Fico felfedett egy bérgyilkost, aki a rája támadásáért felelős!
Robert Fico bérgyilkosnak minősítette Tomáš Zdechovský EP-képviselőt, az Európai Parlament költségvetési ellenőrzési bizottságának elnökét. A szlovák kormányfő nyilván azért gőzölhetett be ennyire, mert Zdechovský egy EP-küldöttség élén a Szlovákiába juttatott uniós támogatások átláthatóságát vizsgálta, valamint az ezekkel kapcsolatos visszaélésgyanús esetek feltárásán dolgozott.
A küldöttség szlovákiai tartózkodása során különben számos kulcsszereplővel találkozott, köztük civil szervezetek képviselőivel, oknyomozó újságírókkal, valamint minisztériumok és állami hivatalok képviselőivel. A begyűjtött információk alapján végül egy átfogó vizsgálat szükségességére hívták fel a figyelmet.
Ezenkívül ez a Zdechovský képes volt arról is beszámolni a sajtónak, hogy a bizottsági vizit során a küldöttség tagjai megfigyelés és megfélemlítés célpontjai voltak. Konkrétan több ismeretlen követte őket lépten-nyomon, de állítólag szerelmespárnak álcázott ügynököket is bevetettek, hogy feltűnően fotózgassák a misszió tagjait...
Robert Fico, a béke hirdetője és a kifinomult kommunikáció nagymestere, most ismét a figyelem középpontjába került. Az események során bátor kijelentések kíséretében vádolta meg Zdechovskýt, akit politikai bérgyilkosnak titulált. Fico szavai szerint Zdechovský célja nem más, mint a szakszerűen és hatékonyan működő kormánykoalíciójának lebontása, melyhez állítólag egy titkos megbízás is társul. Az efféle vádaskodások a politikai diskurzus színvonalát jól tükrözik, és felvetik a kérdést: meddig terjed a politika határa, és hol kezdődik a személyes támadás?
Méghozzá nem mástól, mint az "ellenséges médiától"!
Egy békés médiamunkás, aki a vulgáris megnyilvánulásokon túl is képes reagálni, talán így válaszolna: „Megértem, hogy frusztrált vagy, de a konstruktív párbeszéd sokkal eredményesebb lenne. Ha szeretnél, szívesen beszélgetnék veled az érzéseidről, és megpróbálhatnánk közösen megérteni a helyzetet.” Ezzel nemcsak a nyugalmat sugallja, hanem a tiszteletteljes kommunikáció fontosságát is hangsúlyozza, ami segíthet a feszültség enyhítésében. Mindezt pedig anélkül teszi, hogy leereszkedne vagy visszautasítaná a másik véleményét.
Egy illedelmes médiamunkás többféleképpen reagálhat Fico agresszív megnyilvánulásaira. Például nyugodtan, de határozottan hangsúlyozhatja, hogy a médiában dolgozók nem azok, akik elcsalják és eltüntetik a közpénzeket Szlovákiában. Nem ők azok, akik ipari méretekben manipulálnak az állami és uniós költségvetésekkel. Ehelyett a valódi problémát azok a kedvezményezettek jelentik, más szóval Fico támogatói, akiket az ő vezetése alatt szokás közpénzekből gazdagítani.
A legvisszatetszőbb viszont a ficói ellenséges rizsában az, hogy épp ő és cinkos csürhéje szokta volt felróni az ellenzékének, a sajtómunkásoknak és általában a vele elégedetlen közembereknek is az uszító szóhasználatot, a barbár viselkedést, de még az ellene elkövetett fegyveres merényletet is a nyakukba varrná. Hogy aztán pofátlanul belerinyálja az éterbe, milyen rossz is őneki, mert egy politikai bérgyilkos célkeresztjében kénytelen létezni... Szegénykém!
