Hát, nézd csak! Nos? Mi a helyzet?

Idén novemberben ünnepeltük volna Kántor Péter hetvenötödik születésnapját, aki 2021 nyarán távozott közülünk. Ő volt a "folyami költő", aki a hétköznapi kifejezések, kérdések sorozatai és felhangosított belső monológok segítségével varázsolt csodálatos verskatedrálisokat. A Kettesben című verse, amely a Kavics című kötetében jelent meg 1976-ban, tökéletes példája ennek a művészetnek. "Istenes/szerelmes" – így jellemezhetném, de hiába olvasom már évtizedek óta, és hiába tudom kívülről, mégsem tudom egyértelműen besorolni.

A szöveg hol így, hol úgy lép elém. Talán nem is kell feltétlenül eldönteni, (lásd még: "egyes dolgokra nincs mit válaszolni"), hisz két szereplő párbeszédének hullámzása, a ráhangolódás és az elidegenedés dinamikája tulajdonképpen feleslegessé teszi a kérdést. Ami biztos, az a két szereplő és a helyzet, amelyben a kettőből egy, azaz közelség és közösség lehetne. Ami nem lesz. A vers egy nagy beszélgetés szikár leirata, egy teljesen meg nem valósuló dialógusé, amely kettesben indul, és egyedüllét(ek) ben végződik. Nem ezt sürgeti, mégis ezt munkálja az újra és újra felhangzó kérdés, ez a lehető leghétköznapibb "nos".