Egy súlyos tévedés, amely bárkinek megtréfálhatja az életét.

Donald Trump amerikai elnök nem tanult az Egyesült Államokban kicsit kevesebb mint 100 évvel ezelőtt bevezetett vámintézkedésekből. Ezt próbálják elmagyarázni a közgazdászok eredmény nélkül.

Képzeljük el, hogy 1932-ben sétálunk az Egyesült Államok egyik nyüzsgő városában. Belépünk egy hangulatos kávézóba, ahol a pultnál egy csésze kávét rendelünk, ám meglepetésünkre az ár kétszer akkora, mint egy évvel korábban volt. Ennek nem a globális kávéhiány az oka, hanem a kereskedelmet sújtó mesterséges korlátok, amelyek megemelik a Kolumbiából származó kávébabok árát. Hasonló helyzetet tapasztalhatunk a cukor, a tea és a kakaó esetében is. Ezek a mindennapi alapvető termékek hirtelen luxuscikké avanzsáltak - figyelmeztetett a Conversation nevű internetes magazin, amely az Egyesült Államok egy évszázaddal ezelőtti és jelenlegi gazdasági politikájának párhuzamait igyekszik feltérképezni.

Az amerikai történelem egyik legnagyobb hatású, ugyanakkor legártalmasabb intézkedése a Reed Smoot szenátor és Willis C. Hawley kongresszusi képviselő nevéhez fűződő Smoot-Hawley Act volt. Ez a vámokat bevezető törvény 1930 júniusában lépett életbe, eredeti célja pedig az Egyesült Államok mezőgazdasági szektorának védelme volt a külföldi konkurenciától. Az intézkedés azonban végül széleskörű gazdasági következményekkel járt, és hozzájárult a világméretű gazdasági válsághoz.

Az előkészítési fázisban megjelentek az ipari lobbik, amelyek végül több mint 20 ezer termékre, beleértve a feldolgozóipari árukat is, vámokat szabtak ki. Az átlagos tarifa 40 százalékra rúgott, de bizonyos esetekben akár 100 százalékot is elérhetett. A történet kimenetele nem az lett, hogy a gazdaságot megóvták az importtermékektől, hanem hogy Kanada, Franciaország, Olaszország, Németország és az Egyesült Királyság válaszul megtorló vámokat vezetett be.

A nemzetközi kereskedelem válságba került, a világ országai közötti együttműködés pedig meggyengült. Az Egyesült Államok exportjának volumene több mint 60 százalékkal csökkent 1929 és 1933 között, ami a globális kereskedelem 60 százalékos zsugorodásához vezetett. Az 1929-es tőzsdei összeomlást követően megjelenő Nagy Gazdasági Világválság mélyebbre ásta magát, és hozzájárult a nemzetek közötti geopolitikai feszültségek fokozódásához az 1930-as évek folyamán.

Az infláció mértéke az egekbe szökött, akárcsak a munkanélküliség, ami drámai hatással volt az emberek életminőségére. A kereskedelem visszaesése nem csupán egyes iparágakat érintett, hanem egész gazdasági struktúrákat is megrendített, különösen azokat, amelyek erőteljesen támaszkodtak az export tevékenységekre. A valuták értéke csökkent, az állami és vállalati adósságok drasztikusan megnőttek, és a pénzügyi rendszer egy igazi hullámvasútra ültette az érintetteket.

Trump megválasztása jól illusztrálja a globális kereskedelem dinamikájának megváltozását. Az elmúlt évtizedek során a világkereskedelem liberalizálása volt a középpontban, amelyet olyan nemzetközi szervezetek próbáltak koordinálni, mint az ENSZ Kereskedelmi Világszervezete (WTO) és az OECD, amely a világ legfejlettebb országait tömöríti. E folyamatot azonban drámaian megzavarta Donald Trump elnökségének első száz napja, amikor olyan intézkedésekkel lépett fel, amelyek a Smoot-Hawley törvénnyel állíthatók párhuzamba. Ezek az intézkedések nemcsak az Egyesült Államok gazdaságát, hanem globális kereskedelmi kapcsolatait is felforgatták. Történelmi példák arra figyelmeztetnek, hogy a magasabb vámtarifák általában nem a kívánt gazdasági hatásokat hozzák, és sokkal inkább ártanak, mint használnak a piaci egyensúly elérésének.

A globális beszállítói láncok szövevényesen átszövik a világot, országokat összekapcsolva, és ezzel bonyolult kölcsönös függőségeket teremtenek. A magas tarifák nem csupán a termelési költségeket felfelé hajtják, hanem ezzel hátrányosan érintik mind a termelőket, mind a fogyasztókat. Az elmúlt évtizedekben számos példát láthattunk arra, hogy az importhelyettesítő gazdaságpolitika kezdetben sikeresnek tűnhet a helyi ipar védelmében, de hosszú távon a vállalatok versenyképességét aláássa. Mivel lehetetlen minden importot helyettesíteni, a magas vámok inflációhoz, eladósodáshoz és akár fizetésképtelenséghez is vezethetnek.

Argentína és Brazília az elmúlt évtizedek során hasonló utat jártak be e téren. India pedig egészen az 1991-es gazdasági reformokig a világ legszigorúbb protekcionista gazdaságpolitikáját alkalmazta, amely jelentősen elszigetelte az ország gazdaságát a globális piacoktól.

A gazdasági növekedés üteme ezzel jelentősen lelassult. Nyilvánvaló, hogy ha nem egy hatalmas területű országcsoport lenne a téma, akkor a következmények sokkal súlyosabbak lettek volna. A cikk kezdetén említett 1932-es csésze kávé ma már könnyen lehet, hogy elektromos autók akkumulátorába kerül, vagy éppen egy importált gyógyszer vagy friss gyümölcs, amely a világ déli régióiban termett, és végül az amerikai fogyasztókhoz jut el. Ezeknek az árát a vámok jelentősen megemelhetik. A Conversation szerzői szerint a 21. század elején a nemzetközi együttműködés, a piacok sokszínűsége, valamint a fenntartható és versenyképes gazdaságba való befektetés irányába történő elmozdulás kulcsfontosságú lehet.