A teherautó-sofőr éppen üzenetet írt a telefonján, amikor a zebrán áthaladó hét élete tragikusan véget ért.

"Úgy kért bocsánatot, hogy még csak felénk sem fordult" - mondta az özvegy a tárgyaláson.

Szerdán a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróságon folytatódott a teherautó-sofőr büntetőpere, akit azzal vádolnak, hogy 2022 őszén halálra gázolt egy zebrán átkelő apát és hétéves kislányát Kispesten. A tárgyalás során a vádlott meghallgatására és a bizonyítékok ismertetésére került sor, melyek a tragikus eset körülményeit igyekeznek tisztázni.

A mai tárgyalás során az áldozatok hozzátartozói is jelen voltak, akik a gázoló, B. Milán társaságától távol, a folyosó másik végén beszélgettek, várva az ülés kezdetét. Megkérdeztük a vádlottat, hogy a tragédiát követően kért-e bocsánatot az áldozatok családtagjaitól. A válasza az volt, hogy felvette a kapcsolatot velük, de nem kívánt nyilatkozni a részletekről. Az özvegy édesanya a lapunknak elmondta, hogy a férfi valóban bocsánatot kért tőlük az előző tárgyaláson, azonban ezt nem érezte hitelesnek, mivel a férfi még csak hátra sem fordult feléjük a beszélgetés során.

A szörnyű esemény a kispesti bíróság közvetlen közelében zajlott le. B. Milán éppen egy hulladékkonténert szállított teherautójával a Szabó Ervin utcán, amikor a piros lámpánál kialakult torlódás következtében áthajtott a törvényszék épületénél található gyalogátkelőn.

A vádhatóság szerint a sofőr felismerte, hogy egy zebrán áll, de nem kísérte figyelemmel a gyalogosforgalmat, nem hajolt előre, nem tekintett oldalra, de a visszapillantó tükreit sem nézte meg, viszont a jobb kezében lévő mobiljára többször is rápillantott.

Amikor felnézett, és azt látta, hogy megindult előtte a forgalom, nem nézett körül, hanem azonnal gázt adott, és a telefonját továbbra is a kezében tartva elindult.

A gyalogátkelőn éppen áthaladó édesapa észlelte, hogy a teherautó mozgásba lendült, ezért kislányával együtt sietve próbáltak elugrani az útból. Sajnos a sofőr már 16-19 kilométer/óra sebességgel haladt, és a tragédia elkerülhetetlenné vált: az apa és a kislánya a helyszínen életüket vesztették.

Az ügyészség három és fél év fogházbüntetést és öt évre szóló járművezetéstől eltiltást indítványozott a sofőrre, aki halálos közúti baleset gondatlan okozásával vádolt, amennyiben beismeri felelősségét. B. Milán azonban nem ismerte el a vádakat, és nem kívánt újabb vallomást tenni. A bíróságon Burai Judit Andrea bíró a vádlott korábbi nyilatkozatait ismertette a tárgyalás során.

A fiatal férfi elmondta, hogy a baleset napján nem a saját, hanem kollégája járművét vezette, amely kifogástalan műszaki állapotban volt. Az említett tehergépkocsi pontosan ugyanaz a típus, mint amit ő is rendszeresen vezet. Kiemelte, hogy eddig soha nem okozott balesetet, és a tragédia helyszínét is jól ismeri, mivel naponta közlekedik arra. A baleset előtt már a Sibrik utcai felüljárónál észlelte a forgalmi torlódást, ezért úgy döntött, hogy besorolt a belső forgalmi sávba.

Állítása szerint tisztában volt azzal, hogy ez egy baleseti gócpont, mert többször is előfordult, hogy az egyik sávban megálltak a járművek, hogy elsőbbséget adjanak a gyalogosoknak, a másik sávban pedig nem, ezért ennek megfelelően lassan, kellő körültekintéssel közelítette meg a zebrát. Azt mondta, hogy ekkor zöldet mutatott a lámpa, és úgy gondolta, hogy még át tud haladni a zebrán. Közben azonban pirosra váltott a lámpa, és mivel megállt a kocsisor, neki is meg kellett állnia.

Szégyenérzet fogott el, amikor észrevettem, hogy rálógok a zebrára, így megpróbáltam előrébb húzódni, hogy szabadon hagyjam azt. Lassan araszoltam, és végül az előttem lévő autótól körülbelül öt méterre megálltam. Kb. 20-30 másodpercig várakoztam, miközben körülnéztem, elmélkedtem, és a telefonomra néztem, hogy mennyi az idő. A készüléket nem vettem a kezembe, csak rápillantottam. Mielőtt elindultam volna, alaposan körülnéztem: belenéztem a visszapillantó és az oldalsó tükrökbe, de senkit sem láttam. Előre is lenéztem, hogy elkerüljem az ütközést az előttem álló autóval, amely túl közel volt hozzám. Amint elindultam, lassan követtem a mozgását. Ekkor hallottam egy hosszú dudaszót, de nem tudtam megmondani, honnan jött. Azonnal belenéztem a jobboldali tükörbe, hogy kiderítsem, mi történik, amikor hirtelen éreztem, hogy a bal hátsó kerekem valamin áthuppan. Ekkor a sebességem körülbelül 5-10 km/óra lehetett. Gyorsan a bal oldali tükörbe néztem, és megdöbbenve láttam, hogy egy férfi fekszik a földön, éppen a bal hátsó kerekem mellett.

- mondta vallomásában B. Milán, aki elmondta, hogy az események után pánikba esett. Amikor kiszállt a járműből, szembesült vele, hogy egyre többen gyűlnek össze a helyszínen. Ezt követően megpróbálták a földön fekvő férfit oldalfekvésbe fordítani, és ekkor értette meg igazán, hogy mi is okozta azt a korábbi huppanást.

Ekkor vette észre, hogy egy kislány is fekszik az úttesten, távolabb tőle. Ahogy közelebb ment, szíve összeszorult, mert a kislány súlyos koponyasérülésekkel küzdött. Mesélte, hogy a mentők rendkívül gyorsan a helyszínre érkeztek. Azután már csak azt látta, hogy az apuka életéért küzdenek, próbálják újraéleszteni, miközben a helyszín feszültsége és kétségbeesése egyre csak nőtt.

A bíró felvázolta, hogy a segélyhívón mi hangzott el a bejelentő szájából. A beszámoló szerint a kislány olyan súlyos sérüléseket szenvedett, amelyek az életével összeegyeztethetetlenek voltak (ezt a kegyeleti okok miatt most nem részletezzük), míg az apa állapotáról azt mondta, hogy a baleset után még mozgott, és levegőért kapkodott.

A bíró emlékeztette B. Milán vallomásának azon aspektusára, amelyben a sofőr arról beszélt, mennyire érzi magát felelősnek a történtekért. A férfi védekezésében arra hivatkozott, hogy a baleset helyszínén a gyalogosoknak nem lett volna szabad az úttestre lépniük. "A járművem és az előttem haladó autó közötti minimális távolság miatt számomra elképzelhetetlen volt, hogy gyalogosok ott átmerészkedjenek, és amikor a tükörbe néztem, semmiféle gyalogost nem észleltem a közelben. Beismerem, hogy a járművem a zebrára lépett, de a balesetért viselt felelősségemet nem fogadom el."

Ezt követően a bíró felolvasta azt a levelet, amelyben B. Milán kifejezte sajnálatát az áldozatok családtagjai felé.

Mélyen osztozom a gyászban, amely most önöket sújtja. Kérem, fogadják őszinte részvétemet az édesapjuk elvesztése miatt. Rendkívüli fájdalommal értesültem a történtekről, és szívből sajnálom, ami történt. Az események hatása mindannyiunk életét gyökeresen megváltoztatta, és számomra is nehezen felfogható, hogy ilyen tragédia következett be. Tudniuk kell, hogy még ha furcsának is tűnik, de a szívem mélyén együtt érzek önökkel ebben a nehéz időszakban. Kérem, ne habozzanak keresni, ha bármire szükségük lenne.

B. Milán fenntartotta a bíró által ismertetett korábbi vallomásait, de az utólag látott felvételek alapján annyiban módosította: lehet, hogy éppen a mobiltelefon volt a kezében, de úgy gondolja, hogy ez nem befolyásolta a balesetet. Szerinte ugyanis a felvételeken is az látszik, hogy az elindulása előtt körültekintően felfele nézett, és a későbbiekben sem nézte a telefonját.

Az ügyész azonnal lecsapta a magas labdát, és telefonos híváslistájának adatairól faggatta a vádlottat. Kiemelte, hogy B. Milán a baleset előtt 15 óra 34 perckor sms-t küldött valakinek, majd hét perccel később megpróbálta felhívni ugyanezt a számot.

A vádlott nem tudta felidézni az említett sms-t, és azt válaszolta, hogy valószínűleg a diszpécserrel beszélgetett kihangosított telefonon. B. Milán ügyvédje ehhez hozzátette, hogy ügyfelének olyan telefonja van, amely képes hangalapú sms küldésére is. Különösen érdekes volt, amikor Litresits András, a sértett jogi képviselője, azt próbálta kideríteni a vádlottól, hogy vajon képes volt-e úgy megállni a teherautóval a zebrán, hogy az ne lógjon le róla. B. Milán nem tudott válaszolni a kérdésre, végül pedig közölte, hogy nem kíván reagálni a sértetti ügyvéd kérdéseire.

A műszaki szakértői vélemény azonban helyettesítette a kérdéses információt. A szakértő becslése szerint a tehergépkocsi körülbelül 18,5 métert tett meg a pillanatnyi elindulástól számítva, mindössze hat másodperc alatt. Ekkor a jármű sebessége 16 és 19 km/óra között mozgott, amikor áthajtott a kislányon és az édesapján.

A gépkocsi vezetője számára a két gyalogos szinte láthatatlanná vált, amikor azok az úttestre léptek. A teherautó, amely teljes mértékben elfoglalta az átkelőt, megakadályozta, hogy a gyalogosok a zebrán közlekedjenek, így kénytelenek voltak megkerülni a járművet. Ha a teherautó elindulása előtt három-öt másodperccel figyelmesen néztek volna körül, akkor észlelhették volna a gyalogosok mozgását. Azonban, ha a vezető a forgalmi helyzethez illően reagált volna, még az elindulás után is lett volna lehetőség arra, hogy elkerüljék a gyalogosok egyensúlyvesztését és a baleset bekövetkeztét.

A következő tárgyalás július harmadikán kerül megrendezésre, amikor sor kerül a tanúk meghallgatására.