Becket Tamás, a bátor egyházi vezető, szembeszállt a király hatalmával, és saját templomának szent falai között találta halálát.

Nelson admirális életébe került a britek trafalgari diadala

A római katolikusok szentként tisztelik Becket Tamást, míg az anglikán egyház mártírként emlékezik meg róla. A mítosz szerint a király árulónak bélyegezte, és néhány nappal később életét vesztette. Az örök kérdés azonban továbbra is foglalkoztatja a történészeket: vajon a király valóban parancsot adott a merényletre, vagy a lovagok önálló döntése volt, hogy bizonyítsák hűségüket uruk iránt? E kérdésekre a válaszok a történelem homályába vesznek, és a legendák szövevényében keresendők.

Ambiciózus kancellár

Becket Tamás az 1110-es évek végén született Londonban. Felmenői pedig franciák voltak, akik a normann hódítást követően költöztek Angliába. Gyermekkorában sem szűkölködött a család, apja kereskedő volt, de tapasztalatai kihatással voltak későbbi életére.

Az 1140-es évektől kezdve a Canterbury érsek hivatalnokaként szolgált, majd rövidesen a tanácsosi feladatokat is ellátott. Elkísérte őt a pápához, majd egyetemre küldték: Bolognába, illetve Auxerre városában folytatta tanulmányait.

Merénylet Becket Tamás ellen

A Canterbury érsek ajánlására Becket Tamás 1155-től II. Henrik kancellárjaként kezdte meg tevékenységét, és az új uralkodóval hamarosan szoros barátság alakult ki közöttük. Henrik herceg, a király fia, szintén egy időre Becket udvarában nevelkedett. Becket hatalmas vagyont halmozott fel, és híres volt fényűző lakomáiról és mulatságairól, amelyek a korabeli arisztokrácia kedvelt eseményeivé váltak.

1162-ben, amikor a Canterbury érseki poszt megüresedett, II. Henrik és Becket Tamás között már egy szoros bizalmi kapcsolat alakult ki. Nem meglepő, hogy a király Becketet kívánta látni a fontos tisztségben. Ugyanakkor Becket nem volt a legalkalmasabb jelölt, hiszen nem tartozott az egyházhoz, így gyorsan kellett felszentelni. Ráadásul a király nem akarta elveszíteni kancellárját, ezért Becket egyszerre töltötte be mindkét pozíciót - legalábbis egy ideig. Ám még ugyanebben az évben lemondott világi rangjáról, és ezzel véget ért a korábban szoros barátságuk.

1164 októberében II. Henrik összehívta a Canterbury érsekét, és arra kérte, hogy adja át összes személyes vagyonát. Az érsek azonban nem volt hajlandó eleget tenni a kérésnek, így, tartva a lehetséges következményektől, Franciaországba menekült.

A száműzött érsek története egy bonyolult és drámai eseménysorozat, amelyben a hatalom, a hűség és a hit harcol egymással. Az érsek, aki egykor a közösség szellemi vezetője volt, most száműzve él, távol a híveitől és a megszokott környezetétől. A száműzetés nem csupán fizikai elválasztást jelent, hanem a belső küzdelmek, a fájdalmas emlékek és a megpróbáltatások sorozatát is magával hozza. Miközben az érsek a magányos száműzetésben tölti napjait, régi barátok és ellenségek emlékei kísértik. Azokra a pillanatokra gondol, amikor a közösség összegyűlt a templom körül, és a hite ereje egyesítette őket. Most azonban, a száműzetés sötét árnyékában, a kérdések és a kétségek gyötrik: vajon helyes döntést hozott? Meg tudja-e őrizni hitét és elhivatottságát a nehéz időkben? A történet nem csupán az érsek magánharcáról szól, hanem a közösség sorsáról is, amely az ő vezetése nélkül próbálja megtalálni az utat a remény felé. Milyen kihívásokkal kell szembenézniük? Képesek lesznek-e újra egyesülni, és visszahozni az érseket a szívükbe? A száműzött érsek sorsa a hit és a kitartás próbája, amely sokak számára tanulságos lehet, és emlékeztet arra, hogy a remény mindig ott rejlik, ahol a hűség és a szeretet él.

Becket Tamás hat éven át élt száműzetésben Franciaországban, ami oda vezetett, hogy 1170-ben II. Henrik nem a Canterbury érseket választotta fia ifjú királyi korona átadására, hanem a yorki érseket. Becket, sértve jogait, a pápához fordult segítségért, és ennek következtében kiátkozta a yorki érseket, valamint azokat a püspököket, akik támogatásukat nyújtották neki.

Becket Tamás nyíltan elítéli ellenségeit, kifejezve ezzel határozott álláspontját és elkötelezettségét az igazság mellett.

II. Henrik egyházi vezetők nélkül maradt, ami arra késztette, hogy megígérje: visszaadja a Canterbury érsek összes jogát. Ennek eredményeként 1170. december 1-jén Becket Tamás hazatért. Az útja során az emberek örömmel fogadták, és az érsek úgy érezte, hogy végre helyreállt a rend az életében.

1170. december 29-én négy, a királyhoz közel álló lovag érkezett Canterbury városába. Az urak először Becket Tamás érseket szólították fel, hogy tartson velük Londonba, de ő határozottan visszautasította a kérésüket. A lovagok, látva az elutasítást, elkezdték kihúzni őt a templomból, miközben Becket az egyik oszlopba kapaszkodva próbált ellenállni. Ekkor az egyik lovag előrántotta a kardját, és olyan súlyos sebet ejtett az érsek fején, hogy nyilvánvalóvá vált: az ő élete hamarosan véget ér.

Halálát követően számos csodás eseményt dokumentáltak, és három évvel a merénylet után, 1173-ban szentté avatták. Ebben az évben II. Henrik uralma is válságba került, mivel felesége, Aquitániai Eleonóra – aki korábban már megkoronázott – fiával közösen lázadást szervezett ellene.