A baloldal ismét lelassult, míg Magyar Péter a Tisza Párttal együtt másfél év alatt egy olyan választási győzelemre képes hálózatot alakított ki, amely komoly esélyt jelent a politikai színtéren.
Új podcast sorozatot indít a Népszava, amely a Bal-jobb-bal címet viseli. Ez a műsor a baloldali alternatívák mélyreható vizsgálatára fókuszál, és arra törekszik, hogy feltárja, mennyire képesek ezek a megoldások kezelni a társadalmi feszültségeket, igazságtalanságokat, valamint enyhíteni vagy akár megszüntetni az egyenlőtlenséget és a szegénységet. A beszélgetések során hazai baloldali szellemi műhelyek képviselőit hívjuk meg, hogy megosszanak velünk gondolataikat. Célunk, hogy a gyakorlati politizálás kérdéseit a különböző elméleti keretek tükrében vizsgáljuk meg, és így hozzájáruljunk a társadalmi diskurzus gazdagításához.
Programunk keretében a konzervatív és jobboldali nézőpontokkal is foglalkozunk, lehetőséget adva azoknak, akik ezekhez a hitekhez kötődnek. Az első epizódban Éber Márk Áron szociológus „Ellenhegemónia-építés” című könyvéről beszélgetünk a szerzővel együtt, valamint Kováts Eszter politológussal. Antonio Gramsci elméleti és politikai örökségét elemezve megvitatjuk, hogyan használta a Fidesz Gramsci elveit a hatalom megszilárdítására, és hogy a baloldal milyen módon alkalmazhatja ezeket az elveket a jövőbeni újjáépítés során. Emellett kiemeljük, hogy miért van jelenleg előnyben a Tisza Párt az ellenzéki oldalon.
Your browser does not support the audio element.
Éber Márk Áron könyve (amelyről lapunk Szép Szó mellékletében is olvasható recenzió) részben a 2022-es választások utáni helyzet ihletésére született. Az ellenzék annyira megroppant, hogy úgy tűnt, a keletkezett vákuum kedvezhet egy új típusú baloldali szerveződés kialakulásának, megerősödhet például a Szikra Mozgalom. Lehet építkezni. Ehhez lett volna többek között hasznos muníció a legendás olasz baloldali politikai vezető, Antonio Gramsci "ellenhegemónia" stratégiája. Eszerint a baloldali mozgalmaknak saját társadalmi bázisukon (bérből élő dolgozók) létre kell hozniuk egy alternatívát jelentő, új történelmi blokkot, amely megfelelő anyagi forrásokon túl a sajtó, a szellemi intézmények uralásával építheti ki fokozatosan saját hegemóniáját. Könnyű észrevenni, hogyan használta ki az elgondolást saját maga javára a Fidesz. Amely azonban konzervatív ideológiájában a szellemi-kulturális tényezőket hangsúlyozza, elhallgatva, hogy politikai tevékenysége elitek gazdasági felemelkedését szolgálja. Éber Márk Áron azt fejti ki könyvében és a beszélgetésben is, miként tudná a baloldal visszavenni és hasznosítani Gramsci tanításait, hogyan valósulhatna meg a baloldali tömegpártok, szakszervezetek, szövetkezetek új egysége.
Kováts Eszter is egyetért elméletileg mindezzel, de úgy véli, a magyarországi baloldal ismét tempót vesztett. Miközben lassú építkezésre készült, Magyar Péter a Tisza Párttal másfél év alatt kialakított egy választási győzelemre is esélyes országos hálózatot, egyesítve az ország szinte minden elégedetlen rétegét. Ami azt is jelzi, az értékalapú ideológiának, az osztálytudatnak kisebb a szerepe a mai politikában. A Tisza-szigetek szaporodása, működése komoly figyelmet érdemel. A politológus "technokrata populizmusnak" nevezi a Tisza irányvonalát, de nem lehet elméletileg sem félvállról venni, mert létező társadalmi mozgásokra, hangulatokra érzett rá. Úgy tűnik, a kis- és középvállalkozók elégedetlensége szolgáltatja Magyar Péter pártjának a központi energiát.
Nyilvánvaló, hogy a baloldal nem ülhet tétlenül a saját szellemi erődítményeiben, ha valóban progresszívebb politikai alternatívát kíván nyújtani a társadalom számára. Ideje lenne, hogy túllépjenek a taktikai és elméleti vitákon, valamint a szociáldemokrata és radikális (kommunista) nézeteltéréseken is.
