Csepeli Réka megfogalmazása szerint elérkeztünk egy kulcsfontosságú pillanathoz az amerikai és európai kapcsolatok terén, ám a párbeszéd továbbra is mintha csak a süketek beszélgetése lenne.
"Egyértelműen fordulóponthoz értek a transzatlanti kapcsolatok. Donald Trump amerikai elnök egy hónapja van csak hatalmon, de a választási kampányban hallhatóak voltak tőle azok a fenyegetések, melyek szerint a nem fizető országok nem fognak az Amerikai Egyesült Államok védelmében részesülni, volt tehát idejük az európai hatalmaknak a felkészülésre. Mindazonáltal a Párizsban összegyűlt sürgősségi uniós ülés után úgy érezheti a nyilvánosság, hogy meglepetésként érte az európai vezetőket, diplomáciai és katonai képviselőket a J. D. Vance müncheni biztonsági konferencián tartott beszéde, amelyben az amerikai alelnök keményen támadta az európai döntésképtelenséget, illetve a szólásszabadság hiányát támogató antidemokratikus európai értékeket" - fogalmazott az InfoRádióban Csepeli Réka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének kutatója.
J. D. Vance beszédét követően Emmanuel Macron kétszer is összehívta az európai vezetőket, hogy megvitassák a kialakult helyzetet. A szakértők rámutattak, hogy Magyarország és Szlovákia nem kaptak meghívást ezekre a sürgősségi tárgyalásokra. A találkozón az európai vezetők határozottan kiálltak Ukrajna mellett, de egyeseknél észlelhető volt egyfajta visszahúzódás is. Például Donald Tusk, a lengyel miniszterelnök, világossá tette, hogy Lengyelország nem tervezi katonái küldését Ukrajna támogatására. Ezzel szemben Keir Starmer, Nagy-Britannia miniszterelnöke nyitott lenne erre a lehetőségre, ami azt jelzi, hogy az uniós tagállamok között továbbra sincs teljes egyetértés. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke megerősítette, hogy az unió határozottan és feltétel nélkül támogatja Ukrajnát.
Csepeli Réka véleménye szerint Amerika és Európa között olyan párbeszéd zajlik, amely inkább csak egymás melletti kommunikáció, mintsem valódi eszmecsere – "a süketek párbeszéde" kifejezés jól illusztrálja a helyzetet. Bár az ukrajnai háború már három éve tart, sokan úgy érzik, hogy a fegyverkezési intézkedések csupán a hirtelen eseményekre adott reakciók. Lengyelország kiemelkedő példája a védelmi költségek növelésének, hiszen a GDP-jének több mint 4%-át fordítja ilyen célokra, így a NATO-tagállamok között az Egyesült Államok és Törökország után a harmadik helyen áll. Ezzel szemben sok más ország, például Franciaország, nem éri el ezt a szintet: ott a védelemre szánt kiadások a GDP csupán 2%-át teszik ki. Viszont Franciaország különleges helyzetét az adja, hogy egyedüli atomfegyverrel rendelkező EU-tagállamként komoly stratégiai jelentőséggel bír.
J. D. Vance alelnök ugyanakkor Münchenben megismételte, hogy a tagállamoknak növelniük kell a védelmi kiadásaikat, de hosszan beszélt arról is, hogy nem Oroszországtól vagy Kínától kellene félnie Európának, hanem a saját belső értékeitől. A párizsi sürgősségi találkozón például a dán miniszterelnök arról beszélt, hogy Oroszország egész Európát fenyegeti, vagyis két teljesen ellentétes diskurzusról van szó az amerikaiak és az EU egyes államai részéről. Magyarország nem tartozik ezek közé az államok közé - emelte ki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének kutatója.
Csepeli Réka szerint egyelőre nem lehet megítélni, megszakadhat-e az Európai Unió és az Egyesült Államok szoros kapcsolata, hiszen egyrészt a NATO-ban együtt vannak jelen, másrészt egyelőre csak a beszédek szintjén hangzott el fenyegetés. Tulajdonképpen "az húzta ki a gyufát", hogy az USA Vlagyimir Putyin orosz elnökkel személyesen kíván tárgyalni az ukrajnai helyzetről az európai tagállamok, az EU kihagyásával. Ez azonban talán nem nevezhető újdonságnak a történelem szempontjából sem, emelte ki, példaként említve, hogy a múlt század végén, a 90-es években lezajlott balkáni háborút lezáró daytoni békeszerződésben, vagy akár a Joe Biden által a közelmúltban befejezett afganisztáni beavatkozásban is az Egyesült Államok zárta le a folyamatokat, Európa nélkül.
Csepeli Réka megjegyzései rávilágítanak arra, hogy a "ki az erősebb?" kérdése dominál a jelenlegi politikai diskurzusban, ahol egyfajta hatalomfitogtatás zajlik. Macron, aki már tavaly áprilisban, a Sorbonne-on elmondott beszéde óta Európa vezetőjeként pozicionálja magát, a német belpolitikai és gazdasági válságot kihasználva hívta össze a két gyűlést. A kontinentális politikai táj egyre inkább polarizálódik a békepárti és háborúpárti országok között, és még a Ukrajna támogatását vállaló nemzetek is versengésbe kerültek. A német-francia tengely meggyengülésével a lengyelek, olaszok és spanyolok is próbálnak pozíciót szerezni a vezető szerepért. Az európai GDP-növekedési adatok szerint szinte minden ország megelőzi Franciaországot, és Németország is már második éve recesszióval küzd, ami tovább fokozza a versenyt a kontinensen.
