A riói karnevál varázslatos nyitányát a szambaiskolák lenyűgöző bemutatói adták meg, színekben és ritmusokban gazdag előadásokkal kápráztatva el a közönséget.

Rio de Janeiro legjobb szambaiskoláinak előadása állt a karnevál vasárnapi nyitóestjének középpontjában. A többnapos ünnepségsorozat régi hagyománya a szambaiskolák versenye, ahol a legjobb iskolák a karnevál főutcájának is nevezhető másfél kilométeres Sambadrome-on mutatják be koreográfiáikat.

Idén is varázslatos hangulat lengte körül a Sambadrome-ot, ahol a fülbemászó ritmusok és a lenyűgöző jelmezek uralták a teret. Az előadók ragyogva vonultak fel a díszes kocsik tetején, mesés látványt nyújtva a közönségnek.

Az Unidos de Padre Miguel szambaiskola közel hat évtizednyi kihagyás után újra a legmagasabb ligában tündökölt. Az Imperatriz Leopoldinens társaságában az afrobrazil Kandomblé vallás gazdag világából merítettek ihletet, bemutatva a szinkretikus istenek és a vallás alapítóinak történeteit. Koreográfiáik és látványos jelmezeik révén egy varázslatos utazásra invitálták a közönséget, ahol a tradíció és a modernitás találkozott.

A tavalyi győztes, Unidos do Viradouro, a vasárnapi döntőben csupán a harmadik helyet tudta megszerezni.

Az eddigi két napos felvonulás, amely hat iskola párbaját foglalta magában, idén egy izgalmasabb formát ölt. Mostantól a szambaiskolák versenye három napra bővül, ahol esténként négy iskola lép színpadra, hogy lenyűgöző előadásaikkal elvarázsolják a közönséget.

A karnevál eredetileg egy ókori ünnep, amit Hellászban Dionüszosznak, a bor és mámor istenének ajánlottak. A rómaiak - részben a görög-római kulturális kapcsolatok miatt - egy hasonló hagyományt követve ünnepelték később Bacchus és Szaturnusz isteneket az ő tiszteletükre rendezett Bacchanáliákon és Szaturnáliákon. A karnevalisztikus ünnepeken egy napig vagy az ünnep rövid időszakára felborultak a mindennapok társadalmi normái: a patríciusok és rabszolgáik együtt mulatva ünnepelték isteneiket és magukat. Az ünnepségeken gyakran ruházatot, ezzel pedig identitást cseréltek, és különböző rituálékat hajtottak végre.

A keresztény vallás később a Szaturnáliákat a nagyböjt kezdetét megelőző ünneppé szervezte át. A zenében, táncban, ételben és italban tobzódó ünnep egyes szokásai azonban megmaradtak.

A riói karnevál pogány és katolikus gyökerei mára már nehezen felfedezhetőek, de ezek az előzmények rendkívül jelentősek. A 18. század elején a Brazíliába érkező portugál bevándorlók elhozták magukkal hagyományaikat, köztük az Entrudót, amely a riói karnevál közvetlen ősének számít. Ezeken az ünnepi eseményeken az emberek egymást vízzel locsolták, sárral és étellel dobálták, így teremtve meg a ma ismert színes és vidám fesztivál hangulatát.

A 19. században lassan kialakuló ünnepség koncepciói folyamatosan változtak. Egyre aprólékosabban megszervezett felvonulásokat tartottak. Ezeken a felvonulásokon "grandes sociedadesnek" nevezett karneváli társaságok vagy klubok vettek részt. A klubok olyan szabadidős szervezetek voltak, amelyek különböző gazdasági és érdekterületeken egyébként is versengtek egymással és amelyek a karneváli időszakban a korszak zenéire, általában indulókra vonultak fel.

A társaságok közötti versenyek és a rendezett megmérettetések képezik a mai szambaiskolák versenyeinek közvetlen előzményeit, ugyanakkor gazdag inspirációs forrást is nyújtanak számukra. Az ünnepségek alkalmával gyakran csatlakozott a brazil császár egy arisztokratákból álló csoporttal, akik álarcban és pompázatos jelmezekben vonultak fel a zenére. Ez a hagyomány egészen addig tartott, míg a 19. század végén a karnevál a munkásosztály ünnepévé nem alakult át.

A riói karnevál elengedhetetlen része a szamba, amely sokkal több, mint pusztán egy tánc. A brazil kultúrában a szamba a zene és az életérzés szerves részévé vált, amely a közvélekedéssel ellentétben nem csupán ritmus és mozgás, hanem egy mélyebb történelmi és társadalmi kontextus hordozója is. E műfaj gyökerei szorosan összefonódnak a rabszolgaság 1888-as eltörlésével, amely nemcsak a tánc és zene fejlődésére gyakorolt hatást, hanem a brazil identitás formálásában is kulcsszerepet játszott. A szamba tehát egy olyan önkifejezési mód, amely a szabadság, a kultúra és a közösségi összetartozás szimbólumává vált.

A szamba, amely napjainkban a brazil kulturális örökség egyik legmeghatározóbb eleme, csak 1917-ben került be a riói karnevál szerves részébe. Az 1920-as évektől kezdve a nyitóünnepség és a felvonulások a szambaiskolák színpadává váltak, ahol a bemutatók azóta mutatványosok és különféle művészi produkciók színesítik a programot. Ezek az iskolák minden évben lenyűgöző, tematikusan megtervezett jelmezekkel és díszes karneváli kocsikkal vonulnak fel Rio de Janeiróban, ahol 1984 óta a Sambadrome ad otthont a látványos eseményeknek.