Szörnyű tragédia történt: a forgatás során végzetes baleset érte a magyar színésznőt.
Felfoghatatlan tragédia: a kamera előtt zajló munka közben végzetes baleset érte a fiatal magyar színésznőt, Imre Erzsit, aki mindössze 18 esztendős volt, amikor az életét tragikus módon elvesztette. A Sárga csikó című némafilm forgatása során bekövetkezett baleset nem csupán az ifjú tehetség halálát okozta, hanem egy sor kegyeletsértő eseményt, felelősségáthárítást és megrázó utóhatást is elindított.
1913. szeptember 17-én Kolozsváron, a festői Szamos partján forgatták a Sárga csikó című film egyik emlékezetes jelenetét. A jelenetben négy falusi lány csónakból ugrott a vízbe, azonban Imre Erzsi egy váratlan pillanatban rossz irányba vetette magát, éppen egy örvényes szakasz közelében, a közeli vízimalom szomszédságában.
A tragikus esemény szemtanúi sokan voltak, de hosszú másodpercek teltek el, mielőtt bárki is cselekedett volna. Amikor végre sikerült kimenteniük, már késő volt. Noha többen azt hangoztatták, hogy az áldozatnak nem volt pulzusa, a filmes stáb különféle verziókkal próbálta menteni a bőrét - szívrohamról, öngyilkosságról beszéltek, mindez pedig azért történt, mert nem voltak hajlandóak engedélyt kérni a veszélyes jelenet felvételére.
Imre Erzsit a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra, ahol több ezer ember gyűlt össze, hogy búcsút vegyen tőle. A temetési szertartáson jelen volt Janovics Jenő is, a film producere, aki megható ígéretet tett: nemcsak a film befejezését vállalta, hanem Erzsi édesanyjának támogatását is biztosította.
Az ígéretek végül üres szavakká váltak. Az édesanya hónapokig magányosan várta, hogy valaki érdeklődjön iránta, de senki sem jelentkezett. Végül kénytelen volt saját lábán elmenni Janovicshoz, aki megalázó módon csupán 25 koronát adott neki, mintha az összes bánatát és reményét egy apró, jelentéktelen összegben akarta volna összesűríteni.
A film elkészítése tovább folytatódott, sőt, a szerencsétlen vízbeugrás jelenetét is megőrizték a végső verzióban. A Sárga csikó premierje a következő év elején zajlott le a legnagyobb moziteremekben, és hatalmas sikernek örvendett - ez volt az első magyar némafilm, amelyet Japánban is bemutattak.
Miközben a készítők Budapesten a sikerüket ünnepelték, Imre Erzsi édesanyja a nyomor súlya alatt szenvedett. Később a történtek munkahelyi balesetként való elismerésével az anyának havi 17 korona 66 fillér járadékot ítéltek meg, amelyet a kolozsvári színház további 40 koronával egészített ki. Janovics Jenőt gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolták, ám 1914-ben felmentették a vádak alól.
A film ugyan dúsgazdaggá tette Janovicsot, Imre Erzsi sírja évekig jeltelen maradt. Anyja belehalt a fájdalomba, a lány sorsa pedig szinte feledésbe merült. 1926-ban már így írtak róla, de 1972-ben még állt a sírja, felirattal együtt.
Ha valaki Kolozsváron jár, érdemes egy látogatást tenni a Házsongárdi temetőbe, ahol felfedezhetjük a magyar némafilm egyik legtragikusabb sorsú alakját. Itt, a sírok között, egy különleges történet elevenedik meg, amely rávilágít a múlt sötét árnyaira.
