Az orosz macskafajták: a macskavilág igazi sokoldalú mesterei Az orosz macskafajták, mint például a Szibériai macska vagy a Kék orosz, nem csupán szépségükkel hódítanak, hanem rendkívüli alkalmazkodóképességükkel is. Ezek a macskák valódi "MacGyverék" a
Az oroszok, ahogy mesteri szinten elsajátították a manikűrözés művészetét, úgy a macskatenyésztés rejtelmeit is kifinomultan ismerik.
Következő cikkünkben a 3 nagy macskás szervezet (CFA, TICA, FIFe) által elfogadott orosz macskafajták kerülnek bemutatásra; egészen pontosan 6+1 csodálatos jószág.
Az Észak-Oroszországban, az Arhangelszki területen kialakult macskafajták eredete rendkívül titokzatos, hiszen a fennmaradt írásos nyomok száma meglehetősen csekély. Mégis, az orosz népmesék gazdag tárháza világít rá ezeknek a cicáknak a fontosságára. Gyakran feltűnnek mint a szerencse hordozói vagy gyógyító lények, míg más elbeszélésekben az orosz királyi család kedvenc háziállataként emlegetik őket. A macskák története folytatódik, amikor tengerészek vitték őket Angliába, ahol már a korai macskakiállításokon is részt vettek. Ekkoriban azonban még nem a ma ismert orosz kék néven, hanem archangel (arkangyal) macskaként hivatkoztak rájuk.
Kevés fajta ér fel az orosz kék intelligenciájához, ami ráadásul fantasztikus agilitással és ügyességgel is párosul. Minden zárt szekrény, fiók vagy doboz kihívásra ingerli őket, így a gazdik ne lepődjenek meg azon, ha váratlanul kinyitott tárgyakat, bútorokat fedeznek fel. Bölcs dolog elterelni a figyelmüket szellemileg stimuláló, interaktív játékokkal. Azonban ők sem mindig csak huncutságokon törik az agyukat; szerető társak, akik szeretnek a gazdi közelében lenni, az ölében ücsörögni, a nyakába mászva bejárni a lakást és megfigyelni a történéseket.
A kuríliai csonkafarkú macska egyedülálló, természetes úton kialakult fajta, amely az orosz Szahalin és a Kuril-szigetek bűvös világából származik. Az orosz források szerint ezek a bájos, rövid farkú cicák már legalább 200 éve élnek e szigetek területén, és a 20. század közepén katonák vagy tudósok révén jutottak el Közép-Oroszország területeire. Vadászösztönük kiemelkedő, ezért nem meglepő, hogy hazájukban gyakran tartják őket háziállatként, míg Európában laza, barátságos természetük miatt számos macskakedvelő szívébe belopták magukat.
A kuríliai csonkafarkú macska jelleme igazán különleges. Rendkívül intelligens és kíváncsi természetével könnyen elnyeri az emberek szívét. Társaságkedvelő és játékos, ugyanakkor rendkívül gyengéd is, ami igazán vonzóvá teszi. Különösen ügyesen alkalmazkodik más macskákhoz, gyerekekhez, kutyákhoz és egyéb háziállatokhoz, így tökéletes választás lehet egy családi környezetbe. Ez a fajta macska kiváló ugró, és gyakran választja a legmagasabb pontokat, hogy onnan szemlélje a környezetét. Szeretetteljes természetük miatt szívesen töltenek időt gazdáikkal, és nem riadnak vissza attól sem, hogy az ölében heverészzenek. Nagyra értékelik a személyes kapcsolódást, ami még inkább szorosabbá teszi a köteléket gazdáikkal.
A szibériai macska, Oroszország nemzeti kedvence, története az ezredfordulóra nyúlik vissza, amikor a gazdák és kereskedők gondoskodtak róluk. Míg a valóságban e macskák fő feladata a rágcsálók irtása volt, addig a mesék világában hősként tündököltek: gyermeki álmokat őriztek, és varázslatos kapukat nyitottak meg másvilági birodalmakba. Évszázadok során ezek a macskák titokban éltek az orosz vidéken, mígnem az 1800-as évek végén az Angliában tartott kiállítások révén felfedezte őket a világ. Azóta a szibériai macska nemcsak Oroszországban, hanem világszerte népszerűvé vált, továbbra is őrizve titokzatos múltját és varázslatos legendáit.
A szibériai macska rendkívüli intelligenciájával és természetes vadászösztönével tűnik ki. Folyamatosan kutatja a környezetét, és nem tud ellenállni a szekrények, fiókok és tárolók felfedezésének izgalmának. Ez viszont nem jelenti azt, hogy túlzottan aktív vagy tolakodó lenne; éppen ellenkezőleg! Ezek a macskák társaságkedvelőek, kíváncsiak és laza természetűek, akik élvezik a gazdáik közelségét, és szívesen figyelik, mi zajlik körülöttük. Kiváló társai lehetnek bármelyik háztartásnak, hiszen mindig hoznak egy kis vidámságot és felfedezésre csábító kalandot az életbe.
A Neva Masquerade valójában a szibériai macska egy különleges színváltozata, nevezetesen a colorpoint típus. A FIFe, a nemzetközi macskakiállítások szervezete, ezt a fajtát önállóként ismeri el. A fajta eredete körüli történetek sok titkot rejtenek, de a legtöbb szakértő úgy véli, hogy az 1960-as években alakult ki, amikor a helyi macskák keveredtek a colorpoint jellegű cicákkal a Szentpétervár (akkor Leningrád) környékén, a Néva folyó partján. A név is innen származik, ahol a "masquerade" jelző a jellegzetes maszkos mintázatra utal.
A neva masquerade személyisége megegyezik a szibériai temperamentumával.
Körülbelül 1987 táján Oroszországban, Rosztov-na-Donu városában bukkantak rá egy különleges macskára, amelynek szőrzete rendkívül szokatlan volt. Amikor ez a macska utódokat hozott a világra, a kölykök is hasonló megjelenésűek voltak, ám hamarosan felmerült a kérdéses egészségügyi állapotuk: bár kezdetben bundásan születtek, később sokuk elveszítette szőrzetének egy részét vagy akár egészét is. A tudomány mai állása szerint még mindig nem világos, hogy e macskák egyedi szőrzetének kialakulásáért pontosan mi felelős; lehetséges, hogy egyetlen gén, de akár több gén kombinációja is szerepet játszik a jelenségben. Sokan úgy vélték, hogy a genetikai hátterükben lehet valamilyen zavar, így nem szívesen foglalkoztak velük. Míg a kutatások és a találgatások folytak, az addig doni szfinx néven ismert fajtát Szentpétervárra szállították, ahol 1993-ban egy kiemelkedő keleti rövidszőrűt párosítottak az egyik példányukkal. E különleges nászból született meg a peterbald fajta alapítója, Nocturne Iz Murino.
A peterbald macskák egyedülálló szépségükkel és sokszínűségükkel hívják fel magukra a figyelmet. Közöttük találkozhatunk teljesen szőrtelen egyedekkel, akiknek a bőrük simasága lenyűgöző, de léteznek olyan példányok is, akiknek szőrzete maximum 2 mm hosszú, finom és puha, míg másoknak 2 mm-nél hosszabb, drótos és hullámos szőre van. A peterbaldok nemcsak külsejükkel, hanem temperamentumukkal is elbűvölnek: aktívak, atletikusak és rendkívül barátságosak. Kíváncsi természetük révén mindig készen állnak felfedezni a környezetüket, és rendkívül éleseszűk, így gyorsan tanulnak. Ezek a cicák igazi társak, akik szívesen fogadják a látogatókat, és örömmel osztoznak otthonukban más macskákkal és kutyákkal egyaránt. A peterbaldok szeretetteljes természetük miatt bármennyit képesek az öledben tölteni, amennyit csak szeretnél. Sokat beszélnek, így biztos lehetsz benne, hogy sosem fogsz unatkozni a társaságukban.
A donszkoj macskafajta története 1987-re nyúlik vissza, amikor Rosztov-na-Donu városában egy különleges kiscica került elő. A felfedezés mögött Elena Kovaleva, az Állami Pedagógiai Intézet professzora állt, aki egy focizó fiúkra bukkant, akik egy zsákot használtak labdának. A zsákban egy kis cica lapult, rettegve az életéért. Elena azonnal magához vette a zsákot, és hazavitte a kis jövevényt, akit Varvara névre keresztelt. Varvara szépen fejlődött, azonban idővel szőre elkezdett hullani, és bármennyire is próbálták kezelni a helyzetet, a probléma megmaradt. Néhány év múlva Varvara szőrös és szőrtelen kölyköket is világra hozott, ám a szőrös utódok is elkezdtek hullatni a bundájukból, hasonlóan az édesanyjukhoz. Ekkor lépett színre Irina Nemikina, egy elhivatott és tapasztalt macskatenyésztő, aki meglátta a lehetőséget a különleges cicákban. Megmentett egy kölyköt, és hosszú éveken át dolgozott rajta, hogy kialakítsa a teljesen új orosz macskafajtát, amely végül a doni szfinx nevet kapta.
A doni szfinxek valódi, élénk személyiségek, akik eleganciájukkal és egyediségükkel azonnal magukra vonják a figyelmet. Kíváncsi természetük és lágy szívük miatt szívesen kötődnek az emberekhez, így igazi társasági lényekké válnak. Rendkívül aktív cicák, akik nemcsak barátságosak és okosak, hanem szeretetteljes kedvességükkel is meghódítják a szívünket. Kiváló temperamentumuknak köszönhetően könnyen alkalmazkodnak otthoni életünkhöz, és élénk érdeklődéssel figyelik a világot körülöttük. Játékosságuk szinte határtalan, bármilyen tárgyat képesek szórakoztató játékká alakítani. Szociális hajlamuk miatt úgy tűnik, hogy minden vendég, aki belép az ajtón, egy új barátot talál bennük. Mindig készen állnak a közös élményekre, és szívesen részt vesznek minden tevékenységben. Ráadásul, ha kedvencük hangutasításokkal tanítjuk őket, gyorsan elsajátítják a parancsokat, így igazi segítőtársakká válnak az otthonunkban.
A toybob története Oroszországban kezdődött 1983-ban, amikor Elena Krasnicsenkó két kóbor macskát pároztatott: az egyiknek rövid, görbe farka volt, a másiknak pedig csak egy kis kunkorodó csonk volt a farka helyén. A nász egyik utóda, egy Kutciy nevű hím 1989-ben megmutatta magát egy macskakiállításon; bár teljesen kifejlett volt, kiscicának nézték. A fajta fejlesztése az 1990-es években Oroszországban folytatódott tovább, amikor néhány tenyésztő gondosan kiválasztott házi macskákkal bővítette a génállományt. Az első toybob 2004-ben került az Egyesült Államokba, a CFA 2019-ben fogadta el regisztrációra.
A toybob cicák igazi kis élmények forrásai - tele vannak energiával, játékossággal és interaktív kedvességgel. Bár nem a legaktívabb fajta, szívesen pihengetnek a gazdi ölében, élvezve a nyugalmat és a kényelem. De ne tévesszen meg a lazaságuk: amint csak egy lépést teszel, máris a nyomodban vannak, figyelve és követve téged a gyengéd, kíváncsi tekintetükkel. Ezek a macskák nem csak okosak, hanem rendkívül szelídek és szeretetteljesek is, ami kitűnővé teszi őket gyermekes családok és idősek számára egyaránt. Kifejezetten kedvelik a puha párnákat és a meleg takarókat, így egy igazán kényelmes kuckóban érzik igazán jól magukat.
