A legújabb kutatások megerősítették azt a sejteket, hogy a külföldi és a magyar tulajdonú vállalatok között szinte alig létezik bármiféle kapcsolat.

Üdvözöljük az "On the Other Hand" szekcióban, ahol a Portfolio véleménycikkei találhatóak. Ezek a szerzők egyedi nézőpontjait tükrözik, és nem minden esetben egyeznek meg a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontjával. Ha szeretné megosztani gondolatait a témáról, kérjük, küldje el írását a velemeny@portfolio.hu e-mail címre. A megjelent írásokat itt böngészheti.

A gazdasági fejlődés egyik útja, hogy az országba csábítanak külföldi tulajdonú, multinacionális vállalatokat, akik fejlett technológiával a globális piacra termelnek. Ezek a vállalatok felszívják a munkaerő-tartalékot, csökkentve ezáltal a munkanélküliséget, másrészt az országra korábban jellemző technológiai szintet is megemelik, azaz ezekben a vállalatokban munkát végzők egységnyi idő alatt több jövedelmet állítanak elő, mint a kevésbé hatékony hazai tulajdonú vállalatok. Ez a termelékenységbeli különbség írható le a duális gazdasági szerkezet kifejezéssel.

A gazdasági fejlődés szempontjából kulcsfontosságú, hogy a külföldi cégek betelepülése miként befolyásolja a szélesebb gazdasági környezetet. Különösen fontos, hogy a hazai vállalatok tudjanak kapcsolódni a megjelenő nemzetközi cégek beszállítói hálózatához. Egy ilyen együttműködés eredményeként a hazai cégek például képesek lehetnek magasabb minőségű alkatrészek előállítására, új, fejlettebb technológiák alkalmazására, valamint a termelésük méretgazdaságosabbá tételére. Mindezek a tényezők hozzájárulhatnak a helyi gazdaság versenyképességének növeléséhez és a fenntartható fejlődés elősegítéséhez.

A multinacionális vállalatokkal kialakított együttműködés révén olyan kedvező következmények bontakozhatnak ki, amelyek elősegíthetik a hazai vállalkozások fejlődését és lehetőséget biztosíthatnak számukra az exportpiacokra való belépésre. A hazai vállalatok megerősödése nemcsak a kezdeti kettősség csökkentését eredményezheti, hanem tovább növelheti a gazdasági növekedés ütemét is.

A magyar gazdaság szerkezetéről szóló elemzések azonban többségében arról szólnak, hogy

A hazánkba érkező multinacionális cégek jelentős mértékben támaszkodnak külföldről beszerzett alapanyagokra és alkatrészekre. Emellett a hazai forrásokból történő beszerzések aránya is meglehetősen alacsony, hiszen a legtöbb inputot nem magyar tulajdonú vállalatoktól szerzik be.

Egy újonnan készült tanulmányban kollégáim – Sebestyén Tamás, Longauer Dóra és Iloskics Zita – az OECD AMNE adatbázisát használták fel a kérdés mélyebb megértésére. Ez az adatbázis lehetővé teszi a vállalatok két fő kategóriába történő sorolását: hazai és külföldi tulajdonú cégekre, ahol a külföldi részesedés meghaladja az 50%-ot. A kutatás során az ágazati szintű adatok aggregálásával részletes információkat nyújtanak az egyes vállalattípusok közötti értékesítési és beszerzési volumenekről.

Ez lehetővé teszi, hogy alaposan feltérképezzük a teljes magyar gazdaságot, és feltárjuk, milyen mértékben kereskednek egymással a hazai és a külföldi tulajdonú cégek. Az empirikusan szerzett adatokat később összehasonlítják olyan elméleti számításokkal, amelyek az ágazatok méreteire alapozva próbálják megbecsülni a várható értékesítési és beszállítói kapcsolatok erősségét.

Amennyiben a magyar és a külföldi tulajdonú járműipari vállalatok egyaránt jelentős méretekkel bírnak, akkor valószínű, hogy a két vállalatcsoport között viszonylag szoros együttműködés alakul ki. Ezzel szemben, ha a magyar tulajdonú cégek kisebb léptékűek, akkor a kapcsolatuk várhatóan kevésbé lesz intenzív. Az iparágak tulajdonosi struktúrájának és méreteinek elemzése révén a teljes gazdaságra vonatkozóan megbecsülhetők a várható kapcsolatok erősségei.

Az alábbi ábra négy különböző dimenzióban szemlélteti a kapcsolatok valós és elvárt intenzitását, bemutatva az e téren szerzett eredményeket.

A számítások eredményei azt jelzik, hogy...

A tanulmányban a szerzők a fentiek alapján egy dualitás-indexet képeztek, amely egy számba sűrítve ad tájékoztatást arról, hogy a hazai és a külföldi tulajdonú vállalatok milyen szorosan kapcsolódnak össze a beszállítói hálózatban. Ráadásul, a számításokat több évre, valamint a régiós országokra is elvégezték.

Az elemzés alapján

Magyarország dualitás-indexe 0,0900, ami alacsonyabb a szomszédos Szlovákia (0,2381) és Csehország (0,1359) mutatóinál. Ugyanakkor ez az érték magasabb a lengyel (0,0732), a román (0,0679) és a bolgár (0,0427) statisztikáknál.

Magyarország a vizsgált régiós országokhoz viszonyítva közepes értékeket mutat.

Az alábbi grafikonon világosan megfigyelhető, hogy Magyarország 2000 és 2019 között sikeresen csökkentette a dualitás-indexet, míg Csehország, Szlovákia és Lengyelország esetében éppen ellenkező tendencia figyelhető meg, ahol az index növekedett. Ez azt jelzi, hogy bár a magyarországi és a külföldi tulajdonú cégek közötti beszállítói és értékesítési kapcsolatok kezdetben gyengék voltak, a két évtized során a helyzet fokozatosan javult, és ezek az együttműködések relatíve erősebbé váltak.

Az elemzés legfontosabb következtetése, hogy Magyarországon a hazai és a külföldi tulajdonú vállalatok közötti beszállítói és értékesítési kapcsolatok alacsonyak. Ez azt jelenti, hogy a

A külföldi és a magyar tulajdonú vállalkozások nem csupán termelékenységükben mutatnak eltéréseket, hanem működésük is különböző mintázatokat követ. Szigetszerűen, minimális partneri kapcsolatok kialakításával működnek egymás mellett, ami gátolhatja a kölcsönös együttműködést és a tudásmegosztást.

A gazdasági dualitás tehát a beszállítói hálózatok szerkezetében is visszatükröződik, és ez a fajta mintázat végső soron korlátozza a külföldi multinacionális vállalatok gazdaságserkentő hatásait is. Hiányoznak azok a kapcsolatok, amelyeken keresztül a fejlettebb cégektől való tanulás megvalósulhat.

Egy másik lényeges megállapítás, hogy a külföldi cégek viszonylag csekély mértékben integrálódnak a magyar vállalatok beszállítói láncába. Ez a jelenség szoros összefüggésben áll a gazdasági növekedés ütemével, mivel a külföldi, hatékonyabb működésű cégek által előállított, magasabb minőségű alapanyagok és beszállítói termékek jelentős előnyöket nyújtanának a magyar vállalatok számára. Ha ezeket a kiváló minőségű inputokat felhasználva a hazai cégek versenyképesebb termékeket tudnának gyártani, akkor lehetőség nyílna számukra a globális piacon való sikeres megjelenésre is.

Az eredményekkel kapcsolatban központi kérdésként merül fel, hogy miért nem alakulnak ki intenzívebb kapcsolatok a magyar és a külföldi tulajdonú vállalatok között. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok szerint a gátló tényezők közé tartozhat többek között a humán erőforrás alacsony szintje, a kutatás-fejlesztési kiadások alacsony volumene, vagy a kevésbé hatékony és fejlett pénzpiacok.

Ez a szöveg Sebestyén Tamás, Longauer Dóra és Iloskics Zita által a Szigma magyar tudományos folyóiratban publikált tanulmányára épül.