Ez azt jelenti, hogy ha nem vagy cselekvő típus, akkor a pszichológusok véleménye szerint…

Sokszor előfordul, hogy elhatározod, hogy valamit megteszel, de végül nem sikerül cselekedned? Ennek bizony megvan az oka.

Mindannyiunk életében előfordulhat, hogy valami mellett lelkesen kiállunk, ám végül mégsem lépünk semmit a megvalósítás érdekében. Vannak azonban olyan emberek, akiknél ez a jelenség sokkal gyakoribb: a szavaik gyakran üres ígéretek maradnak, és a cselekvéshez sosem jutnak el. A szakértők felfedték, milyen hátterű okok állhatnak ennek a jelenségnek a mögött.

A szarka mindig többre vágyik, mint amit a fészek kínálhat.

A túlzott ígéretek és az alulteljesítés egy régóta ismert jelenség. Azok, akik ebbe a csapdába esnek, gyakran már az ígéret megtételekor úgy érzik, mintha a feladatot teljesítették volna – csupán a gondolatban. Amint hangosan megosztják elképzeléseiket, dicséreteket és figyelmet kapnak a környezetüktől, ami elég ahhoz, hogy elhalasszák a tényleges megvalósítást. Az ilyen külső elismerés sokszor elnyomja bennük a sürgető érzést, hogy a vállalásukat be is teljesítsék.

Pszichológiai szempontból ez egy olyan jelenség, amely ahhoz kapcsolódik, amit Daniel Goleman "érzelmi áramkörnek" nevez. Jól érezzük magunkat, ha egy célt tervezünk vagy beszélünk róla, mert az agy megjutalmaz minket a pozitív szándékért. A baj az, hogy amint az ígéret elhalványul, nincs elég belső hajtóerő ahhoz, hogy a beszédről a konkrét cselekvésre térjünk át.

A tökéletes pillanat varázsa abban rejlik, hogy a világ egy rövid időre megáll, és minden részlet tökéletes összhangban van. Olyan érzés, mintha az idő megfagyott volna, és csak te lennél a középpontban. A levegőben vibráló feszültség, a napfény lágy simogatása, a körülötted lévő emberek boldog mosolya – mindez együttesen teremt egy olyan atmoszférát, amelyben a szív és a lélek egyaránt otthonra lel. Ilyen pillanatokban ráébredsz, hogy az élet szépsége nem csupán a nagy eseményekben, hanem a mindennapi apróságokban is ott rejlik. Az igazi tökéletesség a jelenben, a mostban található, ahol minden érzés és élmény egy különleges történetet mesél el.

"Holnap vágok bele, amikor jobban inspirált leszek" vagy "Elvégzem, ha könnyebb lesz a feladat". Ez a gondolkodásmód a szakértők által "a tökéletes pillanat csapdájának" hívott jelenség lényegét tükrözi.

Az a hit, hogy a cselekvés kizárólag akkor lehetséges, ha minden körülmény pontosan úgy alakul, ahogy azt elképzeltük, gyakran megakadályozza a fejlődést. E mögött a gondolkodásmód a perfekcionizmus és a kudarctól való félelem áll. Az emberek sokszor úgy vélik, hogy ha nem lépnek előre egy adott dologban, akkor elkerülhetik a csalódást. Így hát tovább halogatják a lépéseket, tétovázva várják azt a pillanatot, amikor varázsütésre minden ideális körülmény megteremtődik.

A tökéletes pillanatra való várakozás gyakran azt jelenti, hogy sosem találjuk meg az igazán megfelelő időt. A fejlődés a folyamatosan, apró hibákkal teli lépésekkel bontakozik ki, még akkor is, ha valaki kimerült vagy túlterhelt.

A külső érvényesítés erősítése

Vannak, akik szüntelenül fecsegnek a céljaikról, nem azért, mert tényleges lépéseket terveznek, hanem mert éhesek az elismerésre. Ők gyakran így nyilatkoznak: "Egyszer megnyitom a saját kávézómat!" vagy "Van egy forradalmi ötletem, ami mindent átformál!"

Ha pozitív visszajelzést kapnak, joggal érezhetik magukat büszkének, de könnyen csapdába eshetnek ebben az álmodozás világában, ahol a cselekvés helyett inkább a vágyak szőttesén időznek. A közösségi média, mint egy lángra lobbantó olaj, tovább fokozza ezt az illúziót: a "lájkok" és a hozzászólások olyan látszólagos eredményeket generálnak, amelyek megtévesztik az elmét, mintha már elérnék a kitűzött célokat. De a valóság az, hogy a sikerhez vezető út nem csupán a virtuális elismerésben rejlik.

Az elszámoltathatóság kikerülése

A valódi elszámoltathatóság sokakban szorongást idézhet elő. Amikor egy konkrét célkitűzés van a láthatáron, akkor nem lehet elbújni a felelősség elől. Éppen ezért sokan igyekeznek elkerülni a számonkérést, és végül a tétlenségbe menekülnek.

Valóban, ezek a tényezők komoly gátakat jelenthetnek, de a mentségkeresés mögött húzódó pszichológiai mechanizmus gyakran az önvédelemre vezethető vissza. Amikor az emberek a külső körülményeket okolják, elodázzák annak a kényelmetlen igazságnak a felismerését, hogy esetleg maguk állnak a saját korlátaik útjában. Ez egyfajta védelmi mechanizmus: ha soha nem ők a felelősek, akkor nem kell a következményeket sem vállalniuk.

Pató Pálok

Érezted már úgy, hogy minden egyes részletet meg kell tervezned, mielőtt még a legkisebb lépést is megtennéd? Félreértés ne essék, a tudatos tervezés hasznos dolog, de van egy pont, ahol a tervezés halogatássá válik. Ez gyakran a kudarctól való félelemből fakad - vagy akár a sikertől való félelemből. Ha soha nem lépünk túl a tervezési szakaszon, soha nem kockáztatjuk a hibázást. Pedig ez utóbbiból sokat lehet tanulni. Néha be kell ugrani a mély vízbe, elfogadva, hogy a hibák az út részét képezik.

Amikor minden más ragyogóbb, és a világ színekkel teli, egy különleges fény kezd kibontakozni, amely csak a szívünk mélyén létezik.

A "fényes tárgy szindróma" az, amikor a figyelmet állandóan elvonja a következő nagy ötlet, trend vagy lehetőség - és közben feladjuk a jelenlegi céljainkat. Minden új lehetőség izgalmasabbnak tűnik, mint az előző. Míg a kíváncsiság erősség lehet, a figyelemmegosztás nem minden esetben kifizetődő. A célkitűzéssel foglalkozó pszichológiai kutatások szerint, ha egyszerre csak egyetlen célra koncentrálunk, az drasztikusan megnöveli a siker esélyét. Ha túl sok irányt kergetünk, sehová sem jutunk. Ilyenkor érdemes megkérdezni magunktól: valóban érdekel ez a dolog, vagy csak egy egyszerű figyelemelterelés?

Ambíció a félelem árnyékában

A nap végén sokszor a félelem áll a háttérben, amiért az emberek inkább csak szavakat szőnek, mintsem valódi lépéseket tesznek. Legyen szó a visszautasítástól való aggodalomról, attól való tartásról, hogy esetleg nevetségessé válnak, vagy arról, hogy meg kellene lépniük a komfortzónájuk határait, a szorongás könnyen megfélemlítheti őket. Ilyenkor gyakran a biztonságos beszédformákba menekülnek, elkerülve a cselekvést, amely valódi változást hozhatna az életükben.

Amikor arra figyelünk fel, hogy egy célt állandóan emlegetünk, mégsem mozdulunk el a kezdeti lépés felé, érdemes szembenéznünk a bennünket visszatartó félelmekkel. Egy hatékony módszer lehet, ha összeírjuk a lehetséges kimeneteleket, és egyben azonosítjuk a racionális félelmeinket, valamint a szorongásunk okait. Szükség esetén akár szakemberhez is fordulhatunk, aki segíthet a blokkok leküzdésében és a fejlődésünk előmozdításában.