A stabilitás korszaka mögöttünk hagyva, most a sokkok és meglepetések időszakába léptünk.

Úgy tűnik, hogy a világ egyre inkább a precíz modellek megalkotására összpontosít, miközben a valóságot egyre kevésbé képes felfogni. A makrogazdasági előrejelzések már nem a jövő lehetőségeit tükrözik, hanem inkább a múlt torz képeit másolják vissza. A stabilitás időszaka mögöttünk van, és most a váratlan események kora köszöntött be – ám sem az algoritmusok, sem a közgazdaságtan szakértői nem tudják megmondani, mi vár ránk a következő lépésben.

A kihívás már nem abban rejlik, hogy előre megjósoljuk a válságok bekövetkezését, hanem sokkal inkább abban, hogy ki tud talpon maradni egy olyan világban, ahol a jövő kiszámíthatatlansága uralkodik.

"A gazdasági előrejelzések egyetlen funkciója, hogy a horoszkópkészítést tisztességes foglalkozásnak tüntessék fel"

Ezt a legendássá vált kijelentést John Kenneth Galbraith, a Harvard Egyetem professzora fogalmazta meg 1977-ben, és negyven év elteltével úgy tűnik, hogy még inkább releváns, mint valaha.

Galbraith véleménye szerint a gazdasági előrejelzések gyakran inkább a biztos tudás látszatát keltik, mintsem hogy valódi ismereteket nyújtanának a jövőre vonatkozóan. A hetvenes évek válságai, a keynesi elméletek megbukása és a közgazdaságtan önbizalmának megingása után megfogalmazott gondolat új fényben tűnik fel: a modern előrejelző modellek nem csupán tévednek, hanem lényegtelenné váltak.

A "Great Moderation" időszakában, a 2000-es évek kezdetén, sokan úgy vélték, hogy a gazdasági stabilitás örök érvényű. A DSGE-modellek, a makroökonómia "szent gráljai", hamis illúziót teremtettek a jövő bizonyosságával kapcsolatban. Azonban a 2008-as pénzügyi válság rávilágított a valóságra: a múltbeli stabilitásra alapozott modellek a jövő kiszámíthatatlan zűrzavarában csődöt mondtak.

A "Good Macro" elvesztette az életét - és mi vagyunk a felelősek érte.

Philipp Carlsson-Szlezak és Paul Swartz, a Boston Consulting Group szakértői, legújabb művükben, a "Shocks, Crises, and False Alarms" című könyvben kifejtik, hogy a világgazdaság egy új, izgalmas korszak küszöbén áll.

A korábban megszokott stabilitás, amelyet a szakértők "jó makrogazdasági környezetnek" tituláltak, véget ért, és helyét a sokkokkal teli időszak vette át. A szerzők merész megállapítása szerint nem az a fő probléma, hogy a jövőt nem tudjuk előre látni, hanem az, hogy továbbra is azt a látszatot keltjük, mintha képesek lennénk rá.

"A modellek nem azért tévednek, mert rosszak, hanem mert egy másik világra lettek tervezve."

Ez a világ egyensúlyban volt, globális kapcsolatokkal átszőtt, és geopolitikailag előrelátható.

Ez a világ azonban már régóta elvesztette életjeleit - és a halála egyre sürgetőbbé vált azóta, hogy Donald Trump visszatért az Egyesült Államok elnöki székébe.

A könyv tanulságai szerint a jövő kulcsa nem csupán az adatok gyűjtésében rejlik, hanem sokkal inkább az ítélőképesség, a kontextus érzékelése és a narratívák mélyebb megértése áll a középpontban. A "hamis válságjelzések" korában a leglényegesebb készség az, hogy képesek legyünk megkülönböztetni a lényegtelen zajt a valódi rendszersokkoktól, hiszen ez a megkülönböztetés alapvetően befolyásolja döntéseinket és cselekedeteinket.

A hagyományos modellek már nem elégségesek – a világ új megközelítést igényel.

A nemzetközi intézmények 2025-ös elemzései egybehangzóak: a régi eszközökkel már nem modellezhető a világ.

A World Economic Forum idei jelentésében a "polikrízis" fogalmát használta, hogy jellemezze a jelenkor kihívásait: a gazdasági, politikai és technológiai bizonytalanságok nem csupán egymást követik, hanem egymásra épülnek, összetett, többdimenziós problémákat teremtve. Eközben a BlackRock hangsúlyozza, hogy a piacok ingadozásait már nem csupán a gazdasági alapelvek, hanem a geopolitikai narratívák irányítják. A komplexitás és a globális feszültségek új dimenziót adnak a pénzügyi világ működésének.

A vállalatok tudják, hogy mi történik körülöttük, de sokszor nem látják át a helyzet valódi mélységét - vagy pedig megértik a kihívásokat, de a szükséges lépések megtételére nem szánják rá magukat.

Az Essec Business School és az OpinionWay által 2025-re tervezett közös kutatás rávilágít, hogy a vállalatvezetők túlnyomó része továbbra is úgy reagál a helyzetekre, mintha a válságok csupán átmeneti kellemetlenségek lennének.

"A globalizáció utáni éra sajátos jellemzője, hogy az összefonódások már nem csupán optimalizálást jelentenek, hanem kockázatokkal teli helyzeteket teremt."

Aurélien Colson, az Essec Institute kiemelkedő képviselője.

Thomas Friang megfogalmazása szerint a vállalatok egyfajta bénító várakozásban vannak, miközben a világ dinamikája már nem a hagyományos ciklusok szerint halad, hanem gyors és radikális váltásokkal jellemződik.

A jövő alapvető fogalmai: tudatosság, alkalmazkodóképesség és a függőségek mérséklése.

Aki figyelmen kívül hagyja ezeket a logikai összefüggéseket, az merész, de egyben előrelátás nélküli is.

A legnagyobb kockázatot ma Kína és Tajvan feszültsége jelenti: a globális áruforgalom 80 százaléka a Tajvani-szoroson halad át. Egy konfliktus a világgazdaság 10%-os visszaesését is kiválthatná.

Az előrejelzés kora véget ért - az előrelátásé most kezdődik

Szlezak és Friang véleménye szerint a mai modern gazdaság legnagyobb kihívása nem az adatok hiánya, hanem a stratégiai figyelem megteremtése és fenntartása.

A jövő megértésének titka a forgatókönyv-alapú gondolkodásban rejlik: számos lehetséges jövőbeli eseményt kell párhuzamosan mérlegelnünk, és alapos terveket kell kidolgoznunk minden eshetőségre. Legyen szó a Szuezi-csatorna leállásáról vagy a Federal Reserve politikai hatásairól, fontos, hogy felkészült legyünk a váratlan fordulatokra és kihívásokra.

"A geopolitikai tudatosság, a reziliencia megerősítése és a függőségek minimalizálása vált az új versenyképesség kulcselemeivé."

Thomas Friang egy rendkívüli személyiség, aki sajátos látásmódjával és kreatív gondolkodásával tűnik ki. Az életét egy különleges küldetés hatja át, amelyben a művészet és a tudomány határvonalát feszegeti. Munkássága során mindig is arra törekedett, hogy új perspektívákat nyújtson, és inspirálja másokat az önkifejezésre. Thomas nem csupán egy név, hanem egy filozófia, amely arra ösztönöz, hogy merjük követni álmainkat, és ne féljünk a kihívásoktól, hiszen ezek formálják a jövőnket.

A mesterséges intelligencia és a számítási kapacitás növekedése nem pótolja az ítélőképességet. A modellek tévedhetnek, de az előrelátás emberi feladat marad.

A "jó makrogazdasági" környezetben a stabilitás volt a norma - manapság viszont a bizonytalanság uralja a terepet.

És aki ezt a logikát nem építi be a döntéseibe, az nem lesz része az új gazdasági rendnek.