Abaújban egy családi ház áráért már igazi kastélyt vásárolhatunk, mégis, valahogy senkit sem vonz ez a lehetőség.

Madártávlatból lenyűgöző látványt nyújt a kékedi kastély, amely a tájban királyi fényűzéssel emelkedik ki.

Hosszú időn keresztül a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Önkormányzat birtokában állt a kékedi Melczer-kastély. Ekkoriban valóságos reneszánszát élte a kastély, amely a jelenkorban újra felfedezésre várt.

Mintegy félmilliárd forint kikiáltási áron tavaly februárban hirdette meg a kékedi kastélyt, valamint a hozzá tartozó ingóságokat eladásra a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.

Egy impozáns reneszánsz stílusú várkastélyt emeltek, melynek falai a múlt századok titkait őrzik.

A kora középkori időktől kezdve, a történelmi írásokban említett jobbágyfalu, amely ma Kéked néven ismert, valószínűleg már birtokolt egy földesúri udvarházat. Azonban a ma látható kastélyépület alapjait csupán a XVII. század első évtizedében fektette le a Kékedi (vagy Kékedy) nemesi család. Ez a jelentős birtokkal rendelkező középnemesi família akkoriban a reneszánsz stílusú várkastély építését választotta, ami a korszak divatos irányzatának számított, és elsődlegesen a kényelmi szempontokat helyezte a középpontba. A nagyméretű lakószobák kényelmét a jól fűthető cserépkályhák biztosították, míg a tágas ablakok világossá varázsolták a tereket. A földesúr gazdagságát pedig a külső homlokzatok díszes sgraffitós vakolatai és a felső fecskefarkas pártázatok motívumai hirdették, így a kastély nemcsak funkcionális, hanem esztétikai szempontból is lenyűgöző látványt nyújtott.

Kékedi kastély: Lőréses fal védelmezte

A korszak kedvezőtlen közbiztonsági helyzete megkívánta, hogy a védelmi struktúrákat alaposan átgondolják. Az épületet impozáns kerek tornyok díszítették, míg a várkastély udvarát egy magas, lőréses kőfal ölelte körül, biztosítva ezzel a szükséges védelmet. A legkülső védelmi vonalat egy mély vizesárok alkotta, amelyet egy felvonóhíd kötött össze a belső területtel. Az északi épületszárny, amelyet először emeltek, a későbbi évtizedekben déli irányban bővült egy tágasabb lakótömbbel, amely szögletes olaszbástyákkal lett megerősítve. Mindezek ellenére ez a hely nem tartozott a legjobban védett erődítmények közé. 1658-ban távozott az élők sorából Kékedi Balázs, akinek egyetlen leánya, Katalin, a Melczerek nevű eperjesi szász kereskedőcsalád egyik férfi tagjához kötötte össze az életét.

A fékezhetetlen harcosok mindent magukkal vittek, ami csak mozdítható volt; a pincékben a bor cseppjeit is kiürítették, míg a falubeli lakosság jószágait is elhurcolták. A háború nyomán keletkezett pusztítások helyreállítása hosszú időt vett igénybe, és még 1708-ban is arról számoltak be, hogy az egykor dicsőséges épület "elhanyagolt és rongyos" állapotban vergődik.