Ma ünnepelhetnénk Bob Marley 80. születésnapját, a reggae zene legendáját, akinek dallamai és üzenetei még ma is inspirálják az embereket szerte a világban. Az ő zenei öröksége és az életfilozófiája továbbra is él, emlékeztetve minket a szeretetre és az e

Mindössze 36 esztendős volt, amikor az életét vesztette, de zenéje révén mégis képes volt arra, hogy pozitív változásokat hozzon a világba. Jamaica éppen a polgárháború szélén billegett, amikor egy felejthetetlen koncert keretein belül sikerült kibékítenie két régóta viszályban álló felet.

Jamaica egyik rejtett kis falujában, egy angol apa és egy fekete tinédzser lány gyermekeként jött a világra. Apja azonnal távozott az életéből, és nem sokkal később elhunyt, így Marley mindössze egy fénykép alapján ismerte az apját, akinek emlékét a szíve mélyén őrizte.

A zenei karrier reményében tizennégy évesen ment Kingstonba, ahol kezdetben nyomorgott, de aztán szárnyai alá vette a reggae atyjának számító, buzgó rasztafári Joe Higgs. Ő hozta össze a Wailers együttest, amelyben Marley mellett a műfaj másik két legendája, Peter Tosh és Bunny Livingston zenélt. Jóllehet volt néhány helyi sikerük, túl messzire nem jutottak, így 1966-ban a feloszlás mellett döntöttek.

Marley fél éven át egy amerikai autógyárban dolgozott, és ebben az időszakban kötötte össze életét feleségével, Ritával. Rita haláláig hű társa és háttérénekesnője maradt, együtt nevelték három gyermeküket, de Marley-nek több házasságon kívüli gyermeke is született. Hazatérése után újra megalapította a Wailerst, miközben a reggae gyökereit kutatva mélyebben belemerült a 1930-as évek Jamaicájában kialakult rasztafári mozgalomba. A raszták a Biblia egyedi értelmezésére építve Hailé Szelasszié etióp császárban látták a megváltót, Etiópiát pedig "az Ígéret Földjének" tekintették.

A spirituális megvilágosodás után élete és személyisége gyökeresen átalakult. Nem csupán a jellegzetes, fürtökbe font raszta-frizurát öltötte magára, hanem újra felfedezte afrikai gyökereit is. Hitvallását, amely a vegyes származásának gazdagságát tükrözi, így fogalmazta meg:

"Nem állok a fehér ember oldalán és nem állok a fekete ember oldalán, Isten oldalán állok".

A Wailers nem csupán a szórakoztatásra koncentráltak; elkötelezett szóvivői voltak az elnyomottaknak és a szegényeknek. Zenéjükben a hit és a szabadság üzenetét hordozták, amely magában foglalta a számukra megvilágosodást hozó szent fű, vagyis a marihuána használatának szabadságát is.

A Wailers első, Jamaicán kívül is terjesztett lemeze 1973-ban jelent meg, Marley neve a következő évben lett világszerte ismert, amikor Eric Clapton feldolgozta I Shot the Sheriff című szerzeményét. A Wailers 1974-ben a soul nagy csillagának számító Sly and the Family Stone előzenekaraként mutatkozott be az amerikai közönségnek, néhány előadás után azonban kirúgták őket a turnéból, ugyanis sokkal nagyobb sikerük volt, mint a fő attrakciónak.

Néhány idővel később Tosh és Livingston az önálló zenei pályafutásuk irányába léptek, remélve a sikeres szólókarriert. Bár mindketten elértek bizonyos mértékű elismerést, sikerük messze elmaradt Marley teljesítményétől. Sajnos Tosh 1987-ben tragikus körülmények között vesztette életét, amely máig rejtély. Marley viszont új zenészekkel dolgozott együtt, és felesége, Rita is csatlakozott a vokális szekcióhoz. 1975-ben debütált a Natty Dread című albuma, amelyen a híres No Woman, No Cry dal is megtalálható. Egy évvel később a Rastaman Vibration már az amerikai slágerlistákon is kiemelkedő pozíciót foglalt el.

Marley politikai üzenetei mélyen gyökereztek a társadalmi problémákban, miközben zenéje egyfajta menedéket nyújtott a hallgatók számára, lehetővé téve számukra, hogy egy rövid időre elmerüljenek a gondjaikból. Koncertjei mindig teltházasak voltak, és világszerte elismert sztárnak számított, de Jamaicában ennél sokkal többet jelentett: élő legendaként, prófétaként és a nemzet hangjaként tisztelték.

Ő népszerűségét kihasználva törekedett a zűrzavaros hazájában szemben álló politikusok kibékítésére, 1976-ban egy ingyenes koncertje előtt két nappal merényletet követtek el ellene, ám sebesülten is a színpadra állt és a béke hangján beszélt. Végül sikerült elérnie, hogy az ősi ellenfelek két évvel később nyilvánosan, stílszerűen egy Marley-koncerten békejobbot nyújtsanak egymásnak.

Sorra követték egymást kiváló albumai (Exodus, Kaya, Babylon By Bus, Survival) és a remek dalok. Az énekes a színpadon valóságos extázisban zenélt és lüktető muzsikájával hallgatóságát is magával ragadta. Épp egy amerikai turnéra készült, amikor 1981 tavaszán a New York-i Central Parkban kocogás közben összeesett, és az orvosi vizsgálat során kiderült, hogy rákbetegségben szenved, a kór átterjedt az agyára, tüdejére és a májára is. Alig 36 évesen, 1981. május 11-én halt meg Miamiban, temetését Jamaicában nemzeti gyász követte, díszsírhelyet kapott Kingstonban, ahol múzeuma is van.

Bob Marley rendkívüli hatással volt a zene világára, a divatra, a politikai életre és a kultúrára egyaránt. Több mint 75 millió lemeze talált gazdára világszerte, és a halála után megjelent Legends című válogatásalbum már 871 hete töretlen sikerrel szerepel a Billboard 200-as listáján, csupán a Pink Floyd Dark Side of The Moon című lemezét előzve meg. Zenei örökségét Ziggy Marley, Bob fia, továbbviszi, és számos dalát folyamatosan újraértelmezik a művészek. Mégis, olyan klasszikusok, mint a Could You Be Loved, a Redemption Song, a Get Up, Stand Up, a One Love és az Is This Love, az eredeti előadásban maradnak a legemlékezetesebbek.