Az utóbbi időszakban jelentős növekedés tapasztalható a Retyezát hegységben a felsővégtagi viperamarások számában. Ez a jelenség figyelemre méltó, hiszen a terület gazdag biodiverzitással büszkélkedhet, és a viperák jelenléte különösen fontos az ökosziszt
„Ha valaki életét veszti a vipera marásától, az esetek többségében nem a méreg közvetlen hatása a felelős, hanem a szervezet anafilaxiás sokkreakciója a viperaméregben található fehérjékre. Ez hasonló ahhoz, ahogyan egy darázs- vagy méhcsípés is halálos lehet, ha az érintett allergiás a csípésre” – magyarázta Milka Zsolt, ezzel eloszlatva a tévhiteket.
A Kárpát-medencében a vipera a mérges kígyó, aminek három alfaját különböztetik meg:
Méretüket tekintve a rákosi vipera a legkisebb, és a mérgének a toxicitása is a legalacsonyabb; a keresztes viperáé magasabb, a szarvasviperáé pedig a legerősebb, és a három közül utóbbi a legfejlettebb faj. Milka Zsolt szerint nagyobb az esélye annak, hogy a vipera hamarabb meglát, pontosabban - a lépéseink keltette rezgések alapján - megérez bennünket, mint ahogy mi észrevennénk, és továbbáll.
Ha mégis találkozunk vele, az általában egy váratlan esemény következménye. Például reggel, amikor a nap még csak most kezd melegíteni, és nem elég gyors ahhoz, hogy elmeneküljön, vagy mert észrevétlenül lépünk a közelébe, esetleg közvetlenül mellé állunk. Ilyenkor könnyen veszélyben érezheti magát, és védekezésképpen harapással reagálhat – vázolta a lehetséges szituációt. Ennek elkerülése érdekében érdemes ragaszkodni a jól kijárt túraösvényekhez, figyelni a lépteinkre, és alaposan átvizsgálni a környezetünket, mielőtt leülnénk a fűbe vagy egy sziklára.
A mentős-túravezető tapasztalatai alapján, kígyómarás esetén az elsődleges teendő a sérült megnyugtatása. Fontos, hogy ne próbáljuk megkergetni a viperát, mert ezzel csak tovább fokozhatjuk a veszélyt. "Ilyenkor rendkívül nehéz megnyugtatni valakit, de emlékezzünk, hogy minél magasabb a pulzusa, annál gyorsabban terjed a méreg a szervezetében," figyelmeztetett a szakember.
