"Te tényleg megőrültél? Ez volt a legrosszabb élmény, amit valaha átéltem, te bolond!" - Most már hazánkban is elérhető az új német bestseller.
Ez a könyv nem az első írása a szerzőnek, de magyar nyelven most először találkozhatunk vele. A Valós idők nemrégiben elnyerte a Német Könyvdíjat, és az év regényének is választották. Tonio Schachinger, aki Újdelhiben látta meg a napvilágot és jelenleg Bécsben él, színes háttérrel rendelkezik: apja osztrák diplomata, míg édesanyja mexikói és ecuadori gyökerekkel bír, sőt, Nicaraguában is élt. Kíméletlenül és szenvtelenül tárja elénk az iskolával kapcsolatos egyike legnagyobb kihívásainknak.
Különleges élmény egy olyan könyvet olvasni, amely a társadalmi és politikai kontextust merészen boncolgatja, különösen, ha az osztrák belpolitika prominens szereplőit és botrányait veszi górcső alá. Az Ibiza-felvételek révén hírhedté vált Hans-Christian Strache, az alkancellár, valamint a fiatal politikai csodagyerek, Sebastian Kurz – aki mindössze 31 évesen már a kancellári posztot tölti be – mindketten középpontba kerülnek. A könyv lapjain nemcsak az ő nevük, hanem a különböző pártok is megjelennek, legtöbbször nem éppen kedvező fényben. Ez a helyzet akár párhuzamba állítható a legmodernebb magyar próza legkiválóbb alkotásaival, ahol a magyar politikai élet meghatározó alakjairól, mint Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc, esetleg az őszödi beszéd körüli eseményekről olvashatnánk. Jelenleg azonban ilyen művek hiányoznak a magyar irodalomból, és nehéz is elképzelni, hogy miként formálódnának meg. Az osztrák botrány hazai vonatkozása külön figyelmet érdemel, hiszen Strache egy spanyol üdülőhelyen, orosznak kiadó televíziósoknak árulta el, hogy olyan sajtóbirodalmat kíván létrehozni Ausztriában, amely a kormányhoz lojális, hasonlóan Orbán Viktor Magyarországon megvalósított stratégiájához. Ez a párhuzam rávilágít arra, hogy a politikai manipuláció és a média hatalma nem csupán egy ország problémája, hanem szélesebb, regionális kihívás is.
Tonio Schachinger Valós idők című méltán elismert regénye viszont nagy bátorsággal nyúl mindehhez, és ír a közelmúlt, vagy a írás idején talán éppen a jelen időnek számító közéleti-politikai fejleményekről, anélkül, hogy ezt a mű megsínylené. Mindez az ítészeket sem zavarta, ezt bizonyítja, hogy 2023-ban az egyik legnagyobb ottani elismerést, Német Könyvdíjat kapta meg a szerző, egyúttal az év regényévé választották, ami egy százmilliós: Ausztriát, Németországot és Svájcot magában foglaló térségben és könyvpiacon nem a legkisebb elismerés.
A szerző igazi "multikulti" családból származik. Apja osztrák diplomata, anyja művész, méghozzá mexikói-ecuadori gyökerekkel. A szülők Bécsben ismerkedtek meg, az anyja a Képzőművészeti Egyetemen tanult az osztrák fővárosban. Schachinger 1992-ben Újdelhiben született, majd családjával Nicaragua és Bécs között ingázott. Apja és anyja válása után maradt Bécsben, és ott járta ki a Theresianum elit gimnáziumot, germanisztikát és román nyelvet tanult a Bécsi Egyetemen, valamint nyelvművészet (Sprachkunst) szakot hallgatott az Alkalmazott Művészetek Egyetemén. A még mindig csak 33 éves írónak nem ez az első könyve, magyarul azonban most debütált.
A Valós időket gyakran klasszikus Bildungsroman-ként, vagyis nevelődési regényként emlegetik, és ebben a megközelítésben nincs vita. A mű, félig tudatosan, félig pedig ösztönösen, párhuzamot von Robert Musil Törless iskolaéveivel, Hermann Hesse Az üveggyöngyjátékával és Thomas Mann A varázshegyével. Szintén, bizonyos keretek között, Ottlik Iskola a határonjára is utal, valamint Márai Sándor Egy polgár vallomása című művének iskolákról szóló részeire – még ha ezek a jelentős magyar alkotások nem is feltétlenül ismertek a bécsi szerző előtt. A Valós idők tehát egyaránt "iskola-regény" és "Bécs-regény", ahol az elzártság fogalma más jelentést nyer, mint Ottlik írásában.
