Mikus Nina: Zökkenőmentesen találtam otthonra Békéscsabán.

Nyáron újabb tehetséges fiatal csatlakozik a Békéscsabai Röplabda Sportegyesülethez, hiszen Mikus Nina, a korosztályos válogatott játékos, hivatásos sportolói szerződést kötött a felnőtt csapattal a 2024/2025-ös szezontól kezdve. A mindössze 18 éves játékos izgalmas lehetőségeket ígér a csapat számára. A BRSE TV legutóbbi adásában lehetőségünk nyílt beszélgetni vele, ahol megosztotta velünk gondolatait és várakozásait a közelgő időszakról.

Gödöllőből érkeztem, és a beilleszkedés egy izgalmas kaland volt számomra. Az új környezet és az emberek felfedezése sok élményt tartogatott. Békéscsabán egyre inkább otthon érzem magam, a helyiek barátságosak, és szívesen segítenek, ami nagyon megkönnyíti a dolgomat. A város hangulata is magával ragadó, így egyre inkább beleszeretek ebbe a helybe.

Iskolát kellett váltanom, hiszen a kilencedik évfolyamot még Gödöllőn töltöttem, de a tizediket már a békéscsabai Andrássy Gyula Gimnáziumban kezdtem el. Szerencsére a beilleszkedés nem okozott nehézséget, mivel az osztálytársaim és barátnőim rendkívül nyitottak és barátságosak voltak. Az edzések során is gyorsan megtaláltam a helyem, hiszen már ismertem néhány embert a csapatból. Minden zökkenőmentesen alakult, és hamar otthon éreztem magam az új környezetben.

Mennyire támaszkodhattál a tanárokra? Támogatták a beilleszkedésed folyamatát?

Igen, valóban rendkívül türelmesek és segítőkészek voltak, és ez a mai napig így van. Ha esetleg egy meccs vagy edzés miatt későn érkezem, azt szerencsére megértik és elnézik.

Egy átlagos napom olyan, mint egy izgalmas kalandregény, tele meglepetésekkel és kihívásokkal. Reggelente a napom a napfelkeltével kezdődik, amikor a nap első sugarai betörnek az ablakon, és felébresztenek. A reggeli rutinom során egy csésze gőzölgő kávé mellett tervezem meg a napom, és áttekintem a teendőimet. A tanrendem sok szempontból eltér a többiekétől. Míg mások talán hagyományos órákra járnak, nekem lehetőségem van részt venni különböző kreatív workshopokon és interaktív előadásokon. A tantárgyak mellett különösen fontos számomra a gyakorlati tapasztalatszerzés, így sok időt töltök projektmunkával és csapatmunkával, ami igazán színesíti a napjaimat. Az órák között mindig van időm egy kis szünetre, ahol lehetőségem nyílik a barátaimmal együtt ötletelni, vagy csak egyszerűen relaxálni. Az iskolai élményeim gazdagítanak, hiszen a tanárok is igyekeznek a tananyagot élvezetessé és érdekessé tenni, így minden nap új és izgalmas kihívásokkal találkozom. Összességében a napom tele van tanulással, felfedezéssel és közösségi élményekkel, ami igazán egyedivé teszi az iskolás éveimet.

Reggelente rendszerint edzéssel kezdődik a napunk, még mielőtt az iskola hivatalosan elkezdődne, vagy pedig az első két órában van edzésünk, ilyenkor a suliból is ki vagyunk kérve. Ez a rendszer jól összehangolja az iskolai kötelezettségeinket az edzésekkel. Az edzés után azonnal indulok az iskolába, ahol a tanórák végén hazatérek, hogy ebédeljek, tanuljak, vagy csak pihenjek egy kicsit. Ezután újra edzésre megyek.

- Hogy találod meg az egyensúlyt az edzés és az iskola között hogy ne menjen az egyik a másik rovására?

Ez igazán kihívásokkal teli időszak. Ez évben eddig viszonylag kevesebb tanulással kellett szembenéznem, de izgatottan várom, mi vár rám a közeljövőben, hiszen idén érettségizem. Remélem, hogy az edzések előtt mindig lesz lehetőségem tanulni, mert edzés után sokáig tart, míg hazaérek, és nem szeretném, ha az éjszakám a tanulásról szólna. Hétvégente általában meccsekre megyek, és ilyenkor a buszon szoktam időt szánni a tanulásra, majd otthon folytatom.

Van olyan tantárgy, amit különösen közel érzek magamhoz, és szívesen foglalkozom vele, míg mások, sajnos, nem mindig könnyen mennek. Melyik az a tantárgy, aminek a kihívásait élvezem, és melyik az, ami néha megnehezíti a dolgomat?

Az angol és a matematika a két tantárgy, amit igazán szeretek. Tavaly már sikeresen leérettségiztem angolból, így az már nem szerepel az órarendemben. A matek viszont, amikor sikerül megértenem, igazi élményt nyújt számomra. A történelem viszont némi kihívást jelent; az ahhoz szükséges tanulás időigényes, és sajnos a napjaimban nem mindig van elegendő idő erre.

Milyen gondolataid vannak a jövőbeli tanulmányi irányvonaladról?

A sportszervezés vagy a sportmenedzseri karrier vonz, mert számomra ez a terület logikus választás, és úgy érzem, hogy ideális lenne a képességeim és érdeklődéseim szempontjából.

- Hogyan ismerkedtél meg a röplabdával? Miért ezt a sportágat választottad?

- Negyedikben ismerkedtem meg vele. Egy gödöllői edző testnevelés órán kiválasztotta azokat a lányokat, akiknek az adottságai megfeleltek a röplabdához. Kaptunk egy kis cetlit, hogy szívesen várnak minket edzésen, bár én akkor táncoltam és teniszeztem is, úgyhogy először nem mentem el, de aztán a tánc csapat felbomlott és a tenisz mellé szerettem volna valamit. Úgyhogy végső elkeseredésemben elmentem egy röplabda edzésre és ott ragadtam.

A békéscsabai váltás számomra egy új fejezetet nyitott a pályafutásomban. Az előző klubomban eltöltött időszak során sok tapasztalatot gyűjtöttem, de úgy éreztem, hogy szükségem van egy friss impulzusra, valami újra, ami inspirál és motivál. Amikor megkerestek a Békéscsabától, azonnal éreztem, hogy itt lehetőségem lesz a fejlődésre. A váltás nemcsak a szakmai, hanem a személyes életemben is jelentős ugrást hozott. Egy új környezet, új kihívások, és egy olyan csapat, amelyben mindenki közösen küzd a célokért. A légkör, a csapategység és a támogató közeg mind hozzájárultak ahhoz, hogy a legjobbat hozhassam ki magamból. Az új edzői stáb és a játékostársaim inspiráló hatással voltak rám, ami gyorsan megmutatkozott a teljesítményemben. Ez a változás tehát nemcsak a pályán, hanem azon kívül is óriási ugrást jelentett számomra.

Tizenöt éves koromban történt, hogy Nagy Attila megkeresett azzal az ajánlattal, hogy csatlakozzak hozzájuk. Hosszas töprengés után úgy éreztem, hogy ez a lehetőség hatalmas jelentőséggel bír az életemben. Gödöllőn kényelmes kis életem volt, de a röplabdát mindig is komolyan vettem, és tudtam, hogy ez a döntés egy új irányt adhat a fejlődésemnek. Végül úgy határoztam, hogy elhagyom a megszokott környezetemet, és belevágok az ismeretlenbe.

- Milyen élményekkel gazdagodtál Békéscsabán? Mennyire volt nehéz az út, hogy a felnőtt csapat tagja lehess?

- Nagyon jól fogadtak, már amikor megtudták hogy jövök akkor nagyon örültek és sokan írtak, ugyanis már korábban a válogatott edzőtáborokban találkoztam a csabai lányokkal és akkor is jó barátságban voltunk. Idén kerültem fel véglegesen a felnőtt csapathoz. Az Extraligában már tavaly is számítottak rám, amikor sérülés vagy betegség volt a csapatnál, de az első évemben az NB I-ben és U20-ban játszottam.

- Milyen volt a nyári felkészülés? Hogyan érik egy csapattá a társaság?

Az augusztusi felkészülés igazán kihívásokkal teli volt, hiszen naponta kétszer edzettünk. Azonban a tapasztaltabb játékosok rendkívül türelmesek és segítőkészek voltak irányunkban. Nem csupán Tóth Gábor vezetőedző tanított minket, hanem ők is megosztották tudásukat, ami rendkívül pozitív élményt nyújtott számunkra. Meglepődtem, mennyire kedvesek és támogatóak voltak velünk, ami igazán inspiráló volt.

Milyen területeken látod lehetőségét a további fejlődésednek?

Úgy érzem, hogy a tanulás számomra viszonylag egyszerű és gyors folyamat, viszont a blokkolási készségeimen és az ütéstechnikámon még van mit csiszolni.