Félszeg utasbiztonsági ellenőr száguld végig a reptér forgatagában, mintha a világ sorsát mentené. Kézipoggyászok, titkok és váratlan fordulatok között lavírozva, minden egyes táskát alaposan átvizsgál. Míg a feszültség egyre nő, ő a hős, akire senki sem

A Kézipoggyász egy feszült, izgalmas akció-thriller, amely egy repülőtéri biztonsági ellenőr kétségbeesett küzdelmét mutatja be egy zsaroló banda ellen.

Ethan Kopek (Taron Egerton, akit a brit The Smoke sorozatból és a Kingsman: A titkos szolgálat filmből ismerhetünk) három éve dolgozik a Los Angeles-i repülőtéren, mint utasbiztonsági ellenőr. Barátnőjének köszönhetően érkezett a városba, aki terminálvezetői pozíciót kapott, és most gyermeket vár tőle. Igazán szép történetnek tűnik. Legalábbis úgy néz ki, mert Ethan, noha boldogan várja a családalapítást, mindig is más célokért küzdött. Gyermekkora óta rendőr szeretett volna lenni, de sajnos nem sikerült átlépnie a rostán. Harmincévesen most egy helyben toporog a reptéri munkában, miközben a fiatalabb kollégái már rég előléptetést kaptak. De most végre elérkezett az ideje, hogy változtasson!

Ethan vágyai egyre inkább felnagyultak: több pénz, magasabb rang, és a siker íze. Amikor végre összeszedte a bátorságát, hogy kifejezze ezt a főnöke előtt, szavai szinte könyörgőn csendültek a levegőben. A főnök, barátja közbenjárásával, úgy döntött, ad neki egy esélyt, és a gyártósor egyik kulcsfontosságú ellenőrzési pontjára helyezte át. Ethan szívében már érezte a büszkeség melegét, ahogy a mellkasa dagadt a lehetőségtől, és elszánt volt, hogy mindent a lehető legjobban végezzen. Ám ebbe az idilli pillanatba hirtelen belépett valaki, és a béke szigete megbomlott.

Ethan rábukkan egy titkos kémfülhallgatóra, amelyen olyan adatok és utasítások érkeznek, amelyek nem csupán az ő előléptetését sodorják veszélybe, hanem mindenki másét is, akitől támogatást keres.

A film központi konfliktusa lenyűgöző és egyszerre megrázó: Ethannek, akit folyamatosan figyelemmel kísérnek, egy gyanús bőröndöt kell áthaladnia anélkül, hogy alaposan megvizsgálná. Ha nem cselekszik így, terhes barátnője élete kerül veszélybe. A cselekmény mélyen érinti az emberi gyengeségeket, az önértékelés hiányát és a kitartás fontosságát, miközben feszültséggel teli drámát tár a nézők elé.

A készítők remekül kihasználják a helyszín adottságait: a reptér minden zuga izgalmas akciók kibontakozásának ad teret. Bemutatják, mennyire bonyolult és sokszereplős rendszer mozgatja a légiközlekedést, különösen az ünnepi időszakokban. Ez az alaphelyzet nemcsak a történet szempontjából érdekes, hanem egyben tisztelgés is a repülőtéri dolgozók áldozatos munkája előtt. Főleg karácsony idején.

Egerton bebizonyítja, milyen remek színész, hiszen hősének emberi esendőségével is képes lekötni a néző figyelmét. És ez is nagyon jól áll neki.

Eddig főként a repülőgépeken előforduló bombafenyegetések és terrorveszélyek voltak a középpontban, miközben Liam Neeson hősies kalandjait figyeltük. Azonban ő nem az egyetlen középkorú férfi, aki megpróbálta megmenteni a világot; számos más karakter is feltűnt, akik bátorságukkal és leleményességükkel próbálják megállítani a rosszat.

Ebben a filmben azonban jóval fiatalabb a főszereplő, és ez a fiatal karakter nemcsak azért jó, mert hitelesebben hiteti el, hogy le tudja győzni a gonoszt, hanem mert közben

Az ő inspirációi új színt hoznak a képbe, a kihívás pedig sokkal közelebb áll hozzá, hiszen itt már a saját élete, érzései és vágyai állnak a középpontban. A célja nem csupán egy elvont elképzelés, hanem egy valóságos, személyes küldetés, amely minden lépését áthatja.

Ethan Kopek kissé félénk természetének hátterében ott rejlik a fülében lévő manipuláló terrorista (Jason Bateman) dermesztő ellentéte. E karakter gonoszsága egyfajta megnyugtató, szinte barátságosan mosolygó kegyetlenségben ölt testet, amely feszültséget teremt a telefonos beszélgetések során. Az ilyen ellentmondásos dinamikák révén a párbeszédek izgalmasan feszültté válnak, mintha a levegőben vibráló, fojtogató nyugalom lenne jelen, miközben a háttérben sötét szándékok lapulnak.

A kettejük macska-egér játékát egy rendőrnyomozó, akit Danielle Deadwyler alakít, teszi még izgalmasabbá. Az ő karakterének megformálása nemcsak a film dinamikáját emeli, hanem egy professzionális hangulatot is teremt, amely mesterien egyensúlyozik a karakterek mély érzelmi drámája és az akciódús jelenetek között.

A film okos forgatókönyve gondoskodik arról, hogy minden apró részlet a helyén legyen (és ezt annak ellenére így érzem, hogy a film eleje a helyzet és a szereplők karakterének bemutatása miatt egy kicsit döcögősen indul). Az alkotók nagy figyelmet fordítanak arra, hogy minden cselekményelem szerepet kapjon, és a kisebb mellékszereplők is csak hozzáadnak az élményhez.

A film helyszíne, a Los Angeles-i reptér szinte önálló szereplővé válik, a néző szinte egy kisebb város működését láthatja működés közben.

A feszült légkör mellett a film az esendősége miatt is működik. Ethan nem egy szuperhős, hanem egy hétköznapi ember, akinek célja, hogy megmentse szeretteit. Az ő küzdelme és bizonyítási vágya sokkal személyesebbé teszi az eseményeket, mint a hagyományos akciófilmek sablonos megoldásai.

A Kézipoggyász nem hibátlan: ahogy már említettem, az első fél óra lassan indul, a karakterek bemutatása pedig helyenként elnyújtott. Bár Ethan és barátnője kapcsolatának és munkájuk bemutatása fontos, ez az idő egy kicsit túlnyúlik ennek szükségességén, és a történet alaphangja csak késve áll össze. De végül összeáll és viszi magával a nézőt. Csak ki kell várni.

Jól fényképezett akció-thriller, Taron Egerton szerethető főszereplőként, Jason Bateman pedig lenyűgözően hideg antagonistaként viszi a hátán a filmet. Bár nem váltja meg a műfajt, ideális választás egy izgalmas estére.