"Lemondok a sajtról, de rólad sosem mondok le" - a 63 legszebb magyar szerelmes dal.

A lista természetesen szubjektív, és a szerelem természetéről mindannyian tudjuk, hogy nem csupán örömteli, hanem fájdalmas is, nemcsak gyönyörű, hanem néha darabokra is szaggat. Képes elvakítani, és a legrosszabb esetben egy időre megszállott, szerencsétlen idiótává formálni bennünket. Épp ezért a kedvenc szerelemről szóló dalaink is széles érzelmi spektrumot ölelnek fel, és még anti-szerelmes számokkal is találkozunk, amelyeket kár lett volna figyelmen kívül hagyni. Ha ez a szívünk dolga, akkor nevetnünk kell, sőt, olykor köpni is, de ha Csengő Zoli meg is csalt minket, a szerelem akkor is éljen, és dicsőüljön!

A válogatás során igyekeztünk széles spektrumot felölelni a különböző zenei műfajok között. Az egyetlen kritériumunk az volt, hogy minden előadó csupán egy, kizárólag magyar nyelvű dallal képviselje magát. Íme tehát a magyar könnyűzene legszebb szerelmes dalainak gyűjteménye, amelyből hatvanhárom érzelmes számot válogattunk ki.

A dal, amelyet sokan Dunántúli slágerként ismernek, nemcsak az Amorf ördögök feldolgozásában, hanem Péterfy Boriék előadásában is folyamatosan jelen van a zenei palettán. Ez a szám nem véletlenül nyitja meg kedvenc szerelmes dalaink sorát. Bár a reggae-s verziót is nagyon kedveljük, az eredeti, akusztikus gitárral kísért ballada Ujj Zsuzsi varázslatos hangzásával még mélyebben megérinti a lelkünket.

Seress Rezső világhírű szerelmes dala nem csupán a legszomorúbb és legreménytelenebb, hanem a legérzelmesebb és legmegrázóbb szerelmes dalok közé tartozik. E mű egy rövid, ámde morbid történetet mesél el egy elmaradt találkozás és a végső búcsú között. A pesti legendák szerint 1933-as bemutatója után kisebb öngyilkossági hullámot indított el, ami miatt elnyerte az "öngyilkosok dala" elnevezést. A szerző, Seress Rezső élete is tragikus véget ért; az utolsó éveiben súlyos depresszióval küzdött, és annyira magával ragadta saját alkotása, hogy a visszaemlékezések szerint minden nap, pontosan kettőtől hatig a különböző feldolgozásait hallgatta. És valóban, számos művész feldolgozta már ezt a dalt: Billie Holiday, Serge Gainsbourg, Elvis Costello, Björk és a Portishead is a sorra került. Most egy korai verziót osztunk meg veletek, Kalmár Pál előadásában.

Evezzünk vidámabb vizekre! A KFT zenei palettája rendkívül gazdag, tele emlékezetes dallamokkal. Ott van például a barokkos, instrumentális részeivel szinte Bach-stílusgyakorlatnak is beillő „Színes álarc a lelkemen”, a szerencsés vetélytársnak szóló, tettlegességet sem nélkülöző „Fantasztikus lány”, a lányos apák számára rémálomként ható „Széplány”, valamint a meztelen Esztert és a drogériás eladó Valériát magasztaló ódák. Ne feledkezzünk meg az örök várakozásról mesélő „Rómeó” és a „Várjuk a nemjövőt” sem. De most, amikor a szívünket és lelkünket a szerelem fénye ragyogja be, nem választhatunk mást, mint ezt az élettel teli kiáltványt, amely a szerelem erejéről és szépségéről szól.

Urbán Gyula 1975-ös rádiójátéka - melyből később hanglemez, bábfilm és számos színpadi feldolgozás is készült - egy elbűvölő és mulatságos tanmese az előítéletekről és a toleranciáról. A történet a szürke és a fehér egerek világában idézi meg Rómeó és Júlia drámáját, persze kevésbé tragikus végkifejlettel, és olyan zseniális zenés betétekkel, mint Soma és Fruzsi szerelmes duettje a sajthold és a töpörtyűcsillagok alatt.

Maradva a Shakespeare-parafrázisok világában, az LGT művei között is számos olyan gyöngyszemet találhatunk, amelyek méltóak a figyelemre, kezdve a Kék asszonytól egészen a Visszatérésig, és nem feledkezhetünk meg Az utolsó szerelmes dalról sem. Azonban Barta Tamás és Adamis Anna 1973-as dalánál talán nincs is szebb és meghatóbb vallomás a magyar popzene történetében – ez a szám valóban kiemelkedik a többi közül.

„Milyen más témák köré épülhetne a popzene? Szerelmi balladák, fájdalmas búcsúdalok” – osztotta meg véleményét Lovasi András a HVG munkatársával. A Föl-le azonban kiemelkedik a sokszínű mezőnyből, hiszen egy konkrét szexuális aktust fest meg lágy, szinte művészi ecsetvonásokkal. Amint a helyzet kezd egyre feszültebbé válni, a főszereplő azon töpreng, hogy a szeretkezés után biztosan véget ér a kapcsolat, de a lány később megbánja majd a döntését. Talán végül még szeretők is lesznek belőlük, „vagy valami hasonló”.

Az 1981-es Titkaim a magyar poptörténelem egy igazi gyöngyszeme, amely sajnos a mai napig nem kapja meg a megérdemelt figyelmet. A Presser Gábor és Sztevanovity Dusán szerződuó dalait Katona Klári egyedülálló, érzéki és néha szinte transzcendens hangon adja elő. Különösen emlékezetes az a szám, amelyben kezdetben szinte félénken, majd mindent elsöprő szenvedéllyel vallja meg a szerelmét - valószínűleg egy plátói érzelem jegyében. Ha valaki ilyen szavakkal énekel neki, azt tanácsoljuk, ne habozzon!

Listánk legdynamikusabb tétele egy olyan vallomás, amely tele van érzelmekkel, szinte robbanásig feszült. Ugyanakkor egy igazi punkos kiáltvány is arról, milyen az, amikor a legmélyebb szerelem egyben a legnagyobb káosz is.

Hangja és tehetsége alapján akár a mi Aretha Franklinünk is lehetett volna, de sajnos egy elfeledett és túl későn újrafelfedezett énekesnő sorsára jutott - írtuk Cserháti Zsuzsáról 2003-ban, amikor méltatlanul korán távozott az élők sorából. Egyik legismertebb slágere, a "Boldogság, gyere haza" talán a legszívhez szólóbb szerelmes dal a listán. Olyan sok érzelem rejlik benne: az egykori közös otthon nosztalgiája, amely már csak két üres szobát jelent, a társas magány pusztító hatása, amely idővel még a könnyeket is elapasztja, és a boldogság utáni vágy fájdalmának mélysége. A remény még él, de ki tudja, talál-e valaha vigasztalásra.

Az első szerelem emléke talán mindannyiunk szívében különleges helyet foglal el, még akkor is, ha a gyermekkori álmokból kirajzolódó, egykor vágyott arc mára már elhomályosult. Ezt a megfoghatatlan érzést talán senki sem tudta olyan szépen kifejezni, mint Bródy János: "Ha találkoznánk, meg sem ismernélek, de néha még mindig álmodom veled." Ez a szívet melengető dal kétféle változatban is létezik, apró eltérésekkel, attól függően, hogy Koncz Zsuzsa vagy maga a szerző énekli.

A Bëlga dalai közül a legszembetűnőbb választás kétségtelenül a parodisztikus, egykor slágerré vált "Szerelmes vagyok" lett volna. Mégis, mi még inkább kedveljük ezt a bájos, nosztalgikus melódiát, a "Hazakísérlek"-et. Ez a dal tökéletesen felidézi a saját kamaszkori bénázásainkat, amikor a bennünket foglalkoztató óriási érzelmeket olyan egyszerű kérdésekkel próbáltuk kifejezni, mint hogy "te ás vagy bés?"

Tulajdonképpen a helyzethez képest egész vidáman, de kellően dühösen énekli meg a Plutó azt a pillanatot, amikor a lány valamiért bejelenti, hogy szakítani akar. És ha nem lenne elég a keserű pohár, savanyú tejszínhabként rájön még a szokásos hülye duma is, hogy legalább maradjunk barátok. Hát mit lehet erre mondani? A faszt maradunk mi barátok!

A se veled, se nélküled toposz egyik korai, de máig legtündöklőbb kivirágzása a magyar popzenében. Hogyan lehet kilépni egy kapcsolatból, ami már csak kínlódás, de valamiért mégsem tudjuk elengedni a másikat? Amikor a józan eszünk szerint maradni esztelenség, mert ebből semmi jó nem sülhet ki, pláne nem boldogság, de elmenni is képtelenség? Ezt a dilemmát énekelte meg Kovács Kati első, Suttogva és kiabálva című nagylemezén 1970-ben, egyszerre űzötten és belefáradtan, pont úgy, mint ahogy az egy ilyen lelkiállapotban elvárható. Nem állítjuk, hogy a Most kéne abbahagyni közelebb visz bárkit a jó szakítás praktikájához (ha létezik egyáltalán), de hát nem is ezért szeretjük.

A "A szakítós, bölcselkedő" című Zorán-dala, amelyben a szerelem múlandóságáról esik szó, igazi megnyugvást nyújt a válságba jutott, válást fontolgató párok számára. Ez a melankolikus melódia szinte terápiás hatású, hiszen a sorokban rejlő mélység és bölcsesség rávilágít arra, hogy az érzelmi kötelékek nem mindig örök érvényűek. A dal emlékeztet arra, hogy "nincs másik part", ami arra ösztönöz, hogy a kapcsolatokat komolyan vegyük, és merjünk szembenézni a valósággal.

A nyolcvanas évek ikonikus duója nem csupán popparódiákat alkotott, hanem saját szerzeményeket is létrehozott. Különleges dalciklust szenteltek Schultz Gizinek, aki a közönség kedvence prostituáltként vált ismertté. Ám a nevét nem csupán a hírneve fémjelezte: vele élte át "az első piszkos kis szerelmet" a duó, és az idő múlásával még ennél is mélyebb érzelmek születtek.

A Republic dalairól sokszor nehéz eldönteni, hogy komoly vagy irónia, itt is gondoljon mindenki, amit akar a partizánról, traktorgyári hegesztőről, rendőrlányról és a terroristáról, hiszen magát Cipőt sem igazán érdekelték a részletek, egy valamiben viszont nagyon is biztos volt: "szerelmes vagyok o-o-ó-óó". És hát a videoklip sem köntörfalazott sokat.

Péterfy Bori esetében pláne a fél zenei életművet felsorolhatnánk ezen a listán, az együttesét se véletlenül hívják Love Bandnek, úgyhogy inkább bele se kezdünk. A sok nagyszerű lehetőség közül végül azért ezt az első lemezen megjelent, Lovasi Andrással énekelt duettet válogattuk be, mert ha valaki netán már elfelejtette, milyen érzés szerelmesnek lenni, ettől a tavaszszagú daltól biztosan eszébe jut majd.

A nemrégiben a 60. születésnapját egy lenyűgöző arénakoncerttel megünneplő Geszti Péter, aki eredetileg a Kalózok című filmhez alakította meg zenekarát, a Jazz+Az-t, Dés Lászlóval közösen alkotta meg ezt a különleges dalt. Az igazi figyelemreméltó részlet, hogy Geszti dicséretesen háttérbe vonul, ezzel teret adva Váczi Eszter földöntúli hangzásának. Az ő előadásában minden hullám sima lesz, és az egyszerű, mégis erőteljes üzenet világosan célba ér: "Minden úgy van jól, ha itt vagy."

A szerelem egyik legédesebb és legszórakoztatóbb formája az, amit ebben a dalban hallhatunk: fiatalos, tréfás, és kissé bolondos. Bár eleinte csak játék, könnyen átléphet a komolyság határvonalán, és magában rejti a "kapj el, ha tudsz" izgalmát is. Az elején kicsit habozunk, hogy vajon tényleg vágyunk-e erre, és hogy a másik is osztozik-e az érzéseinkben, de végül mindig minden a legjobban alakul.

Csönded vagyok, A jobbik részem, Horvátország, A kezdet kezdete, Eszembe jutottál - se vége, se hossza Cseh Tamás csodálatos, így vagy úgy a szerelemről szóló dalainak, amelyeknek mind Bereményi Géza írta a szövegét. Ide azonban mégis egy Csengey Dénes által jegyzett dalt válogattunk a házasságtörés melankóliájáról, ami annyiban persze hasonlít a felsorolt klasszikusokhoz, hogy ez sem egy tőről metszett Valentin-napi darab.

Vannak olyan dalok, amelyek annyira a giccs határvonalán egyensúlyoznak, hogy könnyen groteszkbe csaphatnak, mégis képtelenség ellenállni a kényszernek, hogy énekeljük őket. Valószínűleg pontosan ezt a kettősséget ismerte fel Tímár Péter, amikor a Csapd le csacsi! című filmjét ezzel a dallal nyitotta és zárta. Az összetéveszthetetlen hangzású Csókos Miska és zenekara előadásában hallható szám szövegét Lagzi Lajcsi jegyezte, míg a zenét Hoffmann Sándor komponálta. Érdekesség, hogy a dal először a Kiszáradt demizson című albumon csendült fel, így már a múltjában is rejlik egyfajta nosztalgia.

A szerelem, amitől kikészülsz, aminek a fiziológiája a teljes súlyával nehezedik rád, amitől köpni kell, és aminek végülis az egész értelmét megkérdőjelezed. Nem akarod, hogy megint az legyen, de kitérni úgyse tudsz, hát marad a vergődés. A Bizottság valószínűleg legismertebb száma hiába lett jóval ismertebb magánál a zenekarnál, sokszor nem is játszották a koncerteken, mondván, túl kommersz, és nem is a legjobb - erről Wahorn András beszélt korábban egy HVG-interjúban. Mi azonban annál hálásabbak vagyunk érte.

A szöveg ugyanazokkal a szavakkal indít, mint az iménti Bizottság-szám, és a továbbiakban pusztán hét szóra szorítkozik, Szabó Benedek dala mégis tökéletes lenyomata annak az ellenállhatatlan késztetésnek, amit alighanem minden szerelmesen kóválygó fiatal átélt már.

A szerelmes dalok gazdag világának jelentős része azt ünnepli, hogy amikor a szívünk választottjával vagyunk, akkor minden a legjobban alakul. Ahogy a Kistehén zenekar egyedi stílusával megfogalmazza: "benned minden jó", mert "nálad minden mennyország", és "melletted minden olyan tiszta, mint a Balaton". Ez a laza, mégis mély érzés mindenkit magával ragad, aki valaha is tapasztalta a szerelem varázsát.

A Nagy Feróval összeálló Ős-Bikini után D. Nagy Lajos vezetésével újjáéledő zenekar első lemezének címadó daláról van szó, amely kezdetben nem kapott volna helyet az albumon, mivel Feró szövegét túlságosan érzelgősnek ítélték. Végül azonban mégis felvették, és milyen jól döntöttek így! A dal vallomása valóban rendkívül kifejező, hiszen a "szeretlek" szó ismétlése mögött ott húzódik az elidegenedéstől való félelem és a hajnali napsugarak iránt érzett gyűlölet, ami igazán mély jelentést ad az egésznek.

A munka és a szerelem első ránézésre eltérő világok, ám ha röviden akarnánk összefoglalni életünket, talán éppen e két fogalom adná meg a választ. A Kontroll Csoport 1983-as dalában e két érzelem bonyolult összefonódása bontakozik ki. A lány várakozása a fiúra, a fiú viszont a lányra tekint, és közben mindkettőjükre rengeteg munka és hatalmas szerelem vár. Mert az élet nem csupán a pillanat örömeiről szól, hanem arról is, hogy meg kell küzdeni a vágyainkért.

A 90-es években Koltai Róbert rendezésében és főszereplésével debütált a Patika című zenés sorozat, amelyben Dés László és Nemes István olyan dalokat komponáltak, melyek a sorozat keretein túl is kiemelkedtek. Különösen emlékezetes a "Vigyázz rám" című szám, amely a hagyományos szerelmes daloktól eltérően nem a fiatal szerelem hevében, hanem a nyár utáni hűvösebb időszakban megélt mély összetartozásról mesél. Ez a dal igazi érzelmi mélységgel bír, és a kapcsolatok tartós összefonódását ünnepli, elragadó módon megörökítve az együttlét varázsát.

Kifejezni az Open Stage Székelylend, e különös és indokolatlan himnusz iránti érzéseinket, mintha szavakat keresnénk az érzelem tengerében. Egyszerre vagyunk lenyűgözve és zavarban a klippel együtt, amely színes és szürreális világba kalauzol minket. Nehéz megérteni, miért zúgjuk a dal szövegét, mintha csak egy ősi mantra lenne, amelyet mindenki kívülről fúj. Az Aranka, Csengő Zoli és a lírai én közötti szerelmi háromszög elgondolkodtató és mulatságos helyzete már 2007 óta nevettet minket, és talán éppen ez a kettősség az, ami ennyire vonzóvá teszi. Ne habozzanak, engedjék el magukat, és ne vegyék túl komolyan a szívügyeket – a nevetés így is, úgy is gyógyít.

Bár sokan Kis Grófónak tulajdonítják ezt a dalt, amely a Youtube-csatornáján már 54 milliós megtekintést ért el, érdemes megemlíteni, hogy az alapmelódia egy sokkal régebbi népdal, a "Megkötöm lovamat". Mielőtt a mulatós verzió széles körben elterjedt volna, László Zsolt és Cserna Antal már 1995-ben előadták a dal egy drámai jelenetében a Csajok című sorozatban. A Grófó-féle verzió különösen népszerűvé vált, hiszen sok ünnepelt alkalom után buliztak rá a magyar fociválogatott tagjai, sőt Orbán Viktor egyik videójában is felcsendült, amikor ő a Karmelitában tartózkodott. Most viszont mi inkább Parno Graszt és Szalóki Ági egyedi feldolgozását emeljük ki.

Bródy János munkásságának talán legcélratörőbb sorai nélkül nem múlhatott el Fonográf-koncert, a dalt éneklő Szörényi Leventének azonban - ahogy könyvében fogalmaz - mindig is herótja volt tőle. "Elég primitív, nem? Bonts ki az öved? Vesd le a ruhád? Jó, hogy nem mindjárt "Kapd be a ...!" - méltatlankodott, és bár a Hunyd le a szemedben Bródy valóban túllépett a virágénekeken, amit kedvesétől kért, az már 1978-ban sem számított bűnnek.

"Csak nézz a szemembe, és én máris eltávolítom a ruháim" - mondhatná Tereskova Bródynak, aki ebben a dalban határozottan, de mégis elegáns formában ajánlja fel szívét, eltérően a jól ismert, illatos kezdősoroktól. Az érzelmek és vágyakozás egy különös játéka bontakozik ki, ahol a Schwab Richárd-i értelemben vett önmegtartóztatás még inkább felerősíti az érzéseket: "Várok, a hajam szabadon omlik / Az asztalon előttem édes bonbonok / De hiába, nem kóstolhatom / Mert nem lehetek túlsúlyos."

Mivel deklarált szándékunk a műfaji sokszínűség, nem mehetünk el szó nélkül a kilencvenes évek lánycsapatai mellett sem, ráadásul tematikájukat tekintve a Baby Sisters, Bestiák, Fresh hármas szinte teljes életművéből válogathatunk. Ám a bőség zavarában sem okozott gondot biztos kézzel kiválasztani Klári, Gabi és Évi slágerét, amely ma is kiviláglik az egykori haspólós, magastalpús univerzum sötétjéből.

Ahogy az előző szám is sugallja, a szerelem elkerülhetetlen része, hogy néha türelemmel kell várnunk a kedvesünkre. Néha ez a várakozás hosszú órákig, akár napokig is eltarthat. A szerelem mélysége közvetlenül arányos a várakozás fájdalmával; minél intenzívebb az érzés, annál nehezebb elviselni a hiányt. Ezt a dilemmát dolgozza fel a Hotel Menthol egyik legmeghatározóbb dala, amelyben Fenyő Miklós Elvist megidéző stílusban énekel.

Az új magyar popszcéna két kiemelkedő alakja éppen a kihűlt érzelmeket idézi meg, amikor minden körülöttük fagyos és távolságtartó, mint a Didergő király palotájában. A lírai én néha úgy érzi, hogy a lány iránti érzelmei még élnek, de a bizonytalanság fogságában vergődik. Annyira elbizonytalanodik, hogy végül egy érmefeldobásra bízza a sorsát: vajon a szívében még ott lapul a vonzalom, vagy már csak a múlt árnyai maradtak?

A Macskafogó, minden idők egyik legkiemelkedőbb magyar animációs filmje, pajkos betétdala azonnal a popkultúra részévé vált. Az első sorokban felcsendülő szójátékok mellett a dal folytatása is magával ragadó, hiszen a cicalány telefonon osztja meg kedvesével, hogy éppen róla álmodozik. Őszinte vágyakozása érződik a szavakban, ahogy arra vágyik, hogy a zöld szemei a sötétben ragyogjanak, és merészen kunkorodjon a farka. Bár a filmben megjelenő, fennhéjázó macskák a hatalom kiszolgálói, a kékbundás luxusdizőz alakja örökre belopta magát a szívünkbe. Reméljük, hogy a történet végén aggasztó sorsa ellenére sikerült túlélnie a denevérvámpír éhes csápjait.

Eredetileg Vikidál Gyulának készült Dusánnal, majd Katona Klári is színpadra állította, de a dal igazán hiteles értelmezését a szerző, Presser Gábor mesteri hangszerelésében hallhatjuk. Ez a rendkívül hatásosan megkomponált zene a döngő léptekkel haladó férfiról szól, akinek a személyisége távol áll a toxikus romantika világától. Bár eszköztára korlátozott, és szorongás gyötri, a refrénben megjelenő erőteljes kinyilatkoztatás mégis mindenki számára vonzóvá teszi az üzenetet. Kinek ne lenne igénye arra, hogy a dalban megfogalmazott érzéseket magáénak érezze?

Az Edda legemlékezetesebb dalai között ott találjuk az Érzést, melyet a Pataky Attila által előadott számként ismerünk. Slamovits István, aki 1983-ban elvált Attilától, egy interjúban kifejtette, hogy ez a dal valójában nem csupán egy romantikus lírai alkotás, hanem Istenről szól. Ez a felfedezés azonban nem változtat azon a tényen, hogy sok negyvenen túli magyar számára ez a dal a fiatalságuk egyik legfontosabb szerelmes melódiája maradt, tele érzelmekkel és emlékekkel.

Révész Sándor talán az első olyan rocksztár volt hazánkban, aki a "nyugati" értelemben vett hírnévnek örvendett. Női rajongói nem csupán a zenéjét édesítették meg, hanem folyamatos jelenlétükkel gyakran megnehezítették a mindennapjait is. A Piramis zenekar ennek megfelelően nemcsak a dinamikus, üvöltős rockslágerekkel, hanem jelentős számú lírai dallal is gazdagította repertoárját. Talán a legismertebb ezek közül a "Ha volna két életem", amely inkább a férfiak küzdelmeit, mintsem a szerelem örömeit tükrözi. Ezzel szemben a "Vágyakozás" teljes mértékben a szerelemről szól, és az eredeti verzióhoz képest sokkal intimebb, akusztikus feldolgozása, amely egy 2009-es koncerten készült, különösen jól állt a már középkorú Révésznek.

Az Európa Kiadó ikonikus dalai a nyolcvanas évek dekadens hangulatával átszőtt Mocskos idők és a Megalázó, durva szerelem, melyek olyan szenvedélyesek, hogy a többi hat dal mellett is megállják a helyüket, még akkor is, ha eredetileg nem szánták őket slágernek. Az 1984-ben debütáló felvétel különlegessége, hogy Esztergályos Cecília szédítő nevetése és kiáltozása hallható benne. Most azonban inkább egy húsz évvel később rögzített koncertfelvételt osztunk meg, ahol az eksztatikus gitárjáték felejthetetlen élményt nyújt.

"Nem sok hasznomat veszi a feleségem, mégis velem van ötven éve" - mesélte nemrég Kern András, mintha csak versbe akarta volna foglalni a 1989-es albumának nyitódala hangulatát, amely egy szerencsétlen, kóborlásra ítélt férfi történetét meséli el. Ez a figura, akit a züllöttsége sosem hagyott el, mindig is a színfalak mögött maradt, míg a valódi erő a háttérben álló, eltökélt nőben rejlik. Míg a lírai én nyomorúságát boncolgatja, a dal igazi hőse az a nő, aki kitartóan mellette áll, még akkor is, amikor minden más elhagyja őt. Az ő csendes, de határozott jelenléte adja meg a dal mélységét, és emeli ki a férfi gyengeségeit, miközben a szeretet és a hűség varázslatos ereje bontakozik ki.

A Tankcsapda dalai gyakran nem bonyolítják túl a férfi-női kapcsolatokat, és talán nem is szükséges, hogy ezt tegyék. Amikor az ember az első pillanattól kezdve olyan vonzalmat érez a másik iránt, mint egy erős elektromágnes, az magáért beszél. A klipben szereplő, aranyszínűre festett nyugdíjasok násza is jól példázza, hogy a vonzalomhoz nem feltétlenül kell tökéletes fizikum; ha a sors és a kémia összeér, a szikra akkor is felcsattan.

Bár a Most múlik pontosan a Quimby rongyosra játszott lírai slágere, a mi szívünkhöz sokkal közelebb áll ez a porba hullott szívet felvonultató, kis-halál szerelemről szóló egyszerre rezignált és gyönyörű dal. Hogy pontosan mi történt Nyinával, az nem derül ki, de hogy nem volt ez egy egyszerű kapcsolat, azt biztosra vehetjük. "Ha ez a szívem, hát röhögnöm kell" és mégis "láttam magamat a szemedben" - mindezt pedig egy indulós ütemre varázsolt könnyű harmóniasor támasztja alá.

Különös szereplője a magyar popvilágnak Hegyi Dóra, aki talán ezzel a dallal robbant be igazán. Egy szál gitárral kíséri, amint éteri hangján próbálja értelmezni az égi-földi szerelmet, amikor az eszünk "azt súgja búgja nélküled semmi sem lehetek", amikor annyira átadjuk magunkat a másiknak, hogy engedjük, használjon, ha már úgy alakult, hogy az ellopta tőlünk a lelkünket. De közben az is ott van, hogy "hideg levegőt fúj be az ablak alatt a téli szél".

Vannak olyan dalok, amelyek igazán kiteljesednek, amikor egy új feldolgozásban mutatkoznak be. Érdekes módon ez történt Berry és Váczi Eszter "Egyedül" című diszkószámával, amelyet a Hot Jazz Band a húszas-harmincas évek jazz-ihletésű stílusába álmodott át. A végeredmény egy különleges zenei élmény, amelyben a régi és az új harmonikusan összefonódik.

Egyetlen ujjal könnyedén eljátszható, mégis elbűvölő dallam és a giccstől mentes, de erőteljes nosztalgia határozza meg ezt a kereken negyvenéves slágert. Bár a kapcsolat már nem a régi, és az ujjak is gyakran megbotlanak, a zongora (Lauberger Gloss!) kicsit elhangolódott, az éjszakai önfeledtség pedig már rég tovaszállt. De ki ne érezné magát megihletve, ha a lenyűgöző Udvaros Dorottya hívja, hogy játsszon neki?

Dés László és Bereményi Géza egy másik, lenyűgöző színészlemezén egy olyan dal bontakozik ki, amely a ritkán feldolgozott, de annál izgalmasabb témát érint: két szerető titkos kapcsolata. A lopott pillanatokban rejlő intimitás egyszerre varázslatos és fájdalmas, hiszen az ágyban ott lebeg a hazugság súlya, a szégyen árnyéka és a félelem nyomasztó jelenléte. Miközben a két fél egyre inkább elmerül a kapcsolatuk mélységeiben, kétségbeesetten keresik azt az egyetlen, varázslatos pillanatot, amelyért mindez a kockázat és szenvedés megéri.

Ez az a valódi, szenvedélyes szerelem, amely tele van vágyakkal és őrült pillanatokkal. Amikor minden a helyén van, és szinte hallani lehet a gondolatokat, így nem is szükséges minden egyes pillanatban a szerelemről beszélni. Olyan érzés, hogy "mindig itt vagy, de mégis valahogy hiányzol", és amikor két lélek találkozik, az angyalok is mosolyognak a boldogságtól. De ezt az érzést még tovább lehet fokozni, amikor a mindent elsöprő szenvedély átlép a határokon, és egyfajta őrült extázisba csap át.

Még a Bonanza Banzai feloszlása előtt Kovács Ákos már elkezdte szólókarrierjét, és olyan slágerekkel lepte meg a közönséget, mint a Dúdolni halkan. Ezt a dalt a zenész életművéből rendezett siófoki tribute koncerten a Magashegyi Underground új dimenzióba emelte, Latinovits Zoltán versmondásával és Bocskor Bíborkáék csilingelő hangzásával. Erre mondják, hogy ez a feldolgozás felülmúlja az eredetit.

Kevés olyan közhely létezik a spirituális életmód és a konyhapszichológia világában, mint hogy minden körülmények között a jelenben éljünk. Ám amikor a vágyak lángja hevesen lobog, ez a filozófia már nem tűnik olyan nehéznek. Ha a tűz elég magasra csap, könnyedén elérjük azt a pillanatot, amikor a visszafordulás már lehetetlenné válik. Hiszen „elégni se kár, meghalni se fáj egy mámoros pillanatért” – szól Mihály István és Fényes Szabolcs ikonikus slágere. Ezt a dallamot sok más művész mellett Szécsi Pál és Cserháti Zsuzsa is életre keltette, legutóbb pedig Németh Juci és a Budapest Bár adta hozzá a maga forró, új értelmezését.

Könnyű lenne azt mondani, hogy egy jó dal összeállítása gyerekjáték, ha Radnóti Miklós szavai állnak a háttérben. Azonban sok középszerű feldolgozás éppen az ellenkezőjét mutatja. A Bájoló például a legszebb magyar szerelmes versek közé tartozik, és Szabó Balázsék sikeresen teljesítették a kihívást, így ma már sokan az ő dallamaikra idézik fel a halhatatlan sorokat.

A Hobo Blues Band legkiemelkedőbb alkotása kétségkívül az 1984-ben megjelent "Vadászat" című lemez, amelynek első dala olyan népszerűségnek örvend, hogy azok is felfedezhetik, akik egyébként távol állnak a Hobo univerzumától, amely idén ünnepli nyolcadik születésnapját. A dalban egy olyan lúzer férfi vallomása bontakozik ki, aki mind a szerelem, mind a hatalmas uraságok iránti kiszolgáltatottságával küzd. Ezt a helyzetet sokan ismerhetik fel a saját életükből, ami valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a "Hajtók" dala generációk számára kiemelkedővé vált. Nem véletlen, hogy Miklósi Attila is ezt a dalt énekli az "Aranyélet" sorozat záró évadában, miközben a gyermekét próbálja világra segíteni.

A PUF egyik örök slágere mindig fergeteges hangulatot teremt a koncerteken, holott a dal mondanivalója egyfajta epekedő vágyakozásról szól, amelynek tárgya hajlamos figyelmen kívül hagyni minket. Mi viszont csendesen beleszeretünk ebbe a vágyakozásba, szinte észrevétlenül. Nem is meglepő, hiszen már több mint egy évszázada várunk rá, míg ő csak átsétál a szívünkön, mintha mi sem számítanánk.

Demjén Ferenc mostanában igazán felfelé ível, hiszen nemrégiben számoltunk be arról, hogy a slágereire épített Hogyan tudnék élni nélküled? című romantikus filmje, amely tavaly decemberben debütált, már a félmilliós nézőszámot is elérte. A film egyik legkedveltebb dala, a Bergendy együttessel közösen előadott Darabokra törted a szívem, nemcsak 2016-ban kapott új életet Halott Pénz feldolgozásában, hanem a szakítás utáni fájdalmas élmények ikonikussá vált kísérőzenéje is. Hogyan lehet feldolgozni, ha valakit hirtelen, ok nélkül hagynak el (a mai nyelvezet szerint ghostingolnak)? Van még esély arra, hogy újra megtaláljuk egymást? Mikor érkezik el a pillanat, amikor végre jól érezhetjük magunkat? Ezek a kérdések sokszor kínoznak minket, de sajnos a válaszok nem mindig megnyugtatóak. A vígkedélyű dallam azonban arra ösztönöz minket, hogy ne hagyjuk, hogy a fájdalom teljesen eluralkodjon rajtunk.

Még egy szakítós dal, még egy megtört szív. "Egy igazi, egyszerű szerzemény, ahol a fiú és a lány szempontjából halljuk a sztorit. És nem is kell mást belegondolni. Ez egy relatív egyszerű, szentimentális, lassú, minimalista ballada" - magyarázták a szerzők a dal megjelenésekor a HVG-nek.

Törjük meg a boldogtalankodás monotonitását egy lánykérős dallal! A Lóci játszik számában minden olyan érzelem és gondolat megtalálható, ami egy ilyen különleges pillanathoz illik: szívből jövő vallomások, az örök együttlét iránti vágy, és a hit, hogy a szerelem mindenek felett áll. A dal emellett egy szórakoztató játékra is invitál: vajon mit preferálnál? Egy mókus által hozott gyűrűt egy varázslatos erdei tisztáson, vagy egy romantikus találkozást Párizs szívében, a Mars téren? Az ilyen kérdések mindig felkeltik a fantáziánkat, és még inkább különlegessé teszik a nagy eseményt!

Ki ne tapasztalta volna meg valaha, hogy egy nagy szerelem vége után, akár tizen- vagy huszonéves korában, úgy érezze, hogy ez volt az utolsó? Reméljük, hogy senkinél nem igazolódott be ez az érzés, de a megküzdéshez, valamint a "néha kicsit meghalok" állapotok elviseléséhez szeretettel ajánljuk Szalai Anna és Dorozsmai Gergő duóját, az LA Suzi nevű formációt. Ez a dal tökéletes társ a nehéz pillanatokhoz, és a legjobb, ha maximális hangerőre tekerve hallgatjuk. Ráadásul egy kis kulturális ínycsiklandóság is fűszerezi a zenét: az alapdallamot Weiner Leó Rókatánca szolgáltatja, csupán gitárral előadva, és valóban rendkívül vonzó.

A visszautasítás fájdalmát még sosem öntötték ilyen szórakoztató és táncra hívogató formába. A Csaknekedkislány "régi gólyás" korszakát megidéző Falábú nő egy kudarcos udvarlási próbálkozást mesél el: a szerelmet hirdető férfit azzal hárítják el, hogy az a gond vele, hogy kedves, vicces és „félkemény” – bármit is jelentsen ez utóbbi. Nem tudjuk, hányan könyvelték már el így, és vajon volt-e olyan, aki a szavak hallatán megdöbbent, de talán ad egy kis vigaszt, hogy a története köré egy igazán szerethető dal született.

"Alig húszéves s máris énekesnő" - csodálkozott rá 1966-ban A Hét újságírója, miután a legelső táncdalfesztiválon Zalatnay Sarolta hozta el a második díjat Auth Ede és Halmágyi Sándor szerzeményével, a Hol jár az eszemmel. Bár ebből a szimfonikus zenekarral kísért, álmodozó, lágyan hömpölygő dalból nem következett logikusan, hogy Zalatnay a magyar beatzene őskorának egyik legmeghatározóbb női hangja lesz, és a következő táncdalfesztiválon már habverő-fülbevalókkal a fülében, metálfényű miniruhában és -csizmában ordítja bele a mikrofonba, hogy nem vár holnapig, a karrierjét mégiscsak ez a siker indította be igazán. Értjük is, hogy miért.

A '90-es évek egyik legnagyobb magyar kultfilmje telis-tele van olyan számokkal, amiknek legalább a refrénjét kívülről fújjuk, fütyörésszük, dúdolgatjuk, és amik közül bármelyik okkal kerülhetne fel erre a listára. Imádjuk a címadó Csinibaba, a Su-su bolondság, a Különös éjszaka, a Valaki kell nekem is vagy a Csak félig lenne meg feldolgozását, az Élj vele boldoganra viszont azért esett a választásunk, mert ennél vidámabb és felszabadultabb szakítós számot hirtelen nem is tudnánk mondani. Pedig azért van az a kapcsolat, aminek a vége halálos szívtájéki seb helyett inkább azt az érzést hagyja maga után, hogy "ezt megúsztam szárazon", és "egy cseppet se bánt".

"Kicsit giccses, de azért a miénk" - mondta Lovasi a hajnali fényben egymásban néző szerelmesek daláról, amibe még egy kis szarral kardozás is belefér. Ha Ady tudott volna gitározni, talán valahogy így zenésítette volna az Őrizem a szemedet című versét.

Napjaink egyik legnépszerűbb zenekara a szerelem mibenlétéről elmélkedik, és arra jut, hogy a szerelem egy drog, amire egy idő után immunissá válik az ember, annak minden rossz és minden jó hatásával együtt. Persze azért még így borzasztó lehet a másnap, de ezt most Valentin-napon hagyjuk is.

Előfordul, hogy egy szerelem olyan erőteljes nyomot hagy bennünk, hogy a napjaink csak a másikról szólnak. Hiszen "bárki más érkezik, az nem te vagy". Még ha az álmaink nem is fonódtak össze, és a szél mindannyiunkat a saját irányába sodort, a szívünk mélyén ott él a másik. Bérczesi Róbert számos csodálatos dalt írt, de ez az érzés, amit ez a dal közvetít, talán felülmúlhatatlan.

Van-e fájdalmasabb, mint a meg nem valósult nagy szerelem? Amikor minden álmunkban az a különleges valaki szerepel, akivel együtt szeretnénk megélni az élet csodáit. Minden egyes alkalommal, amikor ránézünk az utca túloldaláról, tudjuk, hogy valami hiányzik – talán egy másik csillag az égen. Így hát a szívünkben csak a könnyekben csillogó emlékek maradnak. Ki ne tapasztalta volna ezt a keserédes érzést?