Elvesztettük Szakály Györgyöt, a Kossuth-díjas táncművészt, aki életével és művészetével maradandó nyomot hagyott a magyar kultúrában.
Hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Szakály György Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, Érdemes- és Kiváló művész, a Magyar Állami Operaház mesterművésze és örökös tagja, magyar táncművész, balettigazgató, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Magyar Táncművészeti Egyetem korábbi rektora.
Szakály György 1955. december 15-én született Nyíregyházán. A Magyar Táncművészeti Egyetem jogelődje, az Állami Balett Intézet elvégzése után ösztöndíjat nyert a világszerte elismert leningrádi Vaganova Balettakadémiára. Hazatérése után, 1977-től a budapesti Állami Operaház kartáncosa, 1981-től szólistája, 1982-től magántáncosa volt. 1983-ban az évad legjobb táncosa lett, 1985-től a dortmundi, 1988-tól a bonni Opera vendégszólistája, illetve első szólistája volt. Pályafutása során vendégszerepelt egyebek között Sydneyben, Berlinben, a New York-i Metropolitan Operában, Washingtonban, Franciaországban is. A tehetséges fiatal táncosról 1986-ban a Magyar Televízió portréfilmet készített Róna Viktor koreográfiájával.
Szakály Györgyöt aktív táncosként a közönség többek között láthatta a nagy klasszikus balettek hercegeként (Giselle, Diótörő, Hattyúk tava) éppúgy, mint a Béjart koreografálta Négy utolsó dal Férfija vagy a Tavaszi áldozat Kiválasztott ifjújaként. Emellett a hazai koreográfusok műveiben is rendre feltűnt: Seregi László Spartacusaként, A csodálatos mandarin főhőseként és Fodor Antal A próba című művében, amelyben Júdást táncolta. A balettek mellett a musical műfajában is kipróbálta magát, hosszú éveken keresztül lépett fel a Macskák című Lloyd Webber-darab több szerepében.
Koreográfusként is számtalan előadás fűződik a nevéhez: A faun halála, a West Side Story, a Dzsungel könyve, a József és a színes szélesvásznú álomkabát, az Emil és a detektívek és a Három testőr.
Aktív táncművészi karrierje során balettmesteri diplomát szerzett a Magyar Táncművészeti Főiskolán, amely akkoriban még a fejlődés korai szakaszában állt. Ezen kívül elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfus szakát is, amely tovább gazdagította tudását. 1991-ben a budapesti Operaház balettegyüttesének művészeti vezetőjévé, majd később balettigazgatójává nevezték ki, és három éven át irányította az együttest, formálva annak művészi arculatát.
2003 óta a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett oktatása terén tevékenykedett, és 2008-ban a köztársasági elnök kinevezte egyetemi tanárrá. 2006-tól a Magyar Táncművészeti Főiskola keretein belül működő Táncművészképző Intézet vezetését vállalta el, és két év elteltével rektorhelyettesként folytatta munkáját a képzési területen. Ifjabb Nagy Zoltán halálát követően, 2011-ben rektori feladatokat vállalt, ahol a vezetői pályázatában kiemelte a célját: a hazai táncművész-, pedagógus- és koreográfusképzés, valamint táncelméleti szakemberek képzésének nemzetközi színvonalra emelését. E cél érdekében az intézmény munkatársaival együtt rendkívül elkötelezetten dolgozott.
A Magyar Táncművészeti Főiskola egyetemmé való átalakulása, amely 2018-ban valósult meg, jelentős mértékben az ő érdeme. A táncoktatás és az intézmény vezetése mellett aktívan részt vett a szakmai életben is. 2008-tól a Magyar Táncművészek Szövetségéből kivált Magyar Hivatásos Tánc- és Balettegyüttesek Egyesületének alelnökeként tevékenykedett, emellett 2012 és 2014 között a Művészeti Egyetemek Rektori Székének (MERSZ) soros elnöki pozícióját is betöltötte, ezzel is hozzájárulva a művészeti felsőoktatás fejlődéséhez.
