Kréta korabeli borostyánt fedeztek fel Ecuador területén | National Geographic
A 112 millió évvel ezelőtt alakult borostyánban rengeteg rovarzárvány és növényi maradvány őrzi a régmúlt élővilágának titkait.
A világ különböző tájain számos kivételes borostyánlelőhelyet találunk, ahol a kréta időszak élővilágának fosszíliái megőrződtek. Magyarországon ezek közül kiemelkedik az Ajka környéki terület, ahol a különleges borostyánok rejtett kincseire bukkanhatunk.
Bár eddig számos izgalmas lelőhely került napvilágra, Dél-Amerika mégis hiányzott a kréta időszaki borostyán felfedezések térképéről. Nemrégiben azonban egy Ecuadorban található kőbányában olyan borostyánréteget tártak fel, amelyben a Gondwana szuperkontinens egyenlítői övezetének gazdag élővilága maradt meg évmilliók során.
A borostyánokkal dúsított réteg 108-120 millió évvel ezelőtt keletkezett, és egy különleges átmeneti időszakot ölel fel, amikor a folyóvízi és torkolati üledékek helyét a sekély tengerek vizei vették át. Bár a korábban kialakult rétegekben időnként már felfedeztek borostyánt, azok fellelése inkább véletlenszerűen történt. Ezenkívül a réteghez való hozzáférés is korlátozott volt, leginkább a folyók mélyülő partjain vagy geológiai kutatások során kiemelt kőzetfuratok révén lehetett lehetőség a felfedezésre.
A borostyánok, amelyek itt formálódtak, feltehetően araukáriafélék gyantájának az eredményei. Különleges érdekesség, hogy két különböző típust lehet megfigyelni: az egyik a fák gyökerénél keletkezett, és mentes az ősmaradványok zárványaitól, míg a másik a fáról vagy ágakról cseppkőszerűen lelógva alakult ki, és ezekben felfedezhetők az egykori élőlények nyomai.
A Genoveva-kőbányában most három olyan réteget is feltártak, amelyek zárványokkal teli borostyánokat is tartalmaznak. Az ezekből vett mintákban 21 élőlény maradványa került elé, köztük különféle legyek, törpeszúnyog, árvaszúnyog, egy bogár, darázsfélék, tegzes, ugróvillás, illetve a liszteskéhez hasonló szipókás rovar. Külön érdekesség, hogy egy borostyán egy pókháló darabkáját tartalmazta, amely a jellemzői alapján egy kerekhálós póké (ilyenek a keresztespókok) lehetett.
A növényvilágot gazdagító borostyánokkal teli kőzetekben különféle ősi növények találhatók. A cikászfélék, araukáriák, ginkgófélék és ciprusfélék mellett a páfrányok és zsurlók is jelen voltak, mind hozzájárulva a kor különleges ökoszisztémájához. Emellett rengeteg megkövült pollen is fellelhető, amelyek révén betekintést nyerhetünk a múlt növényi sokszínűségébe.
A terület nedves, mocsaras esőerdő lehetett - ezt támasztja alá a vízhez kötött árvaszúnyog és tegzes maradvány, amellett, hogy még szenes réteg is volt a kőzetek közt. A lombkoronaszintet az araukáriák uralták, sűrű volt az aljnövényzet, amelyben a páfrányok sokaságán túl a legkorábbi virágos növények is megéltek már.
A tűzvész nyomai teljesen hiányoznak ebből a területből, ami éles ellentétben áll az északi félteke szárazabb borostyánlelőhelyeivel. Ez a helyszín a legjelentősebb dél-amerikai borostyánlelőhely, ahol a Gondwana trópusi erdőinek gazdag élővilága megmaradt. Itt egyedülálló lehetőségünk nyílik arra, hogy bepillanthassunk a múlt élővilágába és az egykori ökoszisztémák titkaiba.
