A Beton.Hofi koncertje a Budapest Parkban egyfajta lázadás volt, de nem az a robbanékony és erőteljes formában, amit sokan vártak. A közönség szívében egyfajta feszültség lüktetett, de a zenei előadás nem tudta maradéktalanul kiaknázni ezt az energiát. Az

Bár a közönség tökéletes volt, és a Budapest Parkban nem is volt hivatalos teltház, így a hátsó sorokban igazán kényelmesen lehetett szórakozni, egy dolog mégis hiányzott: az igazi előadás varázsa.

Nem gondolnám, hogy túlzás arról beszélni, hogy Beton.Hofi az elmúlt 5 év leginkább meghatározó karaktere a popkultúrában. Egy olyan személyről beszélünk, aki képes egyesíteni valahol a vidéket a belpesti wannabe értelmiségivel, aki a popzenét az undergrounddal is egy tér alá hozta, és valakiről, aki a magyar irodalomra sokszor 4 sorban is képes köröket verni. Talán a legkisebb királyfiként is tekinthetjük, aki valóban "későn" futott be egy átlagos előadót tekintve korban, ugyanennyire későn is kezdte, míg egy Pogány Induló esetében 16-7 éves kortól indul a karrier, Beton.Hofi 29 környékén hozza ki az első dalokat és vesz valódi repülőrajtot.

Este 20 óra körül, néhány perccel később, Fűzy Gábor, a bárzongorista, éppen rátalált arra a varázslatos összhangra, amely a közönség és saját magának a kapcsolata között bontakozott ki. Ugyanazzal a dinamizmussal, amivel belépett a színpadra, most távozik is, mintha egy titkos rituálé részesei lennénk. Olyan érzés fog el minket, mintha nem csupán egy koncertet néznénk, hanem egy élő hangulatfestményt, amelynek minden egyes ecsetvonása kötelezően követendő. Azok, akik az internet világában élnek, szinte biztosan nem akarnak kimaradni ebből az élményből, hiszen az aktuális intrikák és zenei szálak összefonódása mindenkit magával ragad.

Be vagyok zárva Magyarországra - jön a tételmondat az első számban - és valóban, szinte mindenkinek akinek "menő" lett megszólalni politikai ügyekben, azok ki is veszik a részüket.

Most jutunk el a legnagyobb "DE" szócskáig, ugyanis

A helyzet az, hogy Beton.Hofi, akit a szövegírás zsenijének tartanak, élő fellépéseken sajnos nem tudta megugrani a lécet. Eleinte még elviselhető volt a tompa hangzás, de a dobok (Pándi Balázs hatalmas tiszteletérét, aki precízen püfölte végig a nyolcvan percet) csak a harmadik dal után érkeztek meg. Azok a számok, amelyek igazán ütni tudtak volna, sajnos nem hozták a várt szintet. A közönséget mindez láthatóan nem zavarta, a hátsó sorokban is olyan aktív, már-már őrült arcokat láttam, akik a dress code-ot szigorúan betartották. Vendégekben sem volt hiány: Pogány Induló, Fekete Giorgio és sok más neves figura is jelen volt, de számomra a legnagyobb meglepetést VZS okozta, aki élőben sokkal erősebb előadó, mint a főszereplő, Ádi. Ez az előadói népbetegség a 2015 utáni időszakban terjedt el, amikor a siker hirtelen jött, és nem volt idő a valódi tapasztalat megszerzésére. Sajnos a "covid utáni közönség" is hozzájárul ehhez, mivel nem formálódik meg bennük az igény arra, hogy egy rap produkció valóban jól, élőben legyen előadva. Beton.Hofi freestyle képességei kétségtelenül kiemelkedőek hazánkban, de egy 10 ezer fős tömeg előtt ez a tudás nem tudja megmutatni magát.

Mellettem valaki megfogalmazta, hogy Beton.Hofit a Bëlga és a Radiohead közötti spektrumon kell elhelyezni, ahol mindannyian tudjuk, hogy az élő teljesítmény másodlagos. A lényeg az, hogy hála van a levegőben, a közösségi élmények tudata, az "egymás mellett levés" érzése, valamint mindaz a magasztos érzés, ami valójában minden előadó titkos vágya: hogy a színpad hiába emelkedik, a kapcsolat szintjén mindenki egyenrangú. Ezt a varázslatos élményt pedig itthon egyedül Beton.Hofi képes ilyen mértékben megvalósítani.

Már az Afteren elcsípem azt a mondatot: "én imádom, szeretem őt, csak élőben lenne egy kicsit jobb." Ezt a lényeget akár ötezer körmondatban is kifejthetném, de a lényeg végül is ugyanaz marad. Itt van egy óriási szövegíró, egy hatalmas rapper, és a közönség, amely még ijesztőbb, mint maga az előadó. Csak az a fránya tűz hiányzik a live-actből, ami pedig mindenkin érezhető volt a Budapest Parkban, ahol a nézők valóban megélték az élményt.

A mai dupla koncert a teltházas élmény varázsát hozza el, és az elképzelések szerint néhány izgalmas meglepetés is vár ránk. Az egyetlen biztos pont viszont az, hogy Beton.Hofi, bár saját dalai révén Magyarország határain belül mozog, mégis hihetetlenül felszabadító érzés lehet egy ekkora közönséggel együtt lélegezni és együtt zúgni. A közönség hiánya ugyanakkor érezhető, hiszen ők azok, akik igazán megfogalmazzák ezt az élményt.