Boldogan nézhetek vissza a világbajnoki ezüstéremre.

A magyar delegáció a családtagok és barátok körében érkezett a budapesti repülőtérre, ahol szívélyes fogadtatás várta őket. Fotó: Horog László/FMH

Hajnalban ötven lelkes szurkoló, barát és családtag gyűlt össze a Liszt Ferenc Reptéren, hogy ünnepelje a Bakuból hazaérkező minifutballistákat. A csapat történelmi bravúrt hajtott végre, hiszen a vasárnapi vb-döntőben az azeri vendéglátókkal mérkőztek meg Azerbajdzsánban. A mieink a csoportkörben két döntetlennel és egy győzelemmel, számos nehézség mellett, a második helyen jutottak tovább. Az egyenes kieséses szakasz sem volt mentes a feszültségtől, de a csapat mindig megtalálta a megoldást a kihívásokra. A négy között az Európa-bajnok szerbeket büntetőrúgásokkal múlták felül, ám a házigazdák ellen már nem tudtak diadalmaskodni.

- Megvolt a stratégiánk a döntőre is, és nem titkoltuk, hogy győzelemre készültünk. Az volt a célunk, hogy minél tovább megőrizzük a gól nélküli állást, majd ahogy telnek a percek, a hazaiak egyre feszültebbé válhatnak, ami talán a mi hasznunkra válik. Sajnos azonban ez nem így alakult; tíz perc alatt három gólt kaptunk a zűrzavaros hangulatban, ami lényegében eldöntötte a mérkőzést. Nem adtuk fel, próbáltunk szépíteni, volt egy komoly lehetőségünk, hogy közelebb kerüljünk, de sajnos azt kihagytuk, míg a hazai csapat még egy gólt szerzett, onnantól pedig már nem tudtunk visszajönni - mondja Tibor Dávid, az OMFSZ elnöke, amely Székesfehérvár központú hazai szövetség. - Az záróünnepség miatt nem tudtunk kimenni bemelegíteni, így az öltözőben vártunk, ahogy a hazaiak is. Ők viszont már megszokták a 7000 nézőt és a fülsiketítő zajt, ami számunkra teljesen új élmény volt. Ennek következtében megilletődötten kezdtük a találkozót. Az azeriek más csapatok ellen is hasonló lendülettel indítottak, de nem mindenki ellen tudtak ilyen gyorsan három gólt szerezni; például a románokkal szemben nagyon meg kellett küzdeniük a továbbjutásért. Utólag elemeztük a döntőt, a kombinatív játékunk jól működött, a támadásainkat szépen felépítettük, de sajnos az elején a nagy nyomást nem tudtuk kezelni. Úgy vélem, ha a tízedik perc után nem három gól hátrányban kellett volna visszakapaszkodnunk, hanem csak kettőben, talán nyerhettünk volna. Ennek ellenére hatalmas öröm számunkra az ezüstérem.

Az elnök azt mondja, az elődöntőben büntetőkkel - meg nagy szerencsével - megvert szerbek komolyabb játékerőt képviselnek, mint a végső győztes Azerbajdzsán.