Tragikus hír érkezett: elhunyt Csáji Attila.

Csáji Attila, a fényművészet és a magyar késői avantgárd meghatározó alakja, életének 86. évében csütörtökön távozott az élők sorából Budapesten. Az Munkácsy Mihály-díjas képzőművész nemcsak kiemelkedő alkotóként, hanem a művészeti közélet aktív szervezőjeként is maradandót alkotott. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagjaként és volt alelnökeként is jelentős szerepet játszott a hazai művészeti színtér formálásában - tájékoztatott az MMA pénteken az MTI-nek.

Csáji Attila 1939. március 21-én született a mai Szlovákia területén található Szepsiben. 1948 óta Budapesten élt. Éveken keresztül tanult Zajti Ferencnek, Csontváry barátjának és tanítványának a műtermében. Az 1956-os forradalmat követően el kellett hagynia Budapestet, Miskolcon érettségizett, majd az Egri Tanárképző Főiskola rajztanári szakát végezte el 1964-ben.

A hatvanas-hetvenes években a magyar avantgárd egyik fő szervezője volt, a Szürenon kiállítás, az R kiállítás, a balatonboglári kápolna tárlatok koncepciójának kialakítója, lengyelországi múzeumok magyar avantgárd kiállítássorozatában aktívan közreműködött. Jelentős mértékben hozzájárult egy olyan friss szellemű művészeti folyamat elindításához, melynek hatása napjainkig tart és az általa szervezett kiállítások többségükben művészettörténeti jelentőségűek lettek.

A hetvenes évek közepén, a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) támogatásával kezdett el kísérletezni a lézer képi lehetőségeivel, ahol Kroó Norbert, a magyar lézerkutatás kiemelkedő alakja volt a munkatársa. Ekkoriban egy innovatív képi transzformációs módszert fejlesztett ki, amelyet szuperpozíciós módszernek nevezett el (1979). Az új eszközrendszert és a módszert 1980-ban szabadalmaztatták a KFKI keretein belül. Ezt követően számos európai országban bemutatta művészi megközelítését és technikai újításait.

Az MIT CAVS (a világ első mediális kutatóintézete) fényművészeti tevékenysége alapján választotta tagjává. A „Fénykalligráfiák” nevű transzmissziós hologram sorozata 1987 és 1988 között készült. 1991-ben, az Interscience Technology támogatásával, az Egyesült Államokban a lézeres képi kifejezés lehetőségeit kutatta. Ekkor vált a Los Angeles-i Leonardo Társaság tagjává is. 1990-től Groholy Tibor kutató mérnökkel közösen dolgozott lézeroptikai rendszerek kifejlesztésén, valamint lézeres környezetek és fényinstallációk létrehozásán. 1993-ban megrendezte az első Fényszimpóziumot az egri Kepes Múzeumban, amelyet Szabó István filmrendező társaságában nyitott meg.

2002-ben Koppenhágában egy figyelemre méltó fényművészeti eseményt rendezett, amely jelentős hatással volt a kortárs művészet világára. Ezt követően, 2003-ban az egri trinitárius templomban "Visszatérés" címmel egy különleges fényperformanszt valósított meg, amely új dimenziókat nyitott meg a műfajban. 2005-ben pedig a Kiscelli Múzeumban és a Római Magyar Akadémián mutatta be "Lappok és laptop" című lézer environmentjét, ahol a festményein megjelenő ősi szimbólumok és motívumok találkoztak a legmodernebb technológiával, létrehozva ezzel egy lenyűgöző és egyedi vizuális élményt.

2015-ben, a fény nemzetközi évének keretein belül a Műcsarnokban megrendezett kiállítás a Fényút nevet viselte. Ez a tárlat a művész sokszínű életművének mélyebb összefüggéseit és perspektíváit tárta fel, bemutatva a formateremtés szándékát és a tudományos kísérletezés világát. Ugyanebben az évben Egerben, a Nemzetközi Kepes Intézetben nyílt meg egy állandó kiállítás, amely a művész ritka festményeit, hologramjait, neonszobrait és különleges lézerfényműveit vonultatta fel. Az életműtárlat 2024 tavaszán Villanások a múltból és jelenből címmel volt látható a Pesti Vigadóban, ahol a látogatók egy igazán egyedi élményben részesülhettek.

A hatvanas évek művészeti alkotásai már előrevetítették a fény természetének mélyebb megértésére irányuló törekvéseket, valamint a fényművészet izgalmas lehetőségeinek feltárását. Ez az érdeklődés a hetvenes években lézerkísérletek formájában hamarosan konkrét valósággá vált, miközben a festői karrierje is egyre gazdagabbá vált a nyolcvanas és kilencvenes évek folyamán.

Művei számos neves helyszínen megtekinthetők, többek között a Magyar Nemzeti Galériában, a Ludwig Múzeumban, a szöuli Kortárs Művészeti Intézetben, valamint az MIT Gyűjteményben. Emellett a Richardson és a Maitani Gyűjtemények, valamint a delhi Nemzeti Modern Művészeti Galéria is bemutatják alkotásait.

Csáji Attila művészetét 2009-ben a Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el, majd 2015-ben a Prima díjjal is megtisztelték. 2011 óta a Magyar Művészeti Akadémia köztestületének aktív tagja volt, és 2011-től 2014-ig az MMA alelnökeként is szolgált, ahogy azt a legfrissebb közlemény is hangsúlyozza.

Csáji Attila emlékét a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjaként őrzi.