Új korszak a jogok világában: a klímaperek és az egészséges környezethez való jog feltámadása.
Üdvözöljük az "on the other hand" szekcióban, ahol a Portfolio véleményrovatának írásait találja. A cikkek a szerzők egyéni nézőpontját tükrözik, és nem feltétlenül tükrözik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Amennyiben szeretne hozzászólni a témákhoz, ne habozzon, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A megjelent véleménycikkeket itt érheti el.
A 2023-as ENSZ jelentés a globális éghajlati peres ügyekkel kapcsolatban rávilágít arra, hogy az utóbbi 10-15 évben világszerte robbanásszerűen megnőtt a klímaperek száma, mind a nemzeti, mind a nemzetközi bíróságokon. Ez a tendencia figyelemre méltó, és komoly jele annak, hogy a környezeti problémák iránti társadalmi érzékenység folyamatosan növekszik.
Számos mérföldkőnek számító győzelem született világszerte, ahol kormányokat és vállalatokat igyekeztek felelősségre vonni tetteikért. A legfrissebb jelentés alapján 65 országot érintően körülbelül 2 180 klímapert azonosítottak, amelyek többsége sikeresnek bizonyult. A Columbia Egyetem klímaperekre specializálódott adatbázisának köszönhetően azonban mára ez a szám közel 2 800-ra emelkedett. Jelenleg Magyarország egyetlen üggyel képviselteti magát ezekben az elemzésekben.
A klímaperek jelentős hányada az emberi jogok megsértésére alapozva jut el a bíróságokhoz.
Megállapítható, hogy a nemzetközi szerződések és a nemzeti alkotmányok által védett emberi jogok, illetve az éghajlatváltozás elleni fellépés közötti kapcsolat egyre kézzelfoghatóbbá válik. Az emberi jogok minden fronton érzékelhető prioritása kapcsán egyre nagyobb figyelem irányul a bíróságokra, ideértve a nemzetközi jogi fórumokat is.
Az éghajlatváltozással összefüggő jogi eljárások, amelyeket gyakran "klímapereknek" vagy "éghajlatvédelmi pereknek" neveznek, rendkívül sokszínűek és sokféleképpen értelmezhetők. A szakmai irodalom gazdag különböző nézőpontokban és definíciókban, de egy közös elem minden meghatározásban fellelhető: ezek az ügyek mindenképpen kapcsolódnak a klímaváltozás problémájához. Az éghajlatváltozással összefüggő perek széles spektrumot ölelnek fel, és magukban foglalják azokat a közigazgatási vagy bírósági eljárásokat, amelyek az éghajlatváltozás mérséklésére vagy az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló jogi, illetve tényszerű kérdéseket vizsgálnak.
Több szakirodalmi megfogalmazás szerint az olyan jogi eljárásokat is az éghajlatvédelemmel kapcsolatos perek közé kell sorolni, amelyek nem tartalmaznak kifejezett utalást az éghajlatváltozásra, ennek ellenére jelentős hatással lehetnek rá. Ilyenek például az ipari tevékenységgel érintett területeken a levegőminőség javítására irányuló peres eljárások, amelyek hatással lehetnek az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának mértékére is, annak ellenére, hogy az adott peres eljárás nem kifejezetten ennek céljából indult.
A fogalmi meghatározások szemléltetésének egyik legkifejezőbb eszköze Peel és Osofsky (2020) által készített koncentrikus körökből álló ábra.
Kívülről befelé haladva a per tárgya egyre inkább kapcsolódik az éghajlatváltozáshoz. A külső körben olyan eljárásokat találhatunk, amelyeknek lehetnek az éghajlatváltozásra hatásai, de nem ilyen szempontok szerint indították a kereseteket. Ilyenek például az ipari légszennyezéssel kapcsolatos jogviták. A kör belsejében pedig a legszűkebb értelmezésű éghajlatvédelmi perek találhatóak, olyan eljárások, amelyek központi kérdése az éghajlatváltozás.
Egy figyelemre méltó eset példázza az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) állásfoglalását: a bíróság megállapította, hogy a svájci kormány mulasztása az éghajlatváltozás elleni harcban sérti az idős nők emberi jogait. E téma mélyebb elemzésére a cikk későbbi részeiben fogunk kiterjedni.
Érdekes megfigyelni, hogy világszerte már közel 3 000 klímaper zajlik, amelyek a környezeti problémák jogi úton történő kezelésére irányulnak.
Az elmúlt évtized során, 2015 és 2024 között, a benyújtott javaslatok fele a Párizsi Megállapodás történelmi elfogadását követően készült.
Az utóbbi évtizedben megfigyelhető, hogy különböző korcsoportba tartozó magánszemélyek, környezetvédelmi csoportok és közösségek egyre több jogi kiskaput találnak arra, hogy a kormányokat és a vállalatokat felelősségre vonják az éghajlatváltozáshoz jelentős mértékben hozzájáruló (gazdaság)politikájukért, vagy épp ellenkezőleg a klímaváltozás okán észlelhető tétlenségükért.
A társadalom tudatossága az éghajlatváltozás következményeivel kapcsolatban folyamatosan növekszik. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) által 2021 augusztusában publikált jelentés különösen figyelemfelkeltő volt, hiszen megállapította, hogy az 1,5°C-os globális felmelegedés szinte elkerülhetetlen a következő 20 évben. Ez a helyzet komoly és súlyos következményekkel fenyeget, ami tovább növelte a közvélemény aggodalmát és elkötelezettségét a klímaváltozás elleni küzdelem iránt.
A Gratham Research Institute legfrissebb jelentése a klímaperek globális növekedését és koncentrálódását mutatja be. 2023 során világszerte legalább 230 új jogi eljárást indítottak, beleértve olyan országokat is, mint Panama és Portugália, ahol először terjesztettek elő éghajlatvédelmi pereket. A jelentés megállapította, hogy a tavalyi évben indított perek közel felét az "éghajlati szempontok figyelembevételével kapcsolatos ügyek" kategóriájába sorolták. Ezek a jogi lépések célja, hogy az éghajlati normákat, elveket és szempontokat integrálják a döntéshozatali folyamatokba vagy ágazati politikákba. Kettős céllal lépnek fel: egyrészt megakadályozzák a káros politikák és projektek folytatását, másrészt érvényesítik az éghajlati szempontokat a politikai döntésekben.
Például a Greenpeace Nordic és a Natur og Ungdom (Fiatal Föld Barátai Norvégia) történelmi győzelmet aratott a norvég állam ellen, érvénytelenítve három északi-tengeri olaj- és gázmező engedélyét. 2023 novemberében a Greenpeace Nordic környezetvédelmi szervezet és a Natur og Ungdom ifjúsági csoport bíróság elé állította a norvég államot. A szervezetek azzal érveltek, hogy az Északi-tengeren található három új olaj- és gázmező engedélyezése sérti a norvég alkotmányt, az Európai Gazdasági Térség jogát és Norvégia nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásait.
A hírek szerint az Energiaügyi Minisztérium a mezők engedélyezésekor figyelmen kívül hagyta az ENSZ gyermekjogi egyezményének előírásait, ami miatt az engedélyek érvénytelennek tekinthetők. A jelentés által feltárt időszakban az ügyek mintegy negyede a "klímaváltozással kapcsolatos zöldítési" gyakorlatokkal volt összefüggésben. Ez arra utal, hogy a környezettudatos intézkedések mögött sok esetben nem valódi elkötelezettség, hanem inkább marketingfogások álltak, amelyek célja a fenntarthatóság látszatának megteremtése volt.
a felperesek pontatlan kormányzati vagy vállalati narratívákat támadtak meg, melyek az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra történő átállással voltak kapcsolatosak.
A jelentés rávilágított, hogy világszerte eddig több mint 140 ilyen esetet regisztráltak, különösen az utóbbi évek során. Az érintett cégek között találhatók olyan környezetszennyezést okozó vállalatok, mint például légitársaságok és nagy fosszilis energiahordozókkal foglalkozó cégek, valamint olyan pénzügyi intézmények is, amelyek a termékeik és szolgáltatásaik népszerűsítése érdekében félrevezető információkat közöltek.
Például 2022 júliusában holland környezetvédelmi csoport úttörő pert indított a KLM holland légitársaság ellen, amely az első kereset volt, amely egy légitásaság zöldre mosását (greenwashing) támadta meg. A csoport szerint a KLM "Fly Responsibly" (Repülj felelősen) reklámkampánya azt a benyomást keltette, hogy a légitársaság aktívan küzd az éghajlatváltozás ellen, miközben valójában a légiforgalom növelésére vonatkozó tervei csak rontottak az összkibocsátási helyzetén. A per a légitársaság szén-dioxid-kiegyenlítési stratégiájával is foglalkozott, amely a csoport szerint megtévesztette az ügyfeleket, akik azt hitték, hogy a járatuk kibocsátását az erdőtelepítési projektek támogatásával ellensúlyozhatják. Az amszterdami kerületi bíróság 2024 májusában ítéletben marasztalta a légitársaságot és megállapította, hogy a félrevezető reklámja jogellenes volt.
A jelentés további kategóriaként nevesíti "kormányzati intézkedések elleni keresetek" kategóriáját, melyek világszerte a legismertebb ügyek közé tartoznak. Ezek olyan perek, amelyek az ország gazdaságának és társadalmának egészét érintő éghajlati célok és politikák ambícióját vagy végrehajtását kérdőjelezik meg. A párizsi megállapodás 2015-ös elfogadása óta több mint 110 ilyen ügyet indítottak világszerte, tavaly pedig 15 új ügyet nyújtottak be. Ezek a kormányoknak az éghajlati válságra adott szakpolitikai válaszait célozzák, gyakran a párizsi megállapodással összefüggésben, valamint a környezetvédelmi célok elérését célzó éghajlatvédelmi intézkedések végrehajtását. A felperesek gyakran arra alapozzák keresetüket, hogy az egyes éghajlati célok vagy védelmi intézkedések sértik az alapvető emberi jogokat, és növelik az éghajlatváltozás hatásaival szembeni kiszolgáltatottságukat. Például az Egyesült Államokban található Montanában fiatalok egy csoportja 2023 augusztusában klímavédelemmel kapcsolatos pert nyert az állammal szemben. Keresetükben azt állították, hogy az állam kormányának fosszilis tüzelőanyagokat támogató politikája hozzájárult az éghajlatváltozáshoz és megsértette az állam alkotmányának azon rendelkezéseit, amelyek többek között a "tiszta és egészséges környezetet" garantálják. A bíróság az egészséges környezethez való jogból levezetve alkotmányellenesnek nyilvánította azt a törvényt, amely a fosszilis üzemanyagok termelésének engedélyezésénél lehetővé tette, hogy eltekintsenek ennek az üvegház-hatású gázokra gyakorolt hatásától. Ez természetesen nem az első klímaper Amerikában, de ez az első klímaper, amelyben marasztaló ítélet született egy tagállammal szemben, ezzel precedenst teremtve a hasonló tárgyú folyamatban lévő és jövőben esedékes pereknek.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) rendkívüli döntést hozott, amikor elítélte a svájci kormányt a klímapolitikája elégtelensége miatt. A KlimaSeniorinnen, azaz az Idős Hölgyek a Klímavédelemért elnevezésű szervezet, amelyet a Greenpeace is támogat, 2024. március 29-én lépett a bíróság elé. A csoport jogi lépései középpontjában az a vád állt, hogy Svájc nem tesz eleget a klímavédelem érdekében, ezzel pedig veszélyezteti állampolgárai, különösen az idősek egészségét. Az EJEB 2024. április 9-én hozott ítéletében elítélte Svájcot, ezzel precedenst teremtve, hiszen ez volt az első alkalom, hogy egy államot klímapolitikai kérdésben marasztaltak el ezen a fórumon. Ezen felül, a döntés az első nemzetközi bírósági ítélet is, amely klímavédelmi ügyben született.
2020-ban egy portugál fiatalokból álló csoport az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult. Az Agostinho ügye néven elhíresült per során összesen 32 európai államot pereltek be, amely magában foglalta az összes uniós tagállamot, továbbá Norvégiát, Oroszországot, Nagy-Britanniát, Törökországot, Svájcot és Ukrajnát is.
Azzal érveltek, hogy az államok passzivitása a globális felmelegedés hőmérsékletének megfékezésében komolyan veszélyezteti az emberek életét és az egészséges környezethez való alapvető jogukat.
Így az államok sértik az Emberi Jog Európai Egyezményének élethez való jogot garantáló 2. cikket , a kegyetlen és megalázó bánásmód tilalmáról szóló 3. cikket, valamint a 8. cikkben foglaltakat, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmát rögzítő 14. cikket összefüggésben az EJEE 2. és 8. cikkével, azzal érvelve, hogy a globális felmelegedés különösen az ő generációjukat érinti, és az életkorukra tekintettel a jogaikba való beavatkozás nagyobb, mint az idősebb generációk esetében.
Azt állították, hogy közvetlenül szenvednek az európai országok tétlensége miatt, hiszen "kiélezték a klímaválságot, és ezzel veszélyeztették a generációjuk életét." A kérelmet az EJEB egyöntetűen a hazai jogorvoslati lehetőségek ki nem merítése miatt elfogadhatatlannak találta - hiszen más a klímavédelmére és a környezetvédelemre vonatkozó nemzeti jogszabályok mellett, a portugál Alkotmány 66. szakasza is rendelkezik az egészséges környezethez való jogról, s a portugál jog ismeri az actio popularis jogintézményét is, amelynek igénybe vételével a kérelmező közvetlenül hivatkozhat egy hatóság tevékenységének (vagy mulasztásának) sérelmezésekor az adott alkotmányos jog, így az egészséges környezethez való jog sérelmére is.
Fontos hangsúlyozni, hogy léteznek olyan eljárások a klímaperek keretein belül, amelyek célja nem az éghajlati kockázatok csökkentése. Egyes vállalatok például azért folyamodhatnak jogi lépésekhez, hogy blokkolják vagy ellehetetlenítsék azokat az éghajlatvédelmi intézkedéseket, amelyek a működésüket érinthetik. A "közéleti részvételt gátló stratégiai perek" is egyre elterjedtebb módszerré váltak a kritikus hangok elhallgattatására, cenzúrázására vagy megfélemlítésére, hiszen ezek a költséges jogi harcok gyakran azzal a pretextussal indulnak, hogy a kritikák sértőek vagy rágalmazóak.
Az ilyen típusú jogi eljárások elsősorban az újságírók, a médiacégek és az emberi jogi aktivisták ellen irányulnak.
Ahogyan a bevezetőben már szó esett róla, az emberi jogok és a klímaperek közötti összefonódás egyre hangsúlyosabbá válik. Ennek ellenére megállapítható, hogy sem az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, sem pedig más nemzetközi emberi jogi dokumentum nem tartalmazza kifejezetten az egészséges környezethez való jogot.
Ezen a gyakorlaton 2021 októberében módosított az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, amikor is életbe lépett a 48/13. számú határozat, amelynek célja, hogy...
emberi jogként ismerte el a tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jogot.
Egy évvel később az ENSZ Közgyűlése ratifikálta a 76/300. számú határozatot, amely preambulumában kifejezetten utal az éghajlatváltozás következményeire, amelyek gátolják a "tiszta, egészséges és fenntartható környezet" élvezetének lehetőségét. Bár a Közgyűlés határozatai nem rendelkeznek kötelező érvénnyel, mégis jelentős alapot nyújthatnak egy új szabályozás kialakulásának vagy létezésének megállapításához. Továbbá, az ENSZ Közgyűlésének döntései kulcsszerepet játszhatnak az emberi jogok nemzetközi szokásjog általi megerősítésében, amely a régóta fennálló hagyományokra és gyakorlatokra épülő elismert jogforrásként normatív jelentőséggel bír, ugyanakkor nem kötelező érvényű.
Az Európai Unió keretein belül az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) kapcsán az éghajlatváltozással összefüggő ügyek száma jelentős mértékben megnőtt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) több fontos döntést hozott, amelyekben megerősítette, hogy a 2. cikk (az élethez való jog) és a 8. cikk (a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog) kiterjed a környezeti ártalmakkal szembeni védelemre is. E jogok értelmében a környezetet sújtó káros hatások, amelyek veszélyeztethetik az életet vagy sérthetik az egyén magán- és családi életét, jogi védelmet igényelnek.
Amennyiben a fentieket emberi jogi dogmatikus nyelvezetre akarnánk lefordítani, abból kellene kiindulnunk, hogy az emberi jogoknak vannak úgynevezett klasszikus generációi:
Ebben az evolúciós fejlődési folyamatban már eddig is találkoztunk környezetvédelmi eljárásokkal. Azonban a legújabban előtérbe kerülő ügyek és a korábbi környezetvédelmi problémák között egy lényeges eltérés figyelhető meg: míg a múltban az ügyek mindig egy konkrét eseményhez, például beruházásokhoz, természeti katasztrófákhoz vagy környezeti károkhoz kapcsolódtak, és az egészséges környezethez való jog megsértését célozták meg, addig a jelenlegi esetek gyakran komplexebb, szélesebb spektrumú megközelítéseket igényelnek.
addig mostanra egy absztrakt, számokkal és adatokkal nehezen mérhető, jövőbeli, ebből adódóan inherens módon bizonytalan jelenséget peresítenek az eljáró felek.
Így ezek az esetek már nem igazán állíthatók párhuzamba az eredeti harmadik generációs jogokkal, sokkal inkább egy "harmadik plusz" generációként érdemes őket kezelni.
A klímaperek különös közös vonása, hogy a felperesi oldalon egyre inkább fiatalok, sőt, gyerekek lépnek fel. Az éghajlatváltozás, az ökológiai problémák és a kormányok vélt tétlensége miatt sokan éreznek szorongást, tehetetlenséget és félelmet. A Lancet tudományos folyóirat 2021-ben végzett felmérése során 10 000, 16-25 év közötti résztvevő klímaszorongásra való hajlamát vizsgálta. Az eredmények azt mutatják, hogy a fiatalok különösen érzékenyek az ökológiai problémák miatt, ami a kormányzati inaktivitásra adott reakciójukban is megnyilvánul.
A legfrissebb felmérés alapján a 16 és 25 év közötti fiatalok körében a válaszadók 59%-a kifejezte, hogy "nagyon vagy rendkívül aggódik" az éghajlatváltozás következményei miatt. Emellett 45%-uk a mindennapi életükre gyakorolt negatív hatásokat említette, amelyek miatt szintén aggodalmukat fejezték ki.
A gyerekek különösen érzékeny csoportnak számítanak, hiszen ők a leginkább kitéve vannak az élethosszig tartó környezeti kihívásoknak. Ugyanakkor gyakran elmaradnak a hivatalos döntéshozatali folyamatokból, ami tovább csökkenti a hatalom szintjein aggodalmaik figyelembevételét, és ezzel párhuzamosan fokozza a lelki feszültséget. Az Agostinho-ügy kapcsán érdekes és szokatlan fejlemény, hogy a klímaper keretében először hivatkoztak az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEE) 3. cikkére, amely a kínzás tilalmát rögzíti. A Bíróság a megalázó bánásmódot olyan jelenségként definiálja, amely "megalázza vagy lealacsonyítja az egyént, tanúsítva a tisztelet hiányát az emberi méltóság iránt, vagy csorbítva azt, továbbá félelmet, szorongást vagy kisebbrendűségi érzést keltve, amely képes megtörni az egyén erkölcsi és fizikai ellenállását." A jogi értelmezés egyértelműen jelzi, hogy bizonyos bánásmódok a 3. cikk megsértésének minősülhetnek, függetlenül attól, hogy ezek mögött nem áll jelentős fizikai vagy lelki megterhelés vagy szándékosság. Míg az "embertelen bánásmód" és a "kínzás" fogalmai általában a szándékosság magasabb szintjét sugallják, a "megalázó bánásmód" néha a 3. cikk határvonalát átlépő "kevésbé súlyos" szenvedéshez hasonlítható.
Kétség sem fér hozzá, hogy az éghajlatváltozás következményei drámai hatással vannak az emberek életére és jólétére. A hőség, a tengerszint emelkedése, valamint az élelmiszer- és vízhiány mind olyan tényezők, amelyek komoly kihívások elé állítanak minket. Emellett a különféle szennyezések, a természeti katasztrófák és a fertőző betegségek olyan problémákat generálnak, amelyek alapjaiban rengethetik meg az egyéni életvitelünket és a közösségi normákat.
A nyugati társadalmakban egyre többen tekintenek az említett hatásokra alapjogi sérelemként, ami új fejezetet nyithat a klímavédelemmel kapcsolatos jogi eljárások történetében. Ez a tendencia komoly kihívások elé állítja a nemzetállamok bíróságait, amelyeknek mind újabb és újabb jogi dilemmákkal kell szembenézniük.
Az IPCC által közzétett jelentés alapján a klímaváltozással kapcsolatos peres eljárások jelentős hatással vannak a kormányok hozzáállására és ambícióira az éghajlatváltozás ügyében. Az ENSZ által készített jelentés pedig arra mutat rá, hogy ezek a jogi eljárások képesek átalakítani a klímaperek dinamikáját. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a helyzet komplexitása miatt nem egyoldalú a kép: a Svájc elleni döntés és az Agostinho-ügy körüli események révén egy új globális perkultúra formálódik. Ez a fejlődés elősegítheti az államok felelősségre vonását, és hozzájárulhat a szigorúbb jogszabályok megalkotásához, amelyek az egészséges környezethez való jog védelmét célozzák. E változások hatása nemcsak a nemzetközi joggyakorlatra, hanem a magyar jogalkalmazásra és alkotmányértelmezésre is komoly kihívásokat és lehetőségeket jelenthet.
A sémát más forrásokból ismerhetjük, például a migrációval kapcsolatos jogi határozatokból. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága és a luxemburgi Európai Bíróság egyedi ügyekben olyan értelmezéseket alkalmaz, amelyek túllépnek az eredeti jogalkotói szándékon. Ezt követően a két bíróság hivatkozik egymás döntéseire, így az általuk kialakított értelmezési gyakorlat visszahat a európai közösségi jogalkotásra.
Szinte bizonyos tehát, hogy a fentiekben bemutatott perek következményeit bizottsági és tanácsi dokumentumokban láthatjuk majd viszont. S akkor még nem is beszéltünk az úgynevezett soft law-ról, annak is arról a fajtájáról, amikor nem nemzetközi jogalanyok (NGO-k) által kialakított normatív mércékre tud mutatni az, aki államok ellen lépne fel. Érdemes az ezen vadhajtások elleni harcra időben felkészülni, a konzervatív zöldpolitikai gondolatokból filozófiai érveket meríteni és azokat, ha a helyzet megkívánja, jogi érvekké alakítani.
Emellett nem lehet megkerülni az edukáció szerepének fontosságát sem. Látjuk, hogy a progresszív, globalista közeg felkarolta és a saját képére formálta a klímavédelem ügyét A fiatalabb generáció tagjai az egyes közszereplők és médiumok által gerjesztett, nyilvánvalóan patológiás klímarettegésükben elérhetik a manapság divatos "klímadepresszió" és "ökoszorongás" állapotát, amikor képesek akár fizikai tüneteket is produkálni a jövőért való aggódásukban, miközben ökológiai lábnyomuk túlszárnyalja egy átlag, kevésbé "divatos" állampolgárét. Befogadható és meggyőző ellenreakció nélkül ennek az extremizmusnak a hazai térhódítása is felettébb valószínű.
