A beszéd végén az altábornagyot olyan mértékű ünneplés övezte, mintha egy rocksztárt köszöntöttek volna – ez volt a belső hangulat Magyar Péterék első jelentős pártrendezvényén. | szmo.hu

A Tisza Párt kongresszusán jártunk, amely felidézte bennünk egy régi, rendszerváltási kísérlet hajnalát, amikor egy egykori rendszerváltó párt gyűlésén vettünk részt. Az akkori esemény fiatalos lázban égett, kócos és szertelen volt, míg a mostani találkozó professzionális és tele volt lelkesedéssel.

Soha nem voltam az a típus, aki rendszeresen járna pártkongresszusokra. Olyannyira nem, hogy az utolsó alkalom, amikor részt vettem egyen, a múlt évezredben, 1988-ban történt. Akkor a Fidesz második kongresszusa zajlott a Jurta Színházban. Ez az esemény igazán meghatározó élmény volt számomra, hiszen ekkor láttam először, hogy működik a demokrácia. Persze akadt egy kis szépséghiba: ott volt egy zilált külsejű, bajszos fiatalember, akinek a savanyú stílusa valahogy idegennek tűnt a Fidesz akkori fiatalos lendületétől. De végül is, ezen túltettem magam, hiszen a lényeg a szellem és az energia volt, ami körülvett minket.

A Tisza Párt legutóbbi eseménye teljesen más élményt nyújtott, mint amit megszokhattunk. Semmi kócos, de nem is volt túlságosan fiatalos; viszont a szervezés kifogástalan volt. A belépés nem volt korlátlan, hiszen nem csupán a sajtó képviselőinek, hanem a résztvevőknek is előzetesen regisztrálniuk kellett. A különböző színű regisztrációs kártyák büszkén lógva a nyakunkban, léphettünk be a rendezvény területére, ahol sárga láthatósági mellényben lévő önkéntesek álltak készenlétben, hogy irányt mutassanak és segítsenek megtalálni a szükséges helyszíneket.

Bizony, eltelt már 37 év. Akkoriban egy frissen alakult pártnak a Jurta Színház szűkös terére kellett szorítkoznia, míg a Tisza a Hungexpo központi épületének tágas termeit birtokolta. 1988 őszén 1956 még hivatalosan ellenforradalomnak számított; az állami rádió és televízió munkatársai pedig még nem voltak jelen az eseményeknél. Ma viszont a 1956-os események megítélése teljesen más fényben tűnik fel. Orbán Balázs véleménye erről sokat elárul. Az állami televízió és rádió munkatársait ezúttal sem láttam az eseményen; az épület előtt reggel ugyanott voltak, de bent nem találkoztam velük. Viszont számos hírportál és néhány televízió készített tudósítást a rendezvényről.

A Tisza Pártnak a vélekedésekkel ellentétben nem csupán Magyar Péter egyszemélyes színpada ez, ahol ő a főszereplő. A valóság az, hogy Tarr Zoltán és Kulja András már régóta szoros kapcsolatban állnak a párttal, és mindketten egyedi stílusukkal hozzájárultak a Tisza Párt arculatához. Így, bár sokan hajlamosak az egyszemélyes vállalkozás képet fenntartani, valójában már hónapok óta egy közösen működő csapatról van szó. Emellett a Tisza-szigetek megjelenése óta egyértelmű, hogy egyre több ember csatlakozott a párthoz, ezzel pedig egy élénk mozgalmi háttér alakult ki, amely megkérdőjelezhetetlenül erősíti a Tisza Párt pozícióját.

Lehetőségünk adódott arra, hogy diszkréten, kamera és mikrofon nélkül betekintsünk a szekcióülések világába, ahol az előadók lelkesedéssel készítették fel a Tisza-szigetek tagjait a közelgő kampányra. A program során csapatépítő játékok és kampánymenedzsment ismeretek vártak a résztvevőkre. Három tágas teremben, ahol a Tisza-sziget tagjai szorgosan jöttek-mentek, folyamatosan zajlottak a képzések, és a légkör tele volt energiával és együttműködéssel.

A Hungexpo Kongresszusi Központjába való érkezésemkor tele voltam izgalommal, hiszen új embereket szerettem volna megismerni, akik a Tisza Párt politikai életében játszanak szerepet. Az utcán, amikor szimpatizánsokat kérdeztünk, hasonló várakozásokat hallottunk tőlük is. Azonban az esemény résztvevőivel való interjúzás nem bizonyult egyszerű feladatnak; a párt előre figyelmeztetett minket, hogy a sima résztvevők nem közszereplők, és az épület belső terében, a folyosókon még a felvételezés sem volt engedélyezett.

A nagyterem falai között új arcokkal gazdagodhattunk. Ezek az emberek kétségkívül magasan képzett szakemberek, akik mögött jelentős eredmények sorakoznak. Ugyanakkor még mindig azt tapasztaltam, hogy bár a névsor folyamatosan bővül, fontos szakterületek még mindig üresen állnak. A Tiszánál már megszokhattuk az óvatos, megfontolt lépéseket. Ez pedig teljesen érthető olyan politikai légkörben, ahol a gyanakvás minden más érzelem fölé emelkedik.

Stílszerűen szólva, a legnagyobb bomba Ruszin-Szendi Romulusz volt. A volt vezérkari főnök megjelenése és csatlakozása a Tisza Párthoz amellett, hogy komoly fegyvertény magának a pártnak is, óriási meglepetés volt mindenkinek.

Ez a katonaember, amit végtelen fegyelemmel és csendességgel elmondott, óriási hatást gyakorolt a résztvevőkre. (Színészi feladat: tessék a volt vezérkari főnök szövegét hatásvadász, szónoki stílusban elmondani - garantáltan feleződik a katartikus erő.) A jól felépített beszédben sorjáztak a tények, egyértelműen elmondta, mi elfogadhatatlan, min kellene változtatni, miközben kiállt a fegyveres testületek mellett. Hivatásról beszélt, hazaszeretetről, és ez az ő csendes stílusában nem hatott bombasztikusnak, sokkal inkább vallomásnak. Nyilván ezt értékelte a közönség, amikor

Mindezt állva, egy figyelemreméltó pillanat során. Ez arra emlékeztet minket, hogy a hitelesség nem a hangerőben rejlik, hanem a múltban elért eredményeinkben.

Kulcsár Krisztián nemcsak a párbajtőr sportág kiemelkedő alakja, hanem a múltban számos más területen is jelentős teljesítményt nyújtott. Többszörös világbajnokként egyéniben és csapatban is megmutatta tehetségét, emellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként is fontos szerepet játszott a sport életében. De ez még nem minden, hiszen a CIB Bank igazgatójaként és a BÁV Zrt. vezérigazgatójaként is dolgozott, ami különösen nagy felelősséget jelentett számára. A sportág jelenlegi helyzete azonban igencsak bonyolult. A stadionépítések és nemzetközi sportrendezvények körüli ezermilliárdokkal kapcsolatos döntések mellett nehéz megtalálni a helyes utat. A sport a politikai diskurzus középpontjában áll, és Kulcsár Krisztián is hangsúlyozta, hogy a sportágakat szélesebb közönség számára is elérhetővé kell tenni. Nyilvánvalóan sok kihívás vár arra, aki ezt a feladatot magára vállalja, de a sport társadalmi jelentősége miatt ez valóban alapvető fontosságú lenne.

Bódis Kriszta író, filmrendező, szociológus megjelenése a társadalompolitikai területen nagyon fontos fejlemény, szerintem. Egyetlen kormány sem fektetett hangsúlyt erre a területre, letudta, mint szükséges rosszat. Hiszen csak viszi a pénzt a szegény vidékek felzárkóztatása, a szociális projektekkel nem lehet választást nyerni.

Holott bizonyított tény, hogy az ebbe a szférába fektetett összegek többszörösen térülnek meg - persze nem abban a ciklusban, amikor azok invesztálásra kerülnek, ahogy diófát is az unokáinknak ültetünk. Figyeljünk oda, meddig lesz a Tisza Párt mellett Bódis Kriszta.

azt éreztem, hogy a beszéd végre kezd életre kelni. Magyar Péter hangja egyre inkább magával ragadott, és a szavak mögött felsejlett a változás ígérete. A korrupt politikusok felelősségre vonásának ígérete, mintha egy új reménysugár lett volna a sötét politikai tájban. A 12 pont, amelyeket sorra vett, nem csupán üres ígéreteknek tűntek, hanem komoly terveknek, amelyek mögött valódi szándék állt. Ahogy hallgattam, egyre inkább úgy éreztem, hogy a szavak ereje képes lehet felrázni a hallgatóságot, és talán még a közéletet is. Az elálmosodás helyét átvette az érdeklődés, a kíváncsiság; a vágy, hogy tudjam, mi fog következni. Az elhangzottak nemcsak a politikai stratégiákról szóltak, hanem arról is, hogy hogyan lehetne visszaadni a hitet az embereknek. A beszéd végére már teljesen magával ragadott a gondolat, hogy talán, csak talán, van még remény a változásra. A közönség reakciója is egyre lelkesebb lett, és éreztem, hogy nem vagyunk egyedül a vágyunkban, hogy jobb jövőt építsünk. Magyar Péter szavai, amelyekből eddig csak a kötelezőt hallottam, most már egy új utat jelöltek ki, és az álmos percek után végre felébredt a remény.

Értem, hogy a Klebelsberg Központok megszüntetése révén a közoktatás költségvetése szinte megduplázódik, de az egészségügy számára évente honnan származik plusz ötszáz milliárd forint - különösen úgy, hogy eltörlik a teljesítményvolumenkorlátot, ami azt jelenti, hogy nem korlátozzák mesterségesen a végrehajtható műtétek és ellátások számát költségvetési intézkedésekkel. Ezt mindezt úgy, hogy közben áfát csökkentünk, a KATÁ-t visszaállítjuk, és állami bérlakásépítést is elindítanak... Közben tisztában vagyok azzal, hogy van befagyasztott pénz az EU-nál, amit vissza kell hozni, és azt is értem, hogy lehetséges leállítani felesleges beruházásokat. Ráadásul a hitelminősítők is kedvezően reagálnak egy hatékonyabb gazdaságpolitikára, ami olcsóbbá teszi a hitelfelvételt. Mégis, kíváncsi lennék arra, hogy miként alakul a kiadási és bevételi oldal egyenlege.

Végszóként megint felidézem a múlt századi emlékeimet: egy évvel az 1990-es országgyűlési választások előtt a magyar demokrácia már volt olyan állapotban, hogy az állami televízió élő adásban közvetítette a pártok kongresszusait, bár természetesen akkor még - az állampártot leszámítva - az összes többi párt parlamenten kívülinek számított. A Fidesz akkori kongresszusán graffiti-szerű betűkkel az alábbi felirat díszelgett a molinón (LED-fal akkor még nem volt):