Nap mint nap, a reggelek fénye új lehetőségeket hoz, ahogy a nap első sugarai beragyogják a világot. Az apró pillanatok, a mosolyok és a találkozások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a rutinunk egyedülálló élményekkel teljen meg. Minden egyes napban ott rej
A Medárd-napi vihar, amely Vásárhely fölött több hullámban végigsöpört, az utóbbi napokban szinte minden beszélgetés középpontjába került. Egy Facebookra feltöltött viharképsor már több mint háromszázezer megtekintést gyűjtött össze – ez kétszer annyi, mint a város teljes lakossága. Nyilvánvaló, hogy az ilyen felvételek iránti igény óriási, hiszen a helyszíni riportok is hatalmas érdeklődést váltanak ki. Parajd esetében valószínűleg ennek a számnak a sokszorosára lehet számítani. Itt sok tényező játszik közre: az emberek részvétele, a segítési szándék, de talán a legfontosabb az információ iránti éhség, a jólértesültség iránti torzult vágy, valamint a szenzációkeresés. Az emberek ezt az éhséget azonnali, aktuális eseményekkel próbálják csillapítani – és ezek az események most bőségesen érkeznek.
Nem válogatnak. Ami éppen aktuális. Rengeteg minden csak úgy jön, ömlik, reánk zúdul, beborít. Sok helyről. Sokkhelyről. Arról a helyről, helyzetből fakad, tör fel, ahol éppen katasztrófa, (tömeg)szerencsétlenség, erőszak, háborús cselekmény, országúti baleset, késelés, természeti katasztrófa fordul elő. A napi híranyag vastagja. A média habos oldala.
Az élet és a halál rejtélyes jelenségeit figyelmen kívül hagyni, vagy tudomást sem venni róluk, igazi tévedés. A problémák elkerülése, a valóság elnémítása vagy kikapcsolása, valamint a gyermekek védelme a szörnyűségektől csak ideiglenes és hatástalan megoldás. Ezek a félelmek és borzalmak előbb-utóbb visszatérnek, mint ahogy a víz is utat talál, hogy visszaszivárogjon a medrébe, legyen az pletykák vagy informális beszélgetések formájában. Ahelyett, hogy elkerülnénk őket, érdemes inkább szembenézni velük: megérteni, mi áll a háttérben, feltárni az okokat, és tenni a megelőzésért. Fontos, hogy szavakkal és írásban is fellépjünk a problémák ellen, együttműködve a hatóságokkal, ahol csak lehet, hiszen ez a felnőtté válás valódi próbája és értéke.
Gyakran hallani, hogy manapság nem tapasztalunk több rendkívüli eseményt, borzalmat, tragédiát vagy katasztrófát, mint a múltban. Valójában csupán a hírek közvetítésének módja vált kifinomultabbá, szélesebb spektrumot ölel fel, gyorsabb és professzionálisabb lett. Emellett a közönség is egyre nyitottabbá válik. De vajon valóban elfogadóbb is?
Pszichológusok segítenek a szerencsétlenséget átélőknek (túlélőknek, hátramaradottaknak) feldolgozni a történteket. Iskolásoknak, tanároknak, ahol értelmetlen lövöldözés történt. (Van talán értelmes lövöldözés is?!!) Magyarázattal szolgálnak, megvilágítják az események rejtett okát. Nyugtatnak. Sok idő kell a felépüléshez.
Mi történik azokkal, akik nap mint nap, otthonuk biztonságában, a világ katasztrófáival szembesülnek? Akik szinte üldözik a tragédiákról készült amatőr és profi felvételeket, kisvideókat és híradóanyagokat? Vannak, akiknek ez a megélhetésük: ott kell lenniük a helyszínen, rögzíteniük a pillanatokat, közvetíteniük a történéseket. Számukra ez nem csupán munka, hanem a mindennapi harc a valóság minden borzalma ellen. A közönség pedig passzívan szemléli a drámát – nézi, ízlelgeti, sokkolódik, majd gyorsan túllép rajta. Elfelejti, mint ha csak egy újabb hír lenne a nap során. Aztán elfordul, közömbössé válik. Egy dolog azonban biztos: ma sem fogunk szembesülni rettenet nélkül. És nem is kell érte imádkozni, mert sajnos ez a jelenség gyakrabban jelentkezik világszerte, mint a napi betevőnk.
