Öt elefánt vonult a bíróság épülete elé, hogy jogi úton harcoljanak a szabadságukért. Szívük tele reménnyel, lapos lábaik határozottan doboltak a kövön, miközben a világ legnagyobb ügyvédje, a bölcs és tapasztalt Kígyó, már várta őket a tárgyalóteremben.
A nagyfülűeket a Nonhuman Rights Project elhivatott csapata támogatta a bírósági eljárás során, céljuk pedig az volt, hogy a Colorado Springsben található Cheyenne Mountain Állatkertből szabadon engedhessék őket, és egy elefántrezervátumban helyezzék el őket. A Washington Post kiemelkedően foglalkozott e jelentős eseménnyel, amely akár forradalmasíthatja az állatkerti állatok tartásának gyakorlatát – bár ennek kimenetele még bizonytalan.
Missy, Kimba, Lucy, Loulou és Jambo neve nagy betűkkel fog bevonulni az emberi és állati törvénykezés históriájába, az öt afrikai elefánt ugyanis bírósághoz fordult, hogy szabadon bocsátásukat kérvényezzék. Ügyüket segítette a Nonhuman Rights Project, ami a brit II. Károly által jóváhagyott Habeas Corpusra, az angol jogrend fundamentumára hivatkozott.
E törvényes keretek mentén kijelenthetjük, hogy bírósági vádemelés vagy határozat nélkül egyedül rövid ideig lehet egy embert megfosztani a szabadságától. Felmerül azonban a kérdés: vajon az elefántok személynek tekinthetők-e? Bár első hallásra talán komikusnak tűnik ez a kérdés, valójában mélyebb vizsgálatot érdemel. A lényeg, hogy meg kell vizsgálnunk, mennyire hasonlítanak vagy éppen mennyiben különböznek kognitív képességeik az emberek agyi működésétől.
Nemrég hunyt el a zseniális David Lynch, az 1980-as Az elefántember alkotója, talán az ő tetszését is elnyerné a polémia, ami az emberek és elefántok összehasonlítása körül alakult ki. A film ugyan egyértelműen egy emberről szól, de a torz kinövésekkel és óriási fejjel rendelkező, a XIX. században valóban élt Jospeh Merrick furcsa testi elváltozásait az anyja azzal magyarázta, hogy a terhesség alatt ráijesztett egy elefánt, akinek a lábai közé került és az feldöntötte.
Merricket sokáig a külseje miatt értelmi fogyatékosnak könyvelték el, pedig valójában tudott írni és olvasni. A helyzet még ironikusabb, ha meggondoljuk, hogy az elefántok is sokkal okosabbak, mint ahogyan azt az átlagos állatkerti látogató első ránézésre feltételezné róluk. Ha a proszociális viselkedésüket, vagyis a mások jóléte iránti hajlamaikat vizsgáljuk, akkor egyértelműen látható, hogy ezek az állatok rendkívül intelligensek és érzékenyek.
Ők is mély fájdalmat élnek át, sőt, gyakran visszatérnek elhunyt társuk sírjához, hiszen emlékezetük rendkívül éles. Tudatuk fejlett, agyuk sokáig fejlődik gyermekkoruk során. Játékos természetük és bonyolult kommunikációs készségeik révén különleges kapcsolatokra képesek. Aggresszív hajlamaik alacsonyak, ami felveti a lehetőséget, hogy esetleg háziasíthatók lennének.
Az etológusok szerint egyébként azért sem agresszívak, mert nagy méretük mindig megvédte őket a ragadozóktól, nem kellett támadónak lenniük, az erre fordítandó energiát viszont tanulásra és a szociális viselkedés fejlesztésére fordíthatták.
Az elefántok agya az emberek agyához hasonlóan alakult, 3-5 millió évvel ezelőtt kezdett hasonlítani a mai agyukhoz és velünk egyidőben alkalmazkodtak az afrikai erdőkben és szavannákon való élethez. Majd hozzánk hasonlóan átvándoroltak Európába, Ázsiába és közben nagyot fejlődött a kommunikációjuk, megnőtt agyméretük.
De vajon elegendő-e mindez ahhoz, hogy őket is a magunkhoz hasonló lényekként kezeljük, akikkel szemben akár az emberi jogok és törvények is érvényesek lehetnek?
A Nonhuman Rights Project jogi csapata az Egyesült Államok igazságszolgáltatási rendszerének keretein belül, valamint a Habeas Corpus jogintézményére támaszkodva keresett jogorvoslatot a fogvatartottak szabadon bocsátására. Az alapelv szerint senkit sem lehet törvényes ítélet nélkül letartóztatni vagy börtönbe zárni. Az ügyben a Nonhuman munkatársai arra hivatkoztak, hogy a Cheyenne Mountain Állatkert jogellenesen tart fogva állatokat. Noha ez elsőre talán mulatságosnak tűnhet, a Coloradói Legfelsőbb Bíróság komolyan vette az ügyet, és megállapította, hogy a Habeas Corpus jogát kizárólag emberek érvényesíthetik. Az állatvédők, akik az ügyben hét etológus szakvéleményét is bemutatták, hangsúlyozták, hogy az elefántok kognitív képességei sok szempontból hasonlítanak az emberi intelligenciához, beleértve az önismeretet, empátiát, valamint a tanulási és kommunikációs képességeket. Ennek ellenére a bíróság egyhangú döntése értelmében az öt emlős nem kérdőjelezheti meg a fogva tartásuk jogszerűségét.
Az ügy eszünkbe juttathatja a 1,5 évvel ezelőtt felröppent hírt, ami az állatok szavazati jogáról szólt, eszerint az állatokat emberek képviselnék az életüket érintő kérdések megszavazásánál. A chicagói ügyvéd, Ioan-Radu Motoarcă azzal érvelt, hogy a világ nem bánik túl jól az állatokkal, úgyhogy igenis szükségük lenne humán képviselőkre az ügyeikben. Eszerint az elképzelés szerint a majmok, papagájok az esőerdőkben beleszólhatnának a környezetüket érintő törvények elfogadásába vagy elutasításába,
Az állatok bizonyára felemelnék szavukat a kihalás szélén álló fajtársak védelmében is, ugyanis kevés állatkert ad otthont a veszélyeztetett fajoknak. Csak éppen, ki dönti el, hogy ki áll ki az állatokért, és mi alapján?
A mostani per után a Cheyenne Mountain Állatkert fellélegezhet, maradnak kedves lakói, de honlapjukon közzétették, hogy vádat emelnek a Nonhuman Rights Project ellen, mert szerintük hamis vádakkal illették őket hosszú hónapokon keresztül, és rengeteg anyagi forrásuk is ráment a pereskedésre.
A bíróság döntését Christopher Berry, a Nonhuman Rights Project ügyvezető igazgatója így kommentálta: "Riasztóan gyors vereséget szenvedtünk el, de a harcunkat nem adjuk fel." A szervezet számos ügyfél jogaiért folytatja küzdelmét, köztük a hawaii Honolulu Állatkertben fogva tartott két ázsiai elefánt, Mari és Vaigai ügyével is.
