Egyre inkább romlik a látása? Fedezd fel, mi állhat a háttérben!

A látóideg betegségének észlelésének minél korábbi stádiumban kell megtörténnie - az elpusztult idegsejtek nem állíthatóak vissza.

Beszélgetésünk első részében Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája ismertette a látóideg betegségeinek legfontosabb formáit.

A látóideg betegségei sokféle okból eredhetnek, és ezek közül néhány különösen fontos, hogy megértsük. A gyulladásos látóideg betegségek, mint például a fertőzések, autoimmun rendellenességek vagy a szklerózis multiplex, komoly hatással lehetnek a látásra. Ezen kívül a toxikus látóideg elváltozások, például metilalkohol mérgezés következményeként is kialakulhatnak. A mechanikai sérülések, mint a trauma vagy a hipofízis környéki agydaganatok, szintén hozzájárulhatnak a látóideg károsodásához. Továbbá, a látóideg érembolizációja és a magas vérnyomás következtében fellépő károsodások is figyelmet érdemelnek. A zöldhályog, más néven glaukóma, szintén jelentős problémát jelent a látóidegfő károsodása szempontjából. A jelen beszélgetés keretein belül a látóideg betegségeinek diagnosztizálására és kezelésére vonatkozó információkat osztok meg. Fontos, hogy a megfelelő diagnózis felállítása érdekében alapos orvosi vizsgálat történjen, amely magában foglalhatja a látásvizsgálatokat, képalkotó eljárásokat és laboratóriumi teszteket. A kezelési lehetőségek széles spektrumot ölelnek fel, a gyógyszeres terápiától kezdve a sebészeti beavatkozásokig, attól függően, hogy milyen típusú betegséggel állunk szemben.

A látóideg kulcsszerepet játszik a szem retinájában keletkező fényinformációk agyba való továbbításában, így az úgynevezett látópálya elülső részét alkotja. Amikor az információ eljut a retinából a látóidegbe, az idegrostok először más idegsejtekre kapcsolódnak át. E folyamat során több átkapcsolódás révén az ingerület végül eljut a látókéreghez, így létrejön a látópálya hátsó szakasza. Ha a látóideg bármilyen bántalommal küzd, elengedhetetlen, hogy alapos és szakszerű szemészeti vizsgálat történjen a látóideg állapotának felmérése érdekében. Ha a látóideg bántalmának oka nem tisztázódik, akkor a beteg nem kaphat megfelelő kezelést más szakorvosoktól, mint például ideggyógyász, kardiológus, idegsebész vagy érsebész.

A látóideg késői károsodása során a látóidegfő fokozatosan elhalványodik, mivel az idegrostok elpusztulnak, és helyüket fehéres kötőszövet foglalja el. Ebben a fejlett állapotban már nem lehetséges a látás megőrzése vagy javítása. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy a látóideg problémáit minél korábban észleljük. A szemfenéki kép gyakran értékes információkkal szolgál az artériás és vénás keringési zavarok állapotáról, valamint a pangásos papilla esetében a mechanikai (például tumoros) nyomásgyakorlásról a látóidegre, és a zöldhályog következtében kialakuló látóidegfő károsodásról is.

Más esetekben azonban a szemfenék vizsgálattal észlelhető elváltozások kezdetben nem jellegzetesek. Éppen ezért fontos a látóideg működését feltáró funkcionális vizsgálatok elvégzése. Míg a látás élességéért nagyon sok idegsejt felelős a retinában (ezért a látásélesség károsodása késői következmény), addig az egyes különálló látásfunkciókat (pl. térbeli felbontóképesség, időbeli felbontóképesség, látótér, színlátás) kevesebb idegsejt biztosítja. Ezért az izolált látásfunkciók károsodása már korai betegség stádiumban is kimutatható.

A látóideg időbeli feloldóképességét az úgynevezett centrális kritikus fúziós frekvenciavizsgálat segítségével határozzuk meg. Ez a vizsgálat megadja azt a hertzben (Hz, azaz 1/másodperc) kifejezett értéket, amelynél a szem már nem képes különálló fényimpulzusokat észlelni, hanem folyamatos fényként érzékeli azokat. A látóideg megbetegedései esetén ez az érték már a betegség korai stádiumában is jelentős csökkenést mutathat. Amennyiben szükséges, a látótérvizsgálat révén kimutatható a látótér bizonyos részein tapasztalható fényérzékenység csökkenése is. E funkciók változása megbízhatóan jelzi a betegség előrehaladását, valamint a kezelés eredményessége után a funkciók helyreállítását is.

A hagyományos diagnosztikai eljárások mellett az utóbbi években megjelent a látóidegfő optikai koherencia topográfiás (OCT) angiográfiás vizsgálata, amely forradalmi lépésnek számít. Ez a nem invazív teszt, amely a legmodernebb technológiát képviseli, képes detektálni és pontosan mérni a látóidegfő és környezete kapilláris vérkeringését, lehetővé téve a részletesebb és számszerűsíthetőbb elemzést.

Mivel a látóideg gyulladásos és kompressziós betegségeiben a felszabaduló kémiai anyagok miatt már korán jelentős érösszehúzódás, kapilláris elzáródás alakul ki, ez a módszer egyértelműen megmutatja, hogy a funkcionális eltérés valóban a látóideg károsodásából ered-e. Ez azért jelentős, mert a funkcionális eltérések önmagukban nem adnak arra nézve információt, hogy az egész látópálya melyik területe az, amelyik működéséből veszített.

A modern orvosi ellátásban elengedhetetlen, hogy a neurológusok, idegsebészek és belgyógyászok számára egyaránt elérhetőek legyenek a működési zavarokat feltáró (funkcionális) vizsgálatok, valamint a nem invazív OCT angiográfiás eljárások. Különösen fontos a látóideg és a látópálya hátsó szakaszainak alapos vizsgálata, amely tipikusan a neurológia területéhez tartozik, és gyakran igényel ideggyógyászati képalkotó technikák alkalmazását is.

A toxikus látóideg károsodások kezelésében elsőrendű a mérgező anyagok, illetve a látóideg gyulladást eredményező gyógyszerek használatának megszűntetése és a B-vitamin pótlás. Az elpusztult idegsejtek nem állíthatóak vissza, de a még meglévő, ám beteg idegsejtek egy részének pusztulása megelőzhető. Gyulladásos látóideg betegség fennállásakor fertőzéses eredet esetén a fertőzés megfelelő felszámolása szükséges a környező orrmelléküregekben, immunológiai gyulladás esetén (pl. SM) a gyulladás elnyomására szteroid kezelés indokolt.

A kezelés fő célja a szemnyomás drámai csökkentése, valamint a túlzottan alacsony vérnyomás helyreállítása, különösen akkor, ha a páciens túlságosan magas vérnyomással küzd. Tumoros kompresszió esetén, ha lehetséges a műtéti beavatkozás, a megfelelő idegsebészeti eljárás segíthet a látóidegfő mechanikai nyomásának megszüntetésében. Ha ezt a beavatkozást időben végzik el, jelentős javulás tapasztalható a látásban, valamint a látótér és a kritikus fúziós frekvencia értékének növekedésében. Késlekedés esetén azonban a javulás esélye drámaian csökken.