Európa a káosz viharának közepén forog, és senki sem képes megjósolni, hová vezet mindez.

Két és fél hónappal az év vége előtt még mindig uralkodik a bizonytalanság Európa gazdasági teljesítményével kapcsolatban. A vámháborúk, a német kormány által bevezetett gazdaságélénkítő intézkedések, valamint az uniós tagállamok védelmi kiadásaik növelésére tett ígéretei mind komoly hatással vannak az eurózónát alkotó országok növekedésére. Azonban a hatások időzítése és mértéke nem világos, ami többek között a jelentősebb gazdasági szervezetek előrejelzéseiben is tükröződik: ezek a prognózisok mostanra a 2010-es évek átlaga körüli értékekhez képest szinte kétszeres szórást mutatnak. Ráadásul az idei évben megfigyelhető szélsőséges eltérések tartóssá váltak, ami különösen figyelemre méltó, hiszen a korábbi évek tapasztalatai és matematikai modellek alapján az év végéhez közeledve általában csökkenni szoktak.

Furcsa és zűrzavaros időszak tanúi lehetünk 2025-ben: míg a múltban a jelentős elemzőházak által készített előrejelzések az európai gazdaság jövőjéről az év végéhez közeledve általában egy irányba mutattak, idén októberre már a teljes ellentétét tapasztalhatjuk. A különböző vélemények és előrejelzések közötti távolság egyre csak nő, ami komoly kérdéseket vet fel a gazdasági kilátásokat illetően.

Az idei év gazdasági bizonytalansága jól megmutatkozik az egymástól gyökeresen eltérő véleményekben, amelyek széles spektrumot ölelnek fel.

A szöveg egyedi változata: Donald Trump amerikai elnök vámintézkedései és a tagországok eltérő fiskális politikája jelentős hatással volt a gazdasági környezetre. Az adatok azt mutatják, hogy a nyári európai-amerikai kereskedelmi megállapodás sem tudta érdemben mérsékelni a piaci bizonytalanságokat. Trump azóta bejelentett lépései – mint például a Kínát és Indiát érintő büntetővámok, valamint a gyógyszeripart és más szektorokat célzó terhek bevezetésének fenyegetése – tovább erősítik az elemzők óvatosságát. Ez a tendencia ellentétes az elmúlt évtizedek tapasztalataival, amikor év végére már csupán néhány apró kérdőjel maradt a jövőbeli előrejelzésekben.

A BNP Paribas közgazdászai által készített elemzésből kiderül, hogy a 2010-es években az eurózóna GDP-jére vonatkozó előrejelzések szóródása általában az év eleji 0,3 százalékpontos szintről év vége felé fokozatosan 0,1 százalékpontra csökkent. Ebben nincs is semmi meglepő, a megjelenő GDP-adatok egyrészt mutatják a gazdasági folyamatok irányát, másrészt pedig folyamatosan csökkentik az előrejelzési horizontot. November-decemberben ugyanis már csak a negyedik negyedéves GDP-növekedést kell megbecsülniük az elemzőknek, a megelőző három már tényadatként rendelkezésre áll.

Az év végéig hátralévő időablak szűkülése a jelentős gazdasági sokkok (mint amilyen például a Covid volt) bekövetkezésének valószínűségét is csökkenti. Ráadásul még ha be is következik egy ilyen esemény, a gazdaság lassú alkalmazkodása miatt a hatások többnyire csak később, a következő év elején tükröződnek vissza a makrogazdasági adatokban.

Matematikai nézőpontból tehát minden szükséges információ rendelkezésre áll ahhoz, hogy az év végéhez közeledve az elemzőintézetek hiteles előrejelzéseket készíthessenek az euróövezet, valamint a legtöbb más régió éves gazdasági teljesítményéről.

A BNP által megvizsgált mintegy 130 független elemzőház és gazdasági intézmény előrejelzései ezt a jelenséget a koronavírus-járvány miatt extrém módon bizonytalanul alakuló 2020-2023-as időszak kivételével meg is erősítették. Idén nincs a Covidhoz hasonló mértékű gazdasági sokk, az európai növekedési előrejelzésekből kiolvasható egyet nem értés mértéke azonban mégis az évtized elején látott szinteket közelíti.

A 2025-ös előrejelzéseket megfigyelve látszik, hogy az év első három hónapjában csökkent az egyes becslések közti különbség (átlagosan 0,25 százalékpontról 0,20-ra). Áprilisban azonban az USA-ba irányuló exportot sújtó vámok bejelentése, a német fiskális gazdaságélénkítő csomag megszavazása és az európai uniós tagállamok védelmi kiadásainak emelésére tett közös ígéret korábbi előrejelzéseik felülvizsgálatára késztették az elemzőket.

Áprilistól kezdve a szokásos előrejelzési bizonytalanság (szóródás) emelkedésnek indult, ami éles ellentétben áll az elmúlt évtizedben tapasztalt trenddel. Augusztusra a korábban megszokott szinthez viszonyítva (0,15 százalékpont) körülbelül 0,1 százalékponttal magasabb értéket mutatott, elérve ezzel a 0,26 százalékpontot. Ez azt jelzi, hogy...

Jelenleg az előrejelzések megbízhatóságának hiánya körülbelül duplájára nőtt a 2010 és 2019 közötti időszakhoz képest, amelyet referenciaértékként használunk.

Bár a néhány tized százalékpontos ingadozások a szórásban elsőre jelentéktelennek tűnnek, ugyanaz a helyzet érvényes rájuk, mint az előrejelzésekre magukra: hiába alapoznak az éves átlagos GDP-növekedési előrejelzésekre, az eltérések mögött a második félév bizonytalansága húzódik meg. Ez azt jelenti, hogy a szórás növekedése már az egészen rövid távú várakozások körüli fokozódó bizonytalanságot tükrözi.

Ez a stagnálás határán álló gazdasági helyzet különösen fontos, mivel az előrejelzések nem csupán a lassulás vagy élénkülés irányát tekintve, hanem általában véve is bizonytalan támpontokat adnak.

A magas fokú bizonytalanság és a pontatlan előrejelzések komoly kihívást jelentenek a gazdasági szereplők számára, hiszen ezek gyakran elmaradt beruházásokhoz, túlzott tartalékképzéshez és rövidlátó üzleti stratégiákhoz vezetnek. Miközben a különböző forgatókönyvek és reakciók kidolgozása segíthet a nehéz helyzetek kezelésében, a megbízható előrejelzések hiánya hosszú távon súlyos gazdasági következményekkel járhat. Jelenleg úgy tűnik, hogy nem csupán a 2025-ös, hanem a 2026-os kilátások esetében is sokkal nagyobb a szakértők közötti nézeteltérés, mint az előző időszakokban.

Az euróövezet gazdasági jövője a közeljövőben elsősorban a kereskedelmi feszültségek, a német költségvetési politika enyhülése, valamint a védelmi kiadások növekedése által formálódik.

A BNP Paribas és az UBS Bank elemzései rámutatnak, hogy az eurózóna középtávú növekedését elsősorban a költségvetési ösztönzők fogják hajtani. Ezt a dinamizmust az uniós védelmi kiadások növekedése és a német infrastruktúra-fejlesztési programok fellendülése segíti elő. A munkaerőpiac várhatóan megőrzi stabilitását, míg az infláció a 2 százalékos célszint körül stabilizálódik, ami kedvezően hat a fogyasztói költésekre.

Az IMF legújabb World Economic Outlook jelentésében is mérsékelt gazdasági élénkülés várható. A vámháború átmeneti hatásainak lecsengése után 2026-tól a fokozódó fiskális támogatás lesz a legmeghatározóbb tényező a gazdasági jövőkép formálásában.

A növekedés fő akadályai szakértők véleménye szerint a külső környezetből erednek. Az Egyesült Államok által bevezetett új vámok, a kínai-amerikai kereskedelmi feszültségek fokozódása, a gyenge ipari teljesítmény, valamint a világkereskedelem lassulása mind hozzájárulnak az európai gazdaságok fejlődésének lelassulásához. Az IMF közgazdászai előrejelzésükben különösen figyelembe vették a kereskedelempolitikai bizonytalanságokat, a migráció szigorításával összefüggő munkaerőhiányt, és a pénzügyi piacok volatilitását is.

Az idei évben a részvénypiacok mellett a kötvénypiacok is jelentős szerepet játszanak a pénzügyi tájban. A lazuló fiskális politika és a növekvő államadósság következtében számos európai országban a befektetők az államkötvények értékesítésére ösztönződtek, ami árfolyamcsökkenéshez és hozamemelkedéshez vezetett.

Az elemzők konszenzusos véleménye szerint az eurózóna idei növekedését a vámháborús kockázatok és a gazdaság ellenállósága határozza meg, amely a korábbi előrejelzésekhez képest mindenképp lassabb bővülést eredményez. 2026-ban azonban várhatóan lecsengenek a kereskedelmi háború negatív hatásai, ekkortól kezdve pedig már a tagállamok, főként pedig Németország gazdaságélénkítő intézkedései hatnak majd a növekedésre, támogatva azt.

A konkrét adatok alapján egyértelmű, hogy a vámháború következményei még 2026-ban is kihatással lesznek a gazdaságra, és valószínűleg erőteljesebbek lesznek, mint az idei évek tapasztalatai. A fiskális ösztönzők pedig nem lesznek képesek teljes mértékben kompenzálni ezeket a hatásokat.

Ez alapján az idei 1,1-1,3 százalékos bővülést jövőre egy 1,0-1,1 százalékos követheti.

Bár a jövő évre a növekedés üteme várhatóan mérséklődni fog, a szakértők véleménye szerint az idei évben tapasztalt rendkívüli mértékű bizonytalanság nem fog megismétlődni. Az eltelt idő elegendő lehet a vállalatok számára, hogy alkalmazkodjanak az új külkereskedelmi környezethez, és felülvizsgálják stratégiáikat. Az európai makrogazdaság stabilitása valószínűleg szintén hozzájárul majd a bizonytalanság csökkentéséhez, hiszen az árak stabilizálódtak az idei év során a legtöbb országban, míg a kamatok is közelítettek a hosszú távú átlagos szintjükhöz.

A már évek óta fennálló geopolitikai feszültségek, mint például az orosz-ukrán konfliktus, mellett a legnagyobb kihívást talán a tagállamok költségvetési helyzete jelenti. Azonban a szakértők véleménye szerint a kormányzati intézkedések és a piaci trendek nem fognak olyan kiszámíthatatlan környezetet generálni, mint amit az idei évben tapasztaltunk.