A nyugdíjkorhatárt hetven évre emelték.
2040-től kezdődően a munkavállalók csak 70 éves korukban léphetnek nyugdíjba, ami jelentős változást hoz a munkaerőpiacon. A nyugdíjkorhatár emelése már most is heves vitákat és társadalmi feszültségeket generál az országban, és ez csupán a kezdet lehet. De hová tart Európa nyugdíjpolitikája a jövőben? A demográfiai változások, az elöregedő népesség és a fenntarthatósági kihívások mind-mind új irányokat és megoldásokat kívánnak meg. Az elkövetkező években a kormányoknak és a társadalomnak együtt kell működnie annak érdekében, hogy a nyugdíjrendszerek ne csak fenntarthatóak, hanem igazságosak is legyenek minden generáció számára.
A dán parlament friss döntése értelmében 2040-re 70 évre emelkedik a hivatalos nyugdíjkorhatár számolt be róla a BBC hírportál: ezzel Dánia az első európai ország, ahol ilyen magas a korhatár. A változás nem egyik napról a másikra történik: 2030-ra 68 év, 2035-re 69 év lesz a korhatár, míg 2040-től éri el a 70 évet. A reform az 1971-től születetteket érinti, vagyis a jelenlegi fiatalabb munkavállalók már egy új rendszerhez fognak alkalmazkodni. Dániában 2006 óta az állami nyugdíjkorhatár a várható élettartamhoz van kötve, és ötévente felülvizsgálják. Az országban a demográfiai trendek - elöregedő társadalom, csökkenő születésszám - a hosszú távú fenntarthatóság újragondolását teszik szükségessé. A döntés célja, hogy a nyugdíjrendszer kiadásai ne terheljék túl az állami költségvetést, miközben a munkaképes lakosság aránya tovább csökken.
Nyugdíjkorhatár: Az emelés diszkrét hátrányt jelent a fizikai munkát végzők számára.
A döntés számos ellenérzést váltott ki a dán társadalomban. Különösen a fizikai munkát végzők érzik úgy, hogy a reform igazságtalanul sújtja őket. Egy dán ács, Tommas Jensen például így fogalmazott: "Nevetséges azt várni, hogy valaki 70 évesen létrán állva dolgozzon." Az ilyen típusú munkák esetén a munkaképesség jóval korábban megroppan.
A szakszervezetek véleménye szerint a reformok nem veszik figyelembe azokat a lényeges eltéréseket, amelyek a munkavállalók életpályáiban megnyilvánulnak. Míg egy irodai munkatárs számára viszonylag stabil és biztonságos környezet biztosíthatja, hogy akár 70 éven át dolgozhasson, addig egy gyári dolgozó vagy építőipari szakember már jóval korábban szembesülhet egészségügyi gondokkal.
A döntés politikai szempontból rendkívül kényes helyzetet teremtett. Mette Frederiksen miniszterelnök korábban hangsúlyozta, hogy pártja véleménye szerint sürgősen át kellene értékelni az automatikus korhatáremelés mechanizmusát, különösen a társadalmi egyenlőtlenségek fényében. Ennek ellenére a parlament végül ratifikálta a törvényt, ami arra utal, hogy a gazdasági körülmények dominálták a politikai megfontolásokat.
