Kassán egyedülálló intézmény köszönti Havasi Péter 75. születésnapját | ma7.sk Egy különleges ünnepség keretein belül emlékezünk meg Havasi Péter életéről és munkásságáról, aki nem csupán Kassán, hanem a szélesebb régióban is jelentős hatást gyakorolt. A

A száraz életrajzi adatok: Havasi Péter. 1950. február 11-én, Kassán született, hétgyermekes család második gyermekeként. Egyik bátyja Hvasi József operaénekes, a kassai Állami Opera meghatározó tagja. A kassai magyar gimnáziumban érettségizett 1968-ban, majd rövid ideig a kassai postahivatalban dolgozott, később a Városi Kultúra és Pihenőpark programszervezője, aztán pedig a Thália Színház szervező titkára lett.
Újságírói tevékenységét 1971-ben kezdte el Pozsonyban, a Csehszlovák Rádió Magyar Szerkesztőségében. 1976-ban visszaköltözött szülővárosába, Kassára, ahol a Járási Művelődési Központban dolgozott, mint szakelőadó. Rendkívüli színházi érdeklődésének eredményeként 1976-ban a Csemadok Kassai Városi Szervezete mellett helyi középiskolásokból és egyetemista diákokból Pinceszínpad néven színjátszó együttest alapított.
Legendás, formabontó, országos hírű előadások színhelye volt a Pinceszínpad. Tizenhat éven keresztül együttesével jelentős sikereket ért el, háromszor nyerte el a szlovákiai magyar színjátszók országos versenye, a komáromi Jókai Napok fődíját. Két ízben dramaturgiai díjjal jutalmazták az általa szerkesztett műsorokért. Színjátszó együttesével több ízben sikeresen szerepelt hazai és külföldi fesztiválokon is.
A turócszentmártoni Scénická žatva nemzetközi színjátszó fesztiválon Havasi Péter rendezőt a Szlovák Amatőr Színjátszók Szövetsége a Fejérpataky-Belopotocký Gáspár-emlékéremmel tüntette ki, amelyet az év legkiemelkedőbb színházi alkotásáért adnak át. Emellett 1989 nyarán ő volt az egyik társrendezője az első felvidéki Szabad-Téri Színház produkciójának, melynek keretében Móricz Zsigmond Úri-muri című darabját mutatták be. Az előadást Zselízen több mint ötezer néző élvezhette, ezzel is bizonyítva a színházi kultúra iránti hatalmas érdeklődést a régióban.
Az előadás középpontjában Galán Géza állt, aki 1995-ben új kihívások elé nézett, amikor munkahelyet váltott. A Szlovák Rádió magyar adásának kassai szerkesztőségében kezdett el dolgozni, ezzel visszatérve az újságírói szakmába. Nyugdíjba vonulásáig a Pátria Rádióban tevékenykedett, és jelenleg is aktívan hozzájárul a rádió munkájához külső munkatársként.
2003-ban Kassán megalapította a Hernád Magyar Lap- és Könyvkiadót, amelynek keretében a Kassai Figyelő című társadalmi és kulturális folyóirat főszerkesztőjévé vált. Ez a lap az egyetlen magyar nyelven megjelenő nyomtatott kiadvány az egész keleti régióban, így különleges helyet foglal el a magyar sajtóban. Tevékenységéért, valamint a város jó hírének öregbítéséért számos elismerésben részesült: 2010-ben megkapta Kassa Főpolgármesterének díját, 2011-ben a Magyar Újságírók Szövetsége Aranytoll díját nyerte el, 2013-ban pedig Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki. 2015-ben a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Szüllő Géza-díját is átadták neki. Havasi Péter kritikusként és zsűritagként szinte a kezdetektől fogva aktívan részt vesz az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál programjaiban, ezzel is hozzájárulva a magyar kultúra népszerűsítéséhez.
Sőt felújította a Pinceszínpad tevékenységét is, amely 2017-ben elsőként a Mit tudjátok ti? című Karády Katalin-esttel jelentkeztek, Varga Lívia, fia, ifj. Havasi Péter és Jakab Zoltán közreműködésével. Ezt követte ifj. Havasi Péter Őrjárat című előadói estje.
Ezután következett Eva Ensler Vagina monológok című provokatív dokumentumjátékának előadása, amelyet Krausz Tímea irányításával a füleki Zsákszínház két tehetséges tagja, Bódi Andrea és Gyetvai Viktória vitt színpadra. A repertoárjukban a kabaré műfaja is jelentős szerepet kapott. A „Mit csinál ma este kisasszony?” című zenés kabaréműsoruk, Jakab Zoltán dalaira épülve, számos fiatal tehetségnek adott lehetőséget arra, hogy próbára tegye színészi tehetségét, ének- és tánctudását. A Havasi Péter szerzői kabaréban fellépett Dúl Denissza, Hencz Viktória, Jakab Zoltán, Kázsmér Gyula, Mártha Eszter és Matu Karolina is. Ezt követően a Pinceszínpadon Csehov Leánykérés című egyfelvonásos komédiáját mutatták be – erről Mázik István laudációjából értesültünk 2018-ban, amikor Havasi Péter átvehette az életműdíjat egy olyan fesztiválon, amely nélküle sosem jöhetett volna létre. A színházi élet azonban nem állt meg, hiszen 2022-ben Milka Zemková Gyalog a mennyországba című monodrámájával a Jókai Napokon is megjelentek.
Valószínűleg mi is a Pódium Színjátszó Társaság valamelyik ülésén (hihetetlen, de még ilyen is volt!) a múlt század kilencvenes éveinek végén, amikor elhatároztuk egy új országos fesztivál létrehozását, amely a falusi színjátszókat próbálta helyzetbe hozni.
Az első fesztivál Királyhelmecen sajnos nem hozta meg a várt sikert, de szerencsére Szepsiben Boda Ferenc és csapata átvette a stafétabotot. Így a fesztivál tavaly ünnepelhette a 25. évfordulóját, ami már önmagában is különleges kötelékeket teremtett közöttünk. Péter zsűritagként, míg én többségében szervezőként igyekeztem hozzájárulni a rendezvény sikeréhez, miközben bejártuk az országot Nagyfödémestől Egyházgelléig, Ipolynyéktől Tornalján át Királyhelmecig. Az utunk során rengeteg kilométert tettünk meg, de a legemlékezetesebb pillanatok közé tartozik a nagyfödémesi esztrádfesztivál, amely egyfajta előszűrője volt a szepsi fesztiválnak. Évekig zsűriztünk a pécsi Szentgyörgyi Miklós társaságában, értékeltük az előttünk zajló előadásokat, míg ő végül a fesztivál névadójává vált. Emlékszem, az első szepsi fesztiválon meglepetésemre én lettem a zsűrielnök (természetesen Péter mellett, akivel együtt dolgoztunk, míg a harmadik zsűritag, a korai távozása miatt fájóan hiányzó Dusza István volt), és ez a közös zsűrizés a tavalyi jubileumi 25. fesztiválon is folytatódott. Számtalan kilométert tettünk meg együtt (néha egymás nélkül is), abban a reményben, hogy új életet leheljünk a fokozatosan elhalványuló mozgalomba. Emellett együtt dolgozhattunk a Kassai Figyelőnél is, amelyet Gál Sándor indított el a Kassai Napló megszűnése után, egy látszólag reménytelen helyzetből, és ami a mai napig fennáll. Az általa vezetett Hernád Könyvkiadó nemcsak a lapot támogatta, hanem számos könyv és naptár megjelenését is lehetővé tette, köztük Márai Sándor és Mécs László, valamint más kassai alkotók munkáit.
A kiadó publikálta Yehuda Lahav zsidó származású visszaemlékezéseit, amelynek egyik fordítójaként részt vehettem a munkában.
Havasi Péter sok-sok, a közösség érdekében végzett munkája mellett mégis a lányaira és fiára a legbüszkébb, utóbbi hivatalosan is továbbvitte apja színház iránti rajongását, elvégezte a pozsonyi színművészetit és ma a Déryné Társulat oszlopos tagjaként járja Magyarország és a magyarlakta határon túli települések kultúrházait, de játszott a kassai Thália Színházban és a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban is.
Havasi Péter mindig is távol állt attól, hogy a nyilvános elismerésekért vágyakozzon. Ő csupán végezte a dolgát, méghozzá nem akármilyen szinten. Az igyekezete és elhivatottsága példaértékű. Köszönet érte!