Szeretnéd tudni, ki az a nő, aki a férjed szívét meghódította?

Kedves Olvasó! Üdvözöllek ebben a különleges regényben, ahol a főszereplő éppen te vagy! A legutóbbi szavazás során úgy döntöttél, hogy megkísérled megölelni a kamaszfiadat, mielőtt az elrohan az ajtón. A fejezet végén újra szavazási lehetőség vár rád, amellyel formálhatod a történet menetét. Válassz úgy, hogy a végső rész izgalmas és felejthetetlen legyen!

Elhatároztad, hogy megöleled a kamasz fiadat, mielőtt elrohan az ajtón, és az utolsó pillanatokban még megpróbálod megfogni a pillanat varázsát.

Csak hátulról tudod elkapni, és az ölelés elég esetlenül sikerül, ráadásul csak félig: egyik oldalról a nyakát, másik irányból pedig a karja alatt fogod át. Most inkább nézel ki úgy, mint egy szerencsétlenül felvett hátizsák, mint egy ölelő édesanya. Furcsán erőltetett ez a pillanat - de legalább megállítja Gergő lendületét. Megtorpan, és próbál lerázni magáról:

- Kérlek, hagyj már egy kis teret! Nagyon fárasztó vagy most!

Ez a két másodperc elegendő Barnabás számára ahhoz, hogy újra felvegye az atyai szerepét:

- Te is egy különleges vagy, ne aggódj! - mondja, miközben Barnabásnak éppen van ideje, hogy gondosan bezárja az ajtót.

A kisfiú, amikor ráébred, hogy csapdába szorult, a vereség haragjával menekül a szobájába. Hallani lehet, ahogy dühében elfordítja a kulcsot a zárban, majd lehuppan a padlóra, mintha a világ súlya nehezedne a vállára.

Azóta, hogy az említett esemény történt, már négy és fél hónap telt el.

Jelenleg nyár van, és Almádiban töltöm a szabadságomat, ami valaha voltaképpen a legcsodálatosabb élményem.

Be kell vallanod, hogy most is egészen kellemesen érzed magad a kert hívogató nyugágyában. A levegő tele van harmóniával, a fiúk a háttérben pingpongoznak, és közben rólad diskurálnak – az anyáik szidásánál tartanak. Te pedig ott ülsz, egy könyvvel a kezedben, és végre igazán tudsz figyelni a sorokra, nem úgy, mint az utóbbi hónapokban, amikor úgy érezted, minden szétesett körülötted. Irodalomtanárként ez igencsak nehéz helyzet volt, de most már csak reménykedni tudtál abban, hogy egyszer még visszanyered az olvasás örömét.

De most már sokkal egészségesebb vagy, legalábbis a gyógyulás útján haladsz. Csak néha, egy-egy váratlan pillanatban újra feltűnik a seb, mintha a semmiből szúrna beléd egy gondolat vagy egy emlék Balla Lizáról. Ekkor pedig az agyadban elkezd burjánzani a kép, megállíthatatlanul, egyre élénkebbé és élesebbé válik, és a legvalószínűtlenebb gyanúk is felbukkannak. Ilyenkor idegesség fog el, vagy könnyek szöknek a szemedbe, és hirtelen újra gyűlöletet érzel Barnabás iránt, aki fogalmad sincs, miért tesz megint valami rosszat, miközben fűnyírással van elfoglalva.

Tudod, az a benyomásom, hogy neki talán könnyebb volt az útja, mint neked. Ő valóban megbánta a hibáit, megtisztult, és végül nyíltan kijelentette, hogy téged és a gyerekeket választja. Meg is mutatta neked azt az üzenetet, amit Balla Lizának írt: "Kedves Liza, ne haragudj rám, de úgy döntöttem, hogy végleg megszakítom veled a kapcsolatot. A feleségemet szeretem, vele és a gyerekeinkkel fogok maradni, kérlek, fogadd el a döntésemet. Sajnálom, ha fájdalmat okoztam neked! Barnabás." Ez a lépés teljes mértékben korrekt volt tőle, bár te még mindig szeretted volna, ha a „Neked” kezdőbetűje kicsi marad, de ezt nem engedte. Aztán ott van az "Attila-ügy", amit hiába próbáltál úgy tálalni, hogy nem volt akkora probléma, hiszen a Liza-ügyhöz képest eltörpül. Mégis, ő elvárta, hogy te is bocsáss meg neki, hiszen úgy érezte, ha ő már megtette ezt magának, akkor neked is így kellene tenned.

Nem csupán ő találta meg a bocsánatot önmagának, és nemcsak azt várta el tőled, hogy te is megbocsáss, hanem a gyerekek, az édesanyád, a barátaitok, sőt, mindenki más is ezt kívánta tőled, sőt, egyenesen sürgette a dolgot.

- Barnabás egy igazán különleges ember! Meg kell becsülni azokat, akik képesek vállalni a tévedéseiket! - mondta édesanyád. - Ha a te apád is ilyen lett volna, minden valószínűleg más irányt vett volna.

De persze, mint tudjuk, nem ilyen volt, azóta már a negyedik feleségét fogyasztja.

- Annyira cuki ez a srác, komolyan! - lelkendezett Petra, a legjobb barátnőd. - Annyira szívhez szóló, ahogy sajnálja, hogy elvesztett engem! Még engem is felhívott, hogy tanácsot kérjen, hogyan nyerhetné vissza a szívemet!

És így folytatódik. Gyakorlatilag a fél világ türelmetlenül bámult rád, mintha azt mondaná: „Na, gyerünk, csináld már!” Kérlek, bocsáss meg neki, hiszen annyira megbánta! De hogy lehet, hogy ennyire lassú vagy, érzékeny és kicsinyes? Miért ragadsz le ennyire?

Ez idegesített téged, de ezzel együtt tényleg jól alakultak a dolgok. Lassan kezdett visszaépülni benned a lebombázott táj.

Az út idáig nem volt éppen zökkenőmentes. A változás szikrája akkor gyúlt fel, amikor Gergő titkai napvilágot láttak – nem csupán az ivás, cigizés és a snüsszözés ügyével álltunk szemben, hanem azzal is, hogy mennyire elveszettnek érzi magát az életében, milyen sok kudarcot él át az iskolai környezetben. Rá kellett jönnötök, hogy míg a saját magánéleti bonyodalmaitokat próbáltátok rendezni, a leglényegesebb dolgok háttérbe szorultak. Az első napok mediterrán hangulatú kiabálása és kölcsönös sértegetései után végre elcsendesült a légkör, és elkezdődött a valódi párbeszéd.

Abban az időszakban egy különösen drámai, ugyanakkor némileg mulatságos szülői értekezlet zajlott Gergő iskolájában, a lebukások után. Az eseményre az iskolapszichológus, egy fiatal nő, Nóra is meghívást kapott. Nóra valamiért folyamatosan kacsingatott, és többször hangsúlyozta, hogy mivel ő alig idősebb a diákoknál, jobban átlátja a helyzetüket, mint a felnőtt szülők. Ez a hozzáállás meglehetősen bicskanyitogató volt, és azonnal eszedbe juttatta Balla Lizát. Vajon ő is képes lenne jobban megérteni a kamasz fiadat, mint te magad?

- Tegye fel a kezét, aki úgy gondolja, hogy a gyereke fogyaszt tiltott szereket, alkoholt, dohányterméket vagy esetleg, neadjisten, kábítószert az osztályból? - vezényelt Nóra "néni", és szőke haját átdobta a vállán.

Négy kar emelkedett a magasba, mint színes zászlók a szélben. Ott volt Barnabás keze, a te kezed, és mellettetek még két másik szülő karja is, mindannyian egy célért, egy álomért nyújtózkodva.

Nóra szemeivel a szülők sorát mérte fel, miközben fejét enyhén megrázta, jelezve ezzel az elégedetlenségét.

Hát ennyi lenne? Ez azt sugallja, hogy ebben a csoportban mindössze négy, pontosabban három diák küzd ilyen nehézségekkel? Csak a Hegyi Gergő, a Sümegi Blanka és a Tóth Bálint lenne bajban?

Külön öröm volt hallani, ahogy a neveket is megemlítette. A szülők egy kicsit elfordították a tekintetüket, mintha csak azt mondták volna: „Hát igen, ez van, de a mi csemeténk azért nem ilyen.”

Nóra néni gondterhelten sóhajtott.

Rendben, íme egy egyedibb változat: - Nos, most elmesélek nektek egy történetet. Amikor egy hónappal ezelőtt beléptem a tizedik bé osztályba, feltettem nekik is ezt a kérdést. Kértem őket, hogy jelentkezzenek, ha valaki használ ilyen szereket. De előtte mindenki, még az osztályfőnökök is, csukják be a szemüket, hogy ne láthassák egymást.

Hatásszünetet tartott, majd drámai bejelentést tett:

Harminchárom kéz emelkedett a magasba. Mindenki azt hiszi, hogy az ő gyermeke nem követ el ilyesmit. Hadd nyugtassam meg: de bizony, csinálja.

Halk, hitetlenkedő morajlás futott végig a szülőkön.

Úgy érezted, itt az ideje, hogy kifejtsd a véleményed:

- Ne haragudj, Nóra néni - mondtad ártatlanul mosolyogva -, de az a helyzet, hogy az osztály létszáma csupán harminckettő fő.

Örömmel figyelted, ahogy Nóra néni egy pillanatra kicsit elveszíti a fonalat.

- Rendben, lehet, hogy... elnézést, csak harminckét kéz volt, igen. De az is hatalmas szám. Az is valami tendencia - érvelt.

Barnabással kacagva sétáltatok haza, a város fényei szikráztak körülöttetek. Vajon mivel lepte meg Nóra néni a társaságot? Talán ő is részt vett a mókában, és felvetette a kezét, hogy csatlakozzon a nevetéshez? Régóta nem éreztétek magatokat így együtt, ez a közös este felejthetetlen élményeket hozott számotokra.

A jelenlegi, szinte hibátlan nyaralásunkat csupán egy apró zökkenő rontotta el: időnként a munka miatt valamelyikünknek – főként természetesen Barnabásnak – vissza kellett térnie Budapestre.

Egyik nap aztán neked lesz dolgod a városban. Vonattal utazol, hogy tudj pihenni vagy olvasni útközben. Már visszafelé tartasz a Déli pályaudvar felé, amikor a kettes metrón egyszer csak meglátod.

Balla Liza éppen veled szemben foglalt helyet. Figyelmesen szemléli a körülötte lévő embereket, mintha csak egy színpadon állna, ahol ő a főszereplő. A szemei, amelyek szinte ragyognak, egy kicsit megfáradtnak is látszanak, apró karikák árulkodnak arról, hogy talán nem aludt eleget. Mi történhetett vele? Lehet, hogy valami mélyen foglalkoztatja, és a boldogságát keresve küzd?

A Batthyány téren megáll, majd határozott léptekkel az ajtó felé veszi az irányt.