Igazán megkérdőjelezhető döntés volt Kína haragját magunkra vonni.
Mielőtt Kína ellen elindította volna kereskedelmi háborúját, Donald Trump amerikai elnöknek alaposan mérlegelnie kellett volna, hogy kivel is néz szembe. Ezt azonban nem tette meg, ami valószínűleg később komoly sajnálatot válthat ki benne.
Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, február végén a Fehér Házban folytatott emlékezetes vitájában éles kritikát fogalmazott meg ukrán kollégájával, Volodimir Zelenszkijjel szemben. Azt állította, hogy az amerikai-ukrán kapcsolatokban nem kapott megfelelő támogatást, ami arra utalt, hogy Washington nélkül Ukrajna könnyen elbukhat a háborúban Oroszországgal szemben. Bár ennek a megállapításnak van némi alapja, ha Trump úgy véli, hogy ez az amerikai-kínai kapcsolatokra is vonatkozik, akkor tévúton jár - derült ki a BBC elemzéséből. A brit médiában részletesen áttekintették azokat a stratégiákat és erőforrásokat, melyeket Kína birtokol az Egyesült Államokkal folytatott geopolitikai játszmában.
Az első, hogy Trump végül is a világ második legnagyobb gazdaságával húzott ujjat, amely mérténél fogva jó lehetőségekkel rendelkezik az amerikai vámcsapások levezetésére. A több mint egymilliárd kínai lakos akkora piacot jelent, amely keresletet teremthet az Egyesült Államokból a vámok miatt kiszoruló exporttermékek egy részére.
Legalább egy évtizede foglalkoznak a közgazdászok azzal a kérdéssel, hogy Kína gazdasági növekedési modelljének szükséges lenne a befektetés- és exportvezérelt megközelítésről a fogyasztásorientált bővülésre való áttérés. Az amerikai vámok újabb impulzust adnak a pekingi vezetésnek, hogy konkrét lépéseket tegyen ebbe az irányba. Ráadásul a Kínában fennálló autoritárius politikai rendszer könnyebben tolerálja a lakosság esetleges elégedetlenségét, mivel a politikai vezetőknek nem kell tartaniuk a választások közeledtétől. Kína másik előnyét az jelenti, hogy az elmúlt évtizedekben jelentős összegeket fektettek a jövő technológiáiba. Például a napelemek és elektromos autók gyártásában az ország világelső, emellett a mesterséges intelligencia területén is komoly előnyökre tettek szert, hiszen olyan cégek, mint a DeepSeek, sikeresen meg tudták lepni az amerikai ipar nagyágyúit.
Az amerikai vállalatok az elmúlt években igyekeztek áttelepíteni beszállítói láncaikat Kínából más országokba, ám gondjaik vannak azzal, hogy megfelelően képzett munkaerőt, kellő gyártási kapacitásokat és háttérinfrastruktúrát találjanak. Az ázsiai ország vállalatai ezen a területen évtizedes előnyt szereztek bármely ország cégeivel szemben.
A harmadik ütőkártya a kínai vezetés kezében az, hogy Donald Trump már nem tud igazán friss ötletekkel előrukkolni. Agresszív vámpolitikáját első elnöksége alatt indította el, például a kínai napelemekre 2018-ban kivetett vám révén. Ez lehetőséget biztosított a kínai fél számára, hogy felkészüljön egy esetleges újabb Trump-elnökségre. Ennek egyik fontos eleme a híres új selyemút program folytatása.
Ezzel növelték Kína behatolását a délkelet-ázsiai, latin-amerikai és afrikai piacokra, háttérbe szorítva az Egyesült Államok mellett a hagyományos európai volt gyarmattartó országokat is. Az amerikai farmerek egykoron Kína szójafelhasználásának 40 százalékát szállították. Ez az arány mostanában már csak 20 százalék. Felpörgették a hazai termelést és a brazíliai importot. Immáron a dél-amerikai ország Kína legnagyobb szójaellátója.
Az USA már nem Kína legnagyobb exportpiaca. Ezt a helyet Délkelet-Ázsia vette át. Kína 60 ország legnagyobb kereskedelmi partnere, ami majdnem kétszer annyi, mint amit az Egyesült Államok fel tud mutatni ezen a téren. Ez nem jelenti azt, hogy az új amerikai vámok nem kellemetlenek, ugyanakkor azt jelenti, hogy nem tudják padlóra vinni az országot.
Az amerikai elnök április elején bejelentette, hogy olyan büntetővámokat tervez, amelyek célja az Egyesült Államok legfontosabb kereskedelmi partnereinek "megregulázása". Egy héttel később viszont váratlanul 90 nappal elhalasztotta a vámok bevezetését. E lépés nem a tőzsde hirtelen zuhanásának hatására született, amelyet átmeneti problémának tekinthetünk, hanem inkább annak következményeként, hogy a befektetők a kiszámíthatatlan gazdasági helyzet miatt elkezdtek kiszállni az amerikai államkötvényekből.
Ez a pekingi vezetők figyelmét sem kerülte el. Japán után Kína rendelkezik a legnagyobb amerikai kötvénytartalékkal. Ennek egy részét felhasználhatják arra, revolverezzék az ellenségessé vált kereskedelmi partnert. Van azonban egy ennél is erősebb ütőkártya a kínaiak kezében, amivel valójában az egész világot sakkban tarthatják. Nevezetesen Kínának gyakorlatilag monopóliuma van a ritka fények bányászatában és feldolgozásában. Ezek a nyersanyagok a modern világ elektronikus eszközeinek kulcsfontosságú összetevői. Vannak köztük olyanok, amelyek az MI-chipek nélkülözhetetlen elemei. Ausztrália, Japán és Vietnám igyekszik a bányászatban és a feldolgozásban Kína után loholni, de sok évig tarthat, amíg behozzák lemaradásukat. Nem mellesleg Trump ezeket az országot is büntetővámokkal sújtotta.
