Egy különleges iparág bontogatta szárnyait, amely a magányos nők fájdalmára épít, miközben a férfiakat is alábecsüli. Az elhagyott szívek keserűségéből profitáló vállalkozások gátlástalanul kihasználják a kétségbeesést, mintha a férfiak csupán szórakoztat

Mindig tartsd szem előtt, hogy kitől kérsz tanácsot egy szakítás után, különösen, ha a célod az, hogy visszaszerezd a másikat. A megfelelő támogatás kulcsfontosságú lehet a gyógyulás és a helyes döntések meghozatalában.

Nemrégiben az internet számomra eddig ismeretlen bugyraiba nyertem betekintést. Azzal kezdődött, hogy egy barátnőm zaklatottan felhívott. Elmondta, hogy a párja indoklás nélkül szakított vele, és minden további beszélgetéstől elzárkózik. Amikor két feltörő zokogás közt sikerült szóhoz jutnom, próbáltam óvatosan megemlíteni, hogy eddig sem volt elégedett a kapcsolattal, sokat bosszankodott, éppen az érdemi kommunikáció hiánya miatt. Mivel ezt a szempontot az aktuális lelkiállapotában nem tudta befogadni, a továbbiakban egyszerűen csak igyekeztem vigasztalást nyújtani, és letettük a telefont.

Miután néhány percig nézelődtem a lakásban, úgy döntöttem, hogy ránézek a legnépszerűbb közösségi oldalra. Alig telt el fél óra, és máris megcsörrent a telefonom: egy értesítés érkezett, amely kedvesen próbálta rávenni, hogy használjam a társkereső funkciót. Hát persze, gondoltam, a kis trükkös megint figyel, de már hozzászoktunk ehhez. Csakhogy az, ami ezután történt, messze felülmúlta a várakozásaimat.

Az elkövetkező napok során a hírfolyamom egy igazi reklámzáporral telt meg, tele volt a legabszurdabb párkapcsolati tanácsadók hirdetéseivel. Ezek a guruk, akik természetesen nem ingyen kínálják a tudásukat, azt ígérték, hogy pillanatok alatt visszanyerhetjük az exünket. "Nem tud majd szabadulni a gondolataidból", "rá fog jönni, hogy te vagy az igazi választás számára", "kúszva fog a kegyeidért könyörögni", és ami a legijesztőbb: "megszállottan fog téged keresni". Az egész olyan, mintha a romantika helyett egy horrorfilm forgatókönyvét olvasnám.

Ezek a "szakemberek" (nagyobbrészt férfiak) különféle végzettségeket vallanak magukénak, és rendre azt állítják, hogy csalhatatlan módszerük tudományosan alátámasztott. Klienseik sikertörténeteit idézik, egyes esetekben pedig a saját feleségükre hivatkoznak, aki annak idején az adott trükköt alkalmazta rajtuk. Olyan is előfordul, hogy párban támadnak, és azt ígérik, hogy megtanítanak a "magnetikus nőies kommunikációra".

Egy újabb mágikus guru "varázslatos szerelemreceptjeivel" hódítja meg a közönséget. A bevezető videójában hosszú bevezető után végre felfedi titkát: ezek a módszerek képesek "aktiválni a férfiak alfaösztönét". Ígérete szerint olyan "titkos jeleket" (szavakat és gesztusokat) oszt meg, melyek közül néhány annyira erőteljes, hogy csak a valóban elkötelezett, életre szóló kapcsolatra vágyó nőknek javasolja azok alkalmazását.

A szerelmi tanácsadók többsége határozottan hirdeti, hogy a nők jólétéért dolgozik, ám néha nem nehéz észrevenni az ellentmondásokat. Például a férfiak által preferált "magas értékű nő" fogalma, amely az antifeminista diskurzusokban gyakran felbukkan, árulkodó jele annak, hogy a nők értéke sokszor a férfiak figyelmének függvényében van meghatározva. A "high value woman" kétségtelenül rendelkezik olyan kívánatos tulajdonságokkal, mint az intelligencia, a magabiztosság és az önállóság, de a definíciója szerint a valódi értéke a férfiak iránti vonzalom és a versengés által nyer értelmet. Van azonban egy másik megközelítés is: léteznek olyan "guruk", akik úgy vélik, hogy nem szükséges a magas érték elérésével bajlódni. Szerintük a vágyott partner egyszerűen manifesztálható – vagyis megidézhető – egy megfelelő módszer segítségével.

Az érzelmi manipuláció iránti vágy valószínűleg már az emberi létezés hajnalán megjelent. A néphagyományokban, ahogyan Dömötör Tekla is megörökítette A magyar nép hiedelemvilága című művében, a szerelmi varázslatok sokszor meglehetősen bizarr összetevőket tartalmaztak: hajszálakat, körömdarabokat, sőt, a legrosszabb esetekben testnedveket is bevetettek a hatás elérése érdekében. A gyanútlan vendég, akit vendégszeretettel kínáltak meg, sosem tudhatta, hogy az étel vagy ital mögött milyen titkos hozzávalók rejtőznek a hagyományos összetevők mellett. A mai férfiak, ha jobban belegondolnak, szerencsések, hogy a "legprimitívebb belső vágyuk felkeltése" érdekében a nők már nem alkalmazzák ezeket a bizarr praktikákat. A modern varázslók inkább a szempilláik rebegtetésére és a guruk által ajánlott, 4 vagy 12 szavas, kissé naiv üzenetekre hagyatkoznak, hogy elérjék céljaikat.

A bő tucatnyi guru, akikkel a telefonhívás során találkoztam, mind egy közös vonással rendelkezik: a férfiakat olyan lényekként tekintik, akiknek értelmi képességei korlátozottak, ám megfelelő irányítással könnyedén manipulálhatóak. Úgy vélik, hogy a férfiak rendkívül primitív természetűek, és hogy a velük való bánásmódban sokkal hatékonyabb módszereket érdemes alkalmazni, mint az őszinte és nyílt kommunikáció. (Pedig a feministák állítólag a férfiak gyűlöletére hajlanak!)

Az Amerikai Pszichológiai Társaság felmérése szerint a kommunikációs gondok valóban az első helyen állnak a párterapeutához fordulók indokainak sorában. Főleg a nők tapasztalata, hogy a partner nem nyitott a problémák megbeszélésére, és eleve nem túl közlékeny. "Fogalmam sincs, mi van a fejében!" - panaszolta rendszeresen még a szakítás előtt a fent említett barátnőm is. De ennek a gyakori jelenségnek nem a férfiak valami veleszületett kommunikációs fogyatékossága az oka, hanem sokkal inkább a nemi szocializáció. Ami kezdődik azzal, hogy "a fiúk nem sírnak", nem érzékenykednek, és végződik azzal, hogy a férfiak nehezen tudnak beszélni az érzéseikről, és a partner erre irányuló kísérleteit mint (szerintük) boncolgatást vagy vallatást elhárítják.

Mi lehet a megoldás erre a helyzetre? Véletlenül sem az, hogy a férfiakat arra bíztassuk, kapcsolódjanak az érzéseikhez és tanulják meg kifejezni azokat, mielőtt a hallgatásukkal ártanak maguknak és a körülöttük lévőknek. Nem, ez nem az út!

Fölöttébb kényelmetlen lehet úgy jelen lenni egy kapcsolatban, hogy minden szavadra, megnyilvánulásodra gondosan ügyelned kell (nehogy megint visszahúzódásra késztesd a másikat). De a legnagyobb veszélye ezeknek a tanfolyamoknak (workshopoknak, applikációknak stb.), hogy - tisztelet a kivételnek - nemigen differenciálnak megmentésre érdemes és érdemtelen kapcsolatok közt.

Bántalmazó kapcsolatokban gyakran kialakul az úgynevezett traumás kötődés, amely az áldozat pszichológiai állapotát jellemzi. Azonban a megoldás nem a felek újraegyesítésében rejlik. A bántalmazóktól való szabadulás rendkívül nehéz feladat, mivel sok esetben a bántalmazó nem könnyen engedi el áldozatát. Ha esetleg a bántalmazó érdeklődése csökken az áldozat iránt — mondjuk, mert az már nem tudja biztosítani számára a kívánt erőforrásokat —, akkor az áldozatnak az önállóságát kell erősítenie. Sajnos, sok párkapcsolati tanácsadó azt az elgondolást terjeszti, hogy ha egy nő a viselkedésével kiharcolja a tiszteletet, akkor a bántalmazó férfiak is megváltoznak, és elkerülik a bántalmazást. Ez a nézet azonban téves és veszélyes, hiszen a bántalmazás sosem az áldozat hibája, és nem a viselkedésén múlik, hogy milyen bánásmódban részesül.

Ez a megfogalmazás sajnos téves (ahogyan az egyik reklám ígérete is sugallja, a toxikus férfiakat nem lehet "megszelídíteni"). Kiemelkedően fontos, hogy a nők önértékelése folyamatosan emelkedjen, azonban a bántalmazók közül sokan éppen az erős nők "kihívását" keresik, azaz azt, hogy megszegjék őket. Mindig hangsúlyozni kell, hogy a bántalmazásért kizárólag a bántalmazó felelős, az áldozat viselkedése soha nem lehet magyarázat vagy mentség erre a viselkedésre.

Ennél enyhébb, de morálisan szintén kifogásolható az elhagyott nők hitegetése, hamis ábrándokba ringatása. "A felszín alatt hiányzol neki. Nagyon." - bizonygatta az egyik reménykufár. Persze, a leendő előfizetőnek azt kell mondani, amit hallani akar - a Miranda-féle (emlékeztek a Szex és New Yorkra?) "nem jöttél be neki" kevesebbet hozna a konyhára.

Sok önjelölt szakértő a levegőből kapott "statisztikákat" dobál arról, hogy a férfiak milyen magas arányban hajlandók újraépíteni a megszakadt kapcsolatokat az exükkel. Az okok között viszont ritkán tesznek különbséget. Van egyfajta kétségbeesés, ami egy ideig elég lehet, de hosszú távon nem biztos, hogy az érintett nő számára kedvező, ha az ex például csak a kényelmes életmód (mint a főtt étel, tiszta ruha vagy a szexuális elérhetőség) miatt tér vissza, vagy mert nem talál másik partnert. Az ilyen körülmények nem feltétlenül a szeretet vagy a valódi vágy jelei, hanem inkább a kényelem keresése.

Nem sokkal jobb az sem, ha azért, mert - akár menstruációs vér, akár internetes tanácsok segítségével - kívülről erre késztették. Egy modernkori amerikai boszorkány mondta nekem régen:

Amikor egy kapcsolat véget ér, annak szinte mindig van valamilyen mélyebb oka. Azokat, akik el akarnak távolodni, nem érdemes könyörgéssel, trükkökkel vagy akár – ha hiszünk is benne – mágiával visszatartani. Ha a két fél között hiányzik az őszinte kommunikáció, akkor bármilyen próbálkozás, hogy újra összehozzuk őket, csupán időpazarlás. Kivéve, ha mindketten hajlandóak tudatosan dolgozni a fejlődésükön, akár szakmai segítséggel is, a megértés és a kapcsolati dinamika javítása érdekében – különben a következő próbálkozások is ugyanúgy kudarcra vannak ítélve, és a sorsuk ismét el fogja választani őket.

Aki nem reagál az őszinte érveinkre, és elutasítja a vádaskodástól mentes, higgadt én-üzeneteket, valamint a konstruktív párbeszédet, az nem érdemli meg, hogy alternatív megoldásokkal próbálkozzunk, vagy hogy időt, energiát és pénzt fektessünk a kapcsolat helyreállításába. Ne támogassunk olyan embereket, akik csak manipulálnak minket. Aki nem hajlandó önállóan közeledni, azt mágikus trükkök sem fogják motiválni, mert az ilyen próbálkozásoknak nem lesz valódi értelme.