A szervezetben lappangó gyulladás jelei lehetnek a duzzanatok, a köhögés és az étvágy csökkenése. Érdemes figyelni ezekre a tünetekre, mivel figyelmeztethetnek egy esetleges egészségügyi problémára.

Más tünetei vannak a kezdődő és a már kiterjedt gyulladásnak. Elmondjuk, mire figyeljen!

A gyulladás nem egy démoni jelenség, hanem életbevágó élettani folyamat, amely lehetővé teszi a szervezet számára, hogy hatékonyan felvegye a harcot különféle fertőzésekkel és sérülésekkel szemben.

A gyulladás egy irritáló tényező hatására, az immunrendszer által kialakított válaszreakció, ami a sérült szövetek és kórokozók eltávolítását, illetve az eredeti szervi funkció helyreállítását szolgálja. A gyulladásnak két típusát különíthetjük el, az akut (hirtelen kialakuló) és a krónikus (hosszan fennálló, idült) gyulladást.

A gyulladásnak 5 főbb tünete van:

Fontos kiemelni, hogy gyulladás esetén nincs mindig jelen mind az 5 főbb tünet.

Ezen kívül az érintett szervre specifikus tünetek is jelentkezhetnek, pl. hörgőgyulladás (bronchitis) esetén köhögés, sebek esetén gennycsorgás, a seb váladékozása (akár bűzös váladék is távozhat).

Ha a gyulladás kiterjed az egész szervezetre, jelentkezhet fáradtság, gyengeségérzet, láz, étvágytalanság, illetve a vérben megnövekedhet a fehérvérsejtek száma. A laboreredményekben az emelkedett CRP-szint is gyulladásra utalhat.

A C-reaktív protein (CRP) szintjének meghatározása egy egyszerű vérvétel segítségével történik, amely során a vérszérumból nyerik ki az adatokat. Normál CRP szint esetén gyulladásos folyamatok, legyenek azok akut vagy krónikus, szinte biztosan kizárhatók. E fehérje a májban termelődik, amikor gyulladásos állapot lép fel, és szerepet játszik az immunrendszerünk működésében, különösen a nagy falósejtek, azaz a fehérvérsejtek működésének támogatásában, amelyek felelősek a testidegen vagy károsodott sejtek eltávolításáért. Amennyiben gyulladásos folyamat zajlik a szervezetben, a CRP szintje villámgyorsan, akár tízszeresére vagy akár százszorosára is emelkedhet, és hasonló ütemben csökken, amint a gyulladás megszűnik. A normális értékek nők esetében kevesebb mint 4,6 mg/l, míg férfiaknál 5,2 mg/l alatt mozognak. A különböző laboratóriumokban alkalmazott tesztek eltérései miatt mindig a konkrét labor referenciaértékei az irányadók.

A legtöbb gyulladással járó folyamat idővel magától rendeződik. A sérülés vagy fertőzés jellegétől függően néhány naptól néhány hétig is eltarthat a regenerálódási folyamat. Krónikus gyulladások esetén hónapokról is szó lehet.

Ha olyan tüneteket tapasztal, amelyek súlyosak vagy nem javulnak spontán, fontos, hogy mielőbb konzultáljon háziorvosával. Elképzelhető, hogy antibiotikumra vagy más kezelési módra van szüksége az állapota javítása érdekében. Ne habozzon, hiszen az egészsége a legfontosabb!

Háziorvosa az elhúzódó tünetek alapján laborvizsgálatot vagy szakorvosi vizsgálatot is kérhet.

Fontos figyelmeztetés! Ha olyan tüneteket észlel, amelyek szepszisre (vérmérgezésre) utalhatnak – mint például a 38°C-ot meghaladó láz, hidegrázás, gyorsult szívverés, szapora légzés, zavartság, fejfájás, extrém fáradtság vagy duzzanat – ne habozzon, azonnal hívja a 112-es segélyhívót és kérjen mentőszolgálatot! Az időben történő segítség életet menthet!

A gyulladás folyamata a testünk védekezési mechanizmusának szerves része, amely az immunrendszert alkotó sejtek tevékenysége révén bontakozik ki. Amikor egy károsító hatás, például fertőzés vagy sérülés lép fel, speciális mediátor molekulák, mint például bradikinin, hisztamin és nitrogén-monoxid, szabadulnak fel. Ennek következményeként a kis erek kitágulnak, lehetővé téve, hogy még több vér áramoljon a sérült területre. E folyamat eredményeként vöröses, duzzadt és meleg érzést tapasztalunk a gyulladás helyén. A fokozott vérbőség révén a különböző immunsejtek is gyorsabban elérik a problémás zónát, támogatva ezzel a gyógyulási folyamatot.

A mediátor molekulák ezen kívül ingerlik az idegeket, így az agy is értesül a gyulladásról és fájdalmat észlel, mely hasznos, védő funkcióval bír, hiszen így az érintett terület kímélve lesz.

Autoimmun betegségek során az immunrendszer zavarba ejtő módon saját sejtjeit és szöveteit idegenként azonosítja, ezzel pedig saját magát támadja meg.

Egyes esetekben a heveny gyulladások krónikussá válhatnak, esetleg hosszú távú funkcióvesztést (pl. mozgás beszűkülése) okozhatnak.

Külső sérülések esetén a helyes sebkezelés fontos eleme a szövődmények megelőzésének.

Súlyosabb esetekben a fertőzés következtében kialakuló gyulladás elérheti a generalizált állapotot, mely során az immunrendszer túlzott reakciója az egész szervezetet érinti. Ez a folyamat életveszélyes következményekkel járhat, például sokszervi gyulladás formájában.

Ha ennek kiváltásában fertőzés áll, akkor szepszisről (vérmérgezés) beszélünk. Ez leggyakrabban akkor fordul elő, ha a megtámadott szervezet gyenge, nem képes megbirkózni a fertőző ágenssel, vagy ha a baktérium agresszív terjedést és/vagy széleskörű gyógyszerrezisztenciát mutat (azaz a rutinszerűen alkalmazott antibiotikumokkal szemben ellenálló).

A szepszis sürgős orvosi beavatkozást követel, ezért azonnali kórházi ellátásra van szükség!

Az orvosi ellátást igénylő gyulladások okainak diagnosztizálásakor elengedhetetlen a részletes kórelőzmény (anamnézis) alapos felvétele, valamint a gondos fizikális vizsgálat. Ezek az alapvető lépések segítenek a pontos diagnózis felállításában és a megfelelő kezelés megtervezésében.

A diagnózis felállítását segíti a vérvétel, amelynek eredménye gyakran magasabb fehérvérsejtszámot és gyulladásos markereket (mint például CRP és vérsüllyedés) mutathat. Ha a gyulladást fertőzés okozza, a fehérvérsejtek emelkedésének típusa információt adhat a kórokozóról: bakteriális vagy gombás fertőzés esetén jellemzően a neutrofilek száma növekszik, míg parazitafertőzésnél az eozinofilek emelkedése figyelhető meg.

Hasznos eszközökként szolgálhatnak különböző képalkotó módszerek, mint például a mellkasröntgen, amely a tüdőgyulladás diagnosztizálásában játszik szerepet, vagy az ízületekről készült ultrahangfelvételek, amelyek az ízületi gyulladás észlelésére alkalmasak.

A gyulladásos területről, ha lehetséges, célszerű mintát gyűjteni és laboratóriumi tenyésztésre eljuttatni, hogy az esetleges fertőző kórokozók azonosítását elvégezni tudjuk.

A gyulladásos folyamatok és az érintett szövetek, illetve szervek regenerálódási képessége számos különböző tényező által formálható. Az életkor, az általános egészségi állapot, a kiváltó okok, valamint a gyulladás intenzitása mind-mind jelentős hatással lehetnek erre a dinamikus folyamatra.

Otthon kezelhető gyulladások esetén vény nélkül kapható gyulladáscsökkentők átmeneti alkalmazása jöhet szóba a fájdalom és a gyulladás csökkentésére.