben azonban világos, hogy ez a lépés nem mentes a kockázatoktól.
A hétfői eseményen Zsódi Viktor tartományfőnök beszámolt arról, hogy a Piarista Rend Magyar Tartománya, mint iskolafenntartó, 2024-ben egy új bizottságot alakított. Ennek a bizottságnak a feladata az volt, hogy áttekintse, miként kezelték a rend tagjainak szexuális és egyéb visszaéléseit, valamint hogy milyen tanulságokat vonhatunk le az eddigi gyakorlatból.
Az elhatározásom hátterében komoly események húzódnak meg. A rendkívüli helyzetekre való reagálás már régóta a hagyományos gyermekvédelmi munka szerves részét képezi, ahol a kortárs bántalmazás megelőzése és kezelése áll a középpontban. A Biztonságos Iskola Tartományi Tanácsának (BITT) működéséről a hivatalos weboldalukon lehet tájékozódni, és Strommer Pál már hét éve számol be a munkájukról. Egy különösen emlékezetes eseményt emelnék ki: amikor az iskolákban jártak, az egyik igazgató lelkesen köszönte meg a prezentációt, és büszkén hangoztatta, hogy az ő intézményében soha nem voltak és nem is lesznek ilyen visszaélések. A teremben felhangzik a nevetés, mivel mindenki tudja, hogy az ilyen határátlépések valójában bárhol előfordulhatnak.
A fent említett témától eltérő, de mégis szorosan kapcsolódó kérdés a szerzetesek által kiskorúak ellen elkövetett visszaélések ügye. Ezzel kapcsolatban a piaristák kiemelkedő nyitottsággal és átláthatósággal nyilatkoztak, különösen a 444 tényfeltáró anyagaiban. A 2019-es évben a rend korábbi tartományfőnöke készséggel válaszolt minden kérdésemre, elismerve a rend történeti ügykezelésének gyengeségeit, valamint bocsánatot kért az áldozatoktól. Emellett részletesen beszélt négy konkrét esetről, amelyek nyomán gyermekvédelmi vizsgálat indult egy-egy rendtársuk ellen.
Vagyis elvileg már öt évvel ezelőtt kipipált a rend mindent, ami itthoni körülmények között elvárható gyermekvédelmi vonalon: megelőzés, szankcionálás, átláthatóság. A 444 cikkei által vetett hullámok is rég elcsitultak már. Senki nem várta el tőlük, hogy újra magukra irányítsák a figyelmet egy ilyen kellemetlen témában. Mégis beleálltak.
A katolikus egyházon belül a múltfeltáró vizsgálatok kérdése folyamatosan napirenden van. A nyugati országokban, az elmúlt két évtized során, már számos kormány és püspöki kar végzett ilyen jellegű vizsgálatokat. Magyarországon azonban még nem értünk el odáig, hogy erről a témáról a katolikus közösségekben nyíltan és őszintén diskurálhassunk.
A piarista rend kezdeményezését a legmagasabb szintekről is támogatják. Michael W. Banach nuncius, a Vatikán budapesti nagykövete külön üzenetet intézett a résztvevőkhöz: "A ti találkozótok éppen Ferenc pápa halála, temetése és végső nyughelyének megáldása után zajlik. Milyen különleges és szimbolikus egybeesés ez! Ferenc pápa egyik legnagyobb fájdalmával, a papság által elkövetett gyermekbántalmazás globális válságával kellett szembenéznie. Bár a botrány már pápasága előtt elkezdődött, Ferenc pápa határozottan felkarolta ezt a problémát, és az egyház reformjának középpontjába állította. Szavai mögött tettek is álltak: számos strukturális és kánonjogi változást vezetett be. Ti nemcsak ennek a szellemi örökségnek vagytok birtokosai, hanem arra is meghívást kaptatok, hogy mindezt tovább vigyétek és mélyebb szintre emeljétek. Ez egy csodálatos módja annak, hogy tiszteletünket fejezzük ki Ferenc pápa iránt. Köszönöm nektek az értékes hozzájárulásotokat!"
A feltáró munka "sokat fog segíteni abban, hogy emlékezzünk a múltra, értékeljük a jelent, és biztos lépéseket tegyünk egy jobb jövő érdekében"
A piarista rend generálisa, Pedro Aguado, kiemeli a magyar rendtartomány gyermekvédelmi tevékenységének fontosságát, de ugyanakkor figyelmeztet is: "Alázatosan el kell ismernünk, hogy amit teszünk, az sosem lesz elegendő. Ennek ellenére kötelességünk cselekedni. Őszinte bocsánatkéréssel tartozunk; támogatnunk kell a túlélőket; fel kell lépnünk az elkövetők ellen, miközben próbálunk segíteni nekik a helyreállásban is; jóvá kell tennünk a szenvedett károkat; és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy hasonló tragédiák többé ne ismétlődjenek meg."
Márkus Roland piarista szerzetes azzal nyitotta meg a hétfői rendezvényt, hogy az egyszerre spirituális és közösségi esemény, amelyet a Ferenc pápa által vezetett szinodális folyamat ihletett. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy diákok, szülők, szakemberek, rendtagok és újságírók is jelen voltak és kérdezhettek. Egy ponton az újságírókat kiküldték, és amíg bent a diákok izzasztották kemény kérdésekkel a tanáraikat, addig kint minket a rendfőnök szórakoztatott saját sztorikkal.
A hivatalos tájékoztatón, amelyet hétfő délután a rend sajtóközleményben is megerősített, részletesen ismertették a Nox praecessit nevű bizottság munkáját. A név, amely magyarul annyit tesz: "múlóban az éjszaka", jól tükrözi a bizottság célját, amely a sötét múlt feltárására irányul. Az öttagú testületben szerzetesek, gyermekvédelmi szakemberek és pszichológusok egyaránt helyet kaptak, ezzel is biztosítva a különböző szempontok érvényesülését. Feladatuk az volt, hogy alaposan átvizsgálják az elmúlt hat évtized szexuális visszaéléseivel kapcsolatos ügyeket, értékeljék az eddigi eljárásokat, és javaslatokat tegyenek a jövőbeli lépésekre. A bizottság a piarista rend archívumából nyert információk alapján dolgozott, tagjai maguk határozták meg a jelentéstevés módszertanát, valamint a jelentés felépítését is ők alakították ki.
A közleményben szereplő információk szerint a bizottság tevékenysége során hét piarista rendtaggal kapcsolatos ügyet vizsgált, amelyek zöme középiskolás korú fiatalokat érintő visszaélésekhez kapcsolódik.
A 444 portál korábban négy piarista szerzetes szexuális visszaéléseivel foglalkozott, amelyek a nyolcvanas évektől kezdődően történtek. Ez a vizsgálat olyan ügyeket is felölel, amelyek még korábbi időszakokra nyúlnak vissza. Zsódi Viktor egy megjegyzéséből arra lehetett következtetni, hogy az említett F. atya, akiről egy korábbi cikkünkben írtunk, a Vatikán részéről végül nem kapott szankciót, azonban a tartományfőnök döntése alapján nem foglalkozhat gyerekekkel.
A bizottság az esetek alapos vizsgálata során rámutatott, hogy "a múltban nem mindig valósult meg a sértettek közvetlen megkeresése, és az eljárások, valamint az intézkedések gyakran széttagoltak és következetlenek voltak. Kiemelkedő mintázatként tűnt fel a döntéshozatali folyamatok átláthatóságának, valamint a közösségi kontrollnak a hiánya. A bizottság hangsúlyozta, hogy a jövőben elengedhetetlen, hogy a gyermekvédelem minden szinten világosan szabályozott, átlátható és szakszerűen működő, összefüggő rendszerként valósuljon meg. A jelentés konkrét javaslatokat is tartalmaz: javasolja az eljárásrendek felülvizsgálatát, a vezetői felelősség és együttműködési területek megerősítését, az elöljárók speciális gyermekvédelmi képzésének bevezetését, valamint az áldozatokkal való közvetlen kapcsolattartás tudatosabb ápolását. Kiemelt fontosságú, hogy az ügyek kezelése során a közösségi párbeszéd, az átláthatóság és a jóvátételi szándék egyaránt megjelenjen, elősegítve ezzel a gyógyulást nemcsak az érintettek, hanem a közösség egészének szintjén is."
Érdemes aláhúzni, hogy ezek a kritikus megjegyzések egy olyan intézményrendszernek szólnak, amely nem csak az egyházi közegben számít kiemelkedőnek, mondjuk, szakmai felkészültség vagy erőforrások tekintetében. Önálló bejelentőrendszerük van, külön gyermekvédelmi kurzusuk a szerzetesképzésben, minden iskolában van gyermekvédelmi felelős, és őket folyamatosan továbbképzik. A bizottság javaslataira válaszul pedig felállítanak egy Gyermekvédelmi Titkárságot, amely komplex rendszerbe helyezi ezt a sokszintű gyermekvédelmi munkát.
A folyamat azonban még korántsem zárult le, hiszen "az eredmények alázatra intenek" – hangsúlyozta a tartományfőnök, aki személyesen találkozott az áldozatokkal és a bejelentőkkel. Kiemelte, hogy a jövőben is nyitott a személyes megkeresésekre. Zsódi Viktor, akárcsak elődei, bocsánatot kért a bántalmazások miatt, érzékeltetve a helyzet súlyosságát és a felelősségvállalás fontosságát.
Magyarországon sokan még mindig nehezen tudják elképzelni, hogy a nyugati katolikus országok tisztulási folyamataihoz hasonlóan nálunk is elkészüljön egy átfogó országjelentés. A piarista rend nem kíván közvetlenül beleszólni ebbe a vitába, de készségesen felajánlják tudásukat és tapasztalataikat mindazoknak, akik szeretnének tanulni belőle. A vizsgálat során egy kulcsfontosságú tanulság is napvilágra került: az ilyen jellegű munka csak akkor hozhat valódi eredményeket, ha az elvárások és az értékelési szempontok valóban figyelembe veszik a szerzetesrend sajátos körülményeit és valóságát.
A piarista generális által említett levélben hangsúlyozza, hogy a katolikus közösségnek példamutató szerepet kell vállalnia. "Az Egyháznak nem csupán a saját falain belül kell gondoskodnia a kiskorúak védelméről. Aktívan vezetnie kell a gyermekek jogaiért és védelméért folytatott harcot, függetlenül attól, hogy milyen kultúrával vagy környezettel áll szemben."