Békák és halak kiemelt túlélő szíveivel folytatott kísérleteket.

Dr. Méhes Gyula 1926-ban, Klebelsberg Kuno kezdeményezésére alapított Biológiai Kutatóintézetben kezdett dolgozni, amelyet egy évvel később avattak fel. 1927 és 1940 között töltötte itt pályafutásának egyik meghatározó időszakát. Harmincéves korában érkezett az intézetbe, miután bécsi és londoni ösztöndíjakat követően gazdagította tudományos tapasztalatait. Ez a munkahely kulcsszerepet játszott szakmai fejlődésében.

Méhes Gyula (1897-1970) a Szilágyság szívében, Kraszna községben született, ahol gyermekéveit Erdély gyönyörű tájain töltötte. Apja, Méhes Károly, egy szerény vízimolnár volt, aki mindent megtett azért, hogy tehetséges fiát a tanulás útjára terelje. Gyula, aki már fiatalon kitűnt szorgalmával és intelligenciájával, végül a szegedi tudományegyetem falai között fejezte be tanulmányait, ahogyan sok más, hasonló háttérből érkező fiatal is tette akkoriban. Később, 1925-1926 során a bécsi Gyógyszertani Intézet ösztöndíjasa lett, ahol világszerte elismert tudósokkal dolgozhatott együtt. Már ekkor is nyilvánvalóvá vált, hogy Méhes tudása és elhivatottsága kiemelkedő, és hogy egy fényes jövő áll előtte.

Méhes Gyula, a Szegeden Szent-Györgyi Albert mellett dolgozó kutató, jelentős szakmai tapasztalatokkal érkezett Tihanyba, ahol 1927-ben alapították a magyar Biológiai Kutatóintézetet. 1935-ben, miután Verzár Frigyes igazgató külföldre távozott, ő vette át az intézet vezetését. Ebben az időszakban folytatta tudományos munkáját, hiszen 1928-ban egy éves állami ösztöndíjat nyert Londonban, a neves Lovatt Evans intézetében. Tihanyi megbízatása 1940-ig tartott, amely nemcsak szakmai, hanem életének egyik legszebb időszakát is magába foglalta. A korabeli sajtóban elismeréssel írtak a tihanyi intézetről és annak kiemelkedő kutatóiról, köztük Méhes Gyuláról is, aki hozzájárult a tudományos közélet fejlődéséhez és elismertségéhez.

A tihanyi intézet tudományos kutatásait tekintve Méhes Gyula élenjáró volt a compóhal bélizomrendszerének speciális vizsgálataiban.

A családi történetek szerint Tihany varázslatos táján Méhes igazán boldog éveket élt át. Ide hozta feleségét, a krasznai származású Gyöngyösi Dalmát, akivel 1930-ban köttettek házasságot. Itt születtek meg gyermekeik, Dalma és Károly, akiket egy békés, szeretetteljes környezetben nevelhettek. A család tagjai szívesen idézték fel a tihanyi időszakot, amely tele volt boldog pillanatokkal. A régi fényképek tanúsága szerint a nemzetközi hírű barát, Szent-Györgyi Albert is rendszeresen betért hozzájuk. Ezen kívül Méhes Mázy Engelbert apát és a bencés atyák háziorvosa is lett, ami tovább gazdagította a közösségi élményeiket.