Az autók folyamatosan fejlődnek, egyre nagyobb intelligenciával rendelkeznek, de még mindig van néhány kulcsfontosságú tényező, ami megakadályozza, hogy teljes mértékben átálljunk az önvezető járművek használatára. Milyen elemek hiányoznak ahhoz, hogy a j

De vajon megvalósítható-e mindez? Miért van szükség önállóan gondolkodó autókra, és hogyan tehetik hatékonyabbá a közlekedést az összekapcsolt autonóm járművek? A HUN-REN SZTAKI Rendszer- és Irányításelméleti Kutatólaboratóriumának (SCL) vezetője most körvonalazza a jövőbeli lehetőségeket. A közlekedési balesetek 90%-a emberi hibákra traceálható: a lassú reakcióidő, a figyelmetlenség vagy a hirtelen, meggondolatlan döntések súlyos következményekkel járhatnak. Ezzel szemben a számítógépek nem ismerik a fáradtságot, nem vonják el őket a telefonok, és reakcióidejük gyorsabb és pontosabb, mint bármely emberé.

Az autonóm járművek forradalmasíthatják a közlekedés biztonságát, de a fejlesztésük mögött más, fontos motivációk is húzódnak. Ezek a járművek képesek lehetnek lerövidíteni az utazási időt és csökkenteni az üzemanyag-fogyasztást, ami hozzájárul a környezeti terhelés mérsékléséhez is. Azonban ahhoz, hogy igazán hatékonyan működjenek, nem elegendő csupán néhány önvezető autó jelenléte; a valódi áttörést az jelentené, ha ezek a járművek folyamatosan kommunikálnának egymással, együttműködve hozva meg a döntéseiket. Így a hagyományos, hibás emberi döntések helyett megbízható információkon alapuló, gyors és jól koordinált reakciók valósulhatnának meg az utakon.

Így gondolkodnak együtt az autonóm járművek

Az önvezető autók kommunikációja kétirányú: egyrészt a különféle szenzorokkal (pl. radarokkal, kamerákkal) észlelik a környezetüket, másrészt folyamatosan információt adnak a környezetüknek, azaz a többi autónak is. A közlekedési információk pedig szintén kétféle módon terjedhetnek: központosított formában, amikor minden jármű egy közös rendszerből kapja meg az adatokat, és elosztott módon, amikor a járművek közvetlenül egymással osztják meg az információt, azaz "a szomszédaikkal beszélgetnek".

Képzeljünk el például egy olyan helyzetet, amikor az előttünk haladó jármű hirtelen fékez, a miénk pedig erre azonnal reagál. Ha a közelben lévő összes autó megkapná ezt az információt, egyszerre lassíthatnának le, ezzel pedig megelőzhetnék nem csak a balesetek, hanem a dugók kialakulását is, csökkentve ezzel az autók felesleges üzemanyag- vagy energiafelhasználását. Az ilyen és ehhez hasonló forgalmi helyzetek megoldásával az autonóm járművek teljesen átformálhatják a közlekedést - rengeteg hétköznapi bosszúságtól megkímélve a résztvevőket.

A közlekedésben zajló ilyen típusú közös intelligencia kialakulása akkor válik lehetővé, amikor a forgalomban egyre több autonóm jármű van jelen, míg a kiszámíthatatlan emberi sofőrök száma csökken – fejtette ki Gáspár Péter professzor, a HUN-REN SZTAKI Rendszer- és Irányításelméleti Kutatólaboratórium (SCL) vezetője.

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ha holnap mindenki önvezető autóra váltana, azonnal megszűnnének a torlódások, és gyorsabban juthatnánk el céljainkhoz.

A siker titka a hatékony kommunikációban rejlik.

Gáspár professzor véleménye szerint az utazási idő csökkentéséhez elengedhetetlen a közlekedési rendszer teljes átalakítása, ami rendkívül összetett kihívás. A járművek közötti kommunikáció sokkal mélyebb és sokrétűbb, mint csupán az adatok egyszerű cseréje. Az önvezető autók nem csupán a közvetlen környezetükben haladó járművek mozgását érzékelik, hanem folyamatos kapcsolatban állnak a közlekedési infrastruktúrával is – például a közlekedési lámpákkal, a gyalogátkelőhelyekkel és a jelzőtáblákkal. Emellett figyelembe veszik a gyalogosokat és kerékpárosokat, valamint az utasok okoseszközeit, mint például a mobiltelefonokat. A világháló révén pedig lehetőség nyílik arra is, hogy távoli járművekkel is adatokat osszanak meg, így egy komplex és integrált közlekedési ökoszisztémát alkotva.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy önvezető autónak nem csupán a közvetlen környezetét kell folyamatosan figyelnie, hanem azonnal reagálnia kell, ha például előttünk hirtelen megáll egy másik jármű, vagy ha a közlekedési lámpa pirosra vált. Emellett képesnek kell lennie arra is, hogy észlelje a telefonunkon megadott úti célt, és biztonságosan eljuttasson minket az adott helyszínre. Ehhez elengedhetetlen a folyamatos és valós idejű kommunikáció - nemcsak a közeli járművekkel, hanem akár távolabbi autókkal is a hálózaton keresztül. Csak így érhetjük el a forgalom zökkenőmentes összehangolását, elkerülhetjük a dugókat, és optimalizálhatjuk a közlekedés hatékonyságát.

A közlekedés világában minden tizedmásodperc kulcsfontosságú, ezért az autonóm járműveknek minden körülmény között villámgyorsan kell reagálniuk. A szükséges elméleti és technikai keretek már évek óta formálódnak, de ahhoz, hogy ezek a megoldások a gyakorlatban széles körben elérhetők lehessenek, elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés, a szabályozói jóváhagyások és a megfelelő infrastruktúra kiépítése - emelte ki a professzor. Ráadásul a közlekedés folyamatos és biztonságos működése érdekében elengedhetetlen, hogy ezek a rendszerek szinkronban, valós időben és zökkenőmentesen működjenek. Kollégáink különböző kutatási módszerekkel, mint például modellezéssel, szimulációval és teszteléssel segítik elő, hogy az önvezető autók megbízható és stabil teljesítményt nyújtsanak ezen a területen - tette hozzá.

Bár az önvezető autók már most is lenyűgöző technológiai vívmányokat képviselnek, a valódi forradalom eléréséhez nem csupán az egyes járművek képességeinek fejlesztése szükséges. A kulcs a járművek és az azokat támogató rendszerek közötti valós idejű, komplex együttműködés finomhangolásában rejlik. Ez a feladat sokkal összetettebb, mint csupán egy autót megtanítani az önálló döntéshozatalra.