Péterfy Gergely: A húsvéti locsolkodás körülbelül olyan vonzó, mint egy zsíros májjal töltött étterem menüje.
Az én hetem című sorozatunkban négy tehetséges író osztja meg velünk az elmúlt hét élményeit, öt kulcsszó segítségével. Péterfy Gergely is csatlakozott a kihíváshoz, és az alábbi fogalmak inspirálták: Ferenc, Huxit, váltógazdaság, mémtábornok, zsírmáj. Kíváncsian várjuk, hogy milyen egyedi és színes írással gazdagítja a sorozatot, tükrözve a hét eseményeit és a kulcsszavak szellemiségét!
Húsvét közeledtével izgalommal várjuk, hogy Magyarországra utazzunk. Évának csütörtökön lesz a könyvbemutatója a Jurányi Házban, ahol végre saját kiadónk által jelenik meg az "Apád előtt ne vetkőzz" és a "Rózsaszín ruha". Különös, szinte mámorító érzés, hogy mindent a saját kezünkbe vettünk: nálunk vannak a döntések, és a Pásztor fiúknak nem hagytunk semmi mozgásteret. Elgondolkodom azon, hogy egy másik világban, egy igazi demokráciában, ahol az író nem tekinthető osztályellenségnek, hogyan is alakultak volna a dolgok. Valószínűleg mindenki maradt volna a saját kiadójánál, mint ahogy egy német vagy szlovák író teszi, adózva a hazának, és talán még a gerillaharcot sem kellett volna megtanulnunk. Logikus lett volna, de a valóság más: üdvözlet, szia, szevasz – mindez egy tabula rasával zárult. Fatia Negra, non coronat, nessun dorma. Personal Huxitalia. Próbálom a francia vendégünknek elmagyarázni a húsvéti locsolkodás hagyományát, udvariasan bólogat, de a szemében látom az értetlenséget. A nemes néphagyomány körülbelül olyan vonzó, mint a zsírmáj.
Pénteken még tart az Itáliából hozott lendület, szombatra kezd fogyni, vasárnap már alig lézengek, hétfőn meghal a pápa. Szépen hal meg, elegánsan, stílussal. A beszédeit is bírtam, Borges-tanítvány, érezte a szavak mágiáját, érezte, hogy a költészet erősebb a hitnél, pontosabban, hogy a hit is csak költészet, máshogyan fabatkát sem ér.
