Az utolsó közös pillanatban, amikor az idő megállt körülöttük, Gregor József és Bernadett egymás kezét szorosan fogva búcsúztak el. Szemeikben a múlt emlékei csillogtak, miközben a szívükben egy új fejezet kezdődött.
Büszkeséggel hordozta a betegségét, és életének minden egyes mozzanatát a csoda fényében szemlélte, mintha a Teremtő ajándéka lenne.
Gregor József lelkesedése a kudarctól nem csorbult, hiszen az éneklés iránti szenvedélye töretlen maradt. Először Szeged utcáin, majd a világ legnevesebb színpadain mutatta meg páratlan tehetségét és különleges művészi tudását. A többi már a történelem lapjaira íródott: számtalan díj és emlékezetes előadás, valamint a közönség ovációja kísérte pályafutását. Élete, sajnos, mindössze 66 évig tartott. Ez a kivételes basszus 2006. október 27-én hallgatott el végleg. Gregor József, a nemzet szívének kedvence, idén augusztus 8-án ünnepelte volna 85. születésnapját.
Azt írta róla egyszer a New York Times: "hatalmas ember volt, hatalmas hanggal és lenyűgöző színészi képességgel..." Ebben aztán minden benne van Gregor Józsefről, aki a mai napig közönségkedvenc és példakép. Különleges hang és különleges pályafutás az övé. Már a kezdés is lélekemelő volt, hiszen egy menekülő kántor búcsúja kellett ahhoz az 1956-os forradalom vérzivataros időszakában, hogy az ifjú Gregor József immár közönség előtt szólaltathassa meg azt a mély, rezgő basszust. A rákosligeti katolikus templom kántora menekülőre fogta '56 októberében, s mielőtt világgá ment, arra kérte az akkor 16 esztendős fiút, hogy lépjen a helyébe, és az énekével, a Teremtő üzenetével ajándékozza meg a hívőket.
Apu most, 8-án ünnepelte a születésnapját, miközben én Nyíregyházán álltam a színpadon. De igazából nem szükséges számomra semmiféle évforduló ahhoz, hogy őt a szívemben hordozzam, és érezzem a jelenlétét - osztotta meg Gregor Bernadett, aki a mai napig gyönyörű emlékekkel idézi fel édesapját. Néhány nappal ezelőtt bukkantam rá egy régi CD-re, ami a múlt kincsei között rejtőzött. Egy beszélgetős műsor volt, amelynek címe Gregoriádák volt. Apu körülbelül egy órán át mesélt az életéről, és én ezt az autóban hallgattam. Be kell vallanom, mélyen megérintett a hangja és a közelsége. Olyan érzés volt, mintha ott ült volna mellettem a kocsiban. A legszívesebben megöleltem volna, és adtam volna neki egy puszit.
Gregor József egyszer így fogalmazott: "Én, mint egy úthenger, haladtam végig az életem göröngyös útján. Lassan, de biztosan haladtam, és az utamat simává tettem magam mögött. Hihetetlen büszkeséggel tölt el, hogy öt évtizedes pályafutásom alatt soha nem okoztam fájdalmat senkinek..." Nem érezte, hogy bármi hiányozna, hiszen a szeretteitől méltó búcsút tudott venni.
Amikor édesapámat 64 éves korában gyomorvérzéssel megműtötték, már sejthető volt, hogy komoly bajokkal kell szembenéznünk. Ő is tudta ezt, de emlékszem, hogy mégis megnyugtatóan és lelkesedéssel beszélt arról, hogy élni szeretne. Talán bízott a gyógyulásban, de a betegsége folytatta a romboló munkáját, ahogy küzdött a gyilkos kórral. Bernadett szavaival élve, fontos hangsúlyozni, hogy mindezt méltósággal és elfogadással élte át. Azt mondta nekünk, hogy amit eddig a Jóistentől kapott, az maga a csoda, és inkább erre kell koncentrálnia, nem a halálra. Az utolsó fellépése Szegeden, a Dóm téren zajlott, ahol Kálmán Imre Csárdáskirálynőjében énekelt. Marika, a második felesége, aki orvosi karrierjét áldozta fel édesapámért, hihetetlen türelemmel és odaadással ápolta őt. Öt nappal a halála előtt találkoztam vele utoljára. Otthon volt, mert nem akarta, hogy a kórházban búcsúzzon el ettől a néha igazán gyönyörű világtól. Kéz a kézben ültünk, ő megsimogatta a homlokomat, evett néhány falatot a rakott krumpliból, majd búcsút intettünk egymásnak. Tudtam, hogy ez volt az utolsó közös pillanatunk. Hálás vagyok az utókornak, amiért 19 évvel a halála után is ápolják az emlékét. Nem tudok egy faluba sem ellátogatni anélkül, hogy valaki ne mondaná lelkesen: „Jaj, Bernike, annyira szeretem, ahogy az édesapád énekel!” Két iskola is viseli a nevét, Szegeden pedig a 85. születésnapja alkalmából megkoszorúzták a mellszobrát. Apu a mai napig a magyar kultúra élő ikonja, és ez számunkra csodálatos érzés...
A Rákosligetről származó művész különleges lehetőséget kapott, hogy neves előadóhelyeken lépjen fel, mint a milánói Scala, a houstoni opera vagy a New York-i Metropolitan. A közönség olyan klasszikus műveken csodálhatta őt, mint a Figaro házassága, a Szerelmi bájital, Mozart Varázsfuvolája, valamint Bach János passiója.
