Szakáli István Loránd megítélése szerint a románokkal kapcsolatos rendszerellenes frusztrációt nem fogja enyhíteni ez a választási eredmény.
Egyelőre nem tudni, hogy mire számíthatnak az erdélyi magyarok az új román elnöktől, mondta Szakáli István Loránd, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány stratégiai igazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában. Beszélt arról is, hogy bár most van lehetőség a román politikai rendszer megújulására, az elnök ki lesz szolgáltatva bizonyos erőknek, illetve hogy bár rebesgetik, de ő nem számít előre hozott választások kiírására.
A román elnökválasztást Nicusor Dan, az RMDSZ által is támogatott bukaresti főpolgármester nyerte meg, aki független jelöltként indult. Az első fordulós hátrányát sikeresen ledolgozta, de mielőtt mélyebben elemeznénk a választás részleteit, érdemes áttekinteni a román elnök szerepét az államhatalomban. A román elnök pozíciója kulcsszerepet játszik az országgal kapcsolatos döntéshozatalban és a politikai élet irányításában. Az elnök nemcsak a végrehajtó hatalom vezetője, hanem a nemzet egységének szimbóluma is. Széleskörű hatáskörökkel rendelkezik, beleértve a törvények aláírását, a kormánytagok kinevezését, valamint a külpolitikában való aktív részvételt. Az elnök feladatai közé tartozik a hadsereg főparancsnoki szerepe is, így a védelmi és biztonsági kérdésekben is jelentős befolyással bír. Ezen felül a román elnök részt vesz a Nemzeti Védelmi Tanács munkájában, amely a stratégiai tervezés és a biztonsági politikák kidolgozásáért felelős. Emellett az elnöknek lehetősége van a parlament feloszlatására és új választások kiírására, amennyiben a politikai helyzet ezt indokolja. Ez a hatáskör kiemeli az elnöki pozíció politikai súlyát, és azt, hogy az elnök nem csupán ceremoniális szerepet tölt be. Összességében a román elnök a politikai rendszer egyik központi figurája, akinek döntései és fellépései jelentős hatással vannak az ország jövőjére.
Ez a pozíció rendkívül jelentős. A román államformát tekintve egy félprezidenciális, félelnöki rendszerrel állunk szemben. A román elnök hatáskörei korlátozottabbak, mint például az amerikai elnöké, aki egyben a kormány vezetője is, vagy a francia elnöké, ám mégis szélesebb jogosítványokkal bír, mint a lengyel elnök, és határozottan több hatalommal rendelkezik, mint a Magyar Köztársaság elnöke. A román elnök legfontosabb feladata a miniszterelnök kijelölése. Amennyiben a parlament kétszer elutasítja a javasolt személyt, automatikusan feloszlik, és előrehozott választásokat kell kiírni. Továbbá, az elnök jogosult a legfőbb titkosszolgálatok vezetőinek kinevezésére, valamint a legfőbb ügyész személyére is javaslatot tehet. Romániában immár 35 éve zajlik egy alapvető diskurzus arról, hogy a külpolitikai felelősség melyik hatalmi ágat terheli: az elnököt vagy a kormányt. Az alkotmányértelmezések megoszlanak: egyesek szerint a külpolitika az elnök hatáskörébe tartozik, míg mások a kormányra hárítják ezt a feladatot. Az viszont biztos, hogy Romániát az Európai Tanácsban az elnök képviseli, nem a miniszterelnök. Volt már olyan időszak is, amikor jelentős politikai feszültségek álltak fenn az elnök és a kormányfő között, és ennek következményeként mindketten részt vettek az Európai Tanács ülésén, de a döntéshozatali jogkör továbbra is az elnök kezében maradt.
Az elnök hatalma képes megakasztani a román állam működését, ugyanakkor a román állam különböző intézményei is képesek gátat szabni az elnöki tevékenységnek. Ez a dinamikus viszony könnyen konfliktusokhoz és patthelyzetekhez vezethet, melyek végső soron új választásokhoz vezethetnek.
Lehetséges, hogy az elnök és a parlamenti többség között olyan éles ellentétek alakuljanak ki, amelyek megnehezítik a kölcsönös támogatást. Példaként említhetjük Traian Băsescu korábbi elnököt, akit a parlament kétszer is felfüggesztett. Ez a helyzet azt eredményezte, hogy Romániát egy hónapig ideiglenes elnök irányította, miközben népszavazást rendeltek el. Érdekes módon, ezek a népszavazások mindig a hivatalban lévő elnök pozícióját erősítették meg, ezzel is jelezve a választók támogatását a politikai instabilitás közepette.
Az elnök közvetlen választásának következményeként nyer ez a jelenség jelentőséget a román állam berendezkedésében?
Részben igen, másrészt pedig az alkotmány által meghatározott hatókörök miatt.
Ha észlelték, hogy esetleg problémák forrása lehet, vajon valaha is megpróbált valaki úgy átszabni az alkotmányt, hogy az egy adott irányba eltérítse? Kívülről szemlélve – talán tévesen – a jelenlegi kiegyensúlyozottságból sok zűrzavar származik.
Vannak olyan politológusi, elemzői hangok Romániában, amelyek azt mondják, hogy akár a mostani alkalom is, ez a nagyon éles választási harc és ez a mások számára meglepő - számomra egyáltalán nem meglepő eredmény, szerintem csak a papírforma érvényesült - eredmény is azt mutatja, hogy eljött az ideje az, hogy egy újabb román köztársaságot hozzanak létre. Ahogy Franciaország esetében az ötödik köztársaságról beszélünk, Romániában a második köztársaságról beszélnek, vagyis hogy ideje lenne hozzányúlni az alkotmányhoz, és azokat a vitás kérdéseket, amelyek az elmúlt harmincegynéhány év folyamán fölmerültek, rendbe tenni, de igazi erre való hajlandóságot vagy akaraterőt nem tapasztalok. Igazából nem is állt elő olyan politikai konstelláció, amikor egy alkotmánymódosítást meg lehetne Romániában kísérelni. Ahhoz is, ha jól tudom, nem vagyok jogász, de kétharmados többségre lenne szükség.
Lehetséges, hogy az alkotmánybíróság ismét beavatkozik a választási folyamatba, ahogyan azt tette az előző alkalommal, vagy esetleg most más a helyzet?
Azt szoktam mondani, hogy Románia a lehetőségek földje, ahol szinte bármi, sőt a legváratlanabb dolgok is megtörténhetnek. Azonban a jelenlegi politikai helyzetet figyelembe véve, nem tartom indokoltnak egy ilyen lépést. A román politikai táj most teljesen más képet mutat. Gyakran említjük a mélyállam fogalmát, vagy ahogy a románok nevezik, a "systemet", ami a láthatatlan struktúrákra utal. Ezek az erők az elmúlt 30-35 évben, függetlenül attól, hogy ki töltötte be a köztársasági elnöki posztot vagy éppen ki volt hatalmon, irányították az országot. Különösen a különböző titkosszolgálatok vezetőiről, az ügyészség szerepéről, a korrupcióellenes ügyészségről, sőt, akár az alkotmánybíróságról is beszélhetünk, mint az irányító szereplők.
Ezek hazai szolgálatok?
Természetesen! Az alábbiakban egyedi megfogalmazásban írom át a szöveget: "Valóban. Azonban érdemes megvizsgálni, hogy a hazai szolgáltatások milyen kapcsolatban állhatnak más külföldi ügynökségekkel, és adott esetben esetleg milyen kölcsönös kötelezettségek fűzhetik őket egymáshoz."
De hogyan alakulhatott ki a szisztéma? Az ember ahhoz van szokva, hogy a szolgálatok vezetőit az aktuális politikai hatalom nevezi ki és menti föl, ha akarja.
Ez valóban egy izgalmas kérdés. A válasz gyökerei mélyen Románia történetébe nyúlnak vissza, különösen a XIX. század második felének eseményeibe. Fontos megjegyezni, hogy Románia nem egy organikus fejlődés eredményeként jött létre, hanem inkább mint egy tudatosan megtervezett projekt, amelynek világos célja volt. Ekkoriban a nyugati hatalmak egyfajta védvonalat kívántak kialakítani Oroszország ellen, hogy megakadályozzák annak terjeszkedését a Balkánon, különösen a krími háború után. Románia születése tehát nem csupán a helyi politikai dinamika következménye volt, hanem egyfajta geopolitikai reakció is, amely segítette az akkor már "Európa beteg emberének" nevezett oszmán birodalmat. Ezen a módon Románia fontos szerepet játszott a regionális stabilitás fenntartásában. Aztán ott van az első világháború után bekövetkezett nagy egyesülés, amikor Erdély Romániához csatlakozott, ami szintén jelentős mérföldkő volt az ország történetében. Így Románia nem csupán egy állam, hanem egy olyan intézmény, amelynek funkciója és szerepe régiós szinten mindig is meghatározó volt. A történelmi kontextusban nézve, a román titkosszolgálatok szerepe is kiemelkedő volt, különösen a Ceausescu-korszak idején, amikor a belső és külső kihívásokra válaszul komoly erőket mozgósítottak.
Forradalommal ért véget, legéppisztolyozták...
...igen. És ha egy, az állammal kapcsolatos fogalomra próbálunk visszaemlékezni abból az időszakból, akkor az jó eséllyel a Securitate, az akkori titkosszolgálat lesz. És valóban, Ceausescut legépfelvételezték, a televízión keresztül is láthattuk, de ne gondoljuk, hogy azokat a struktúrákat, amelyek akkor is nagyon-nagyon erősek voltak és meghatározták Románia mindennapjait, Ceausescu gépfegyverezésével szintén legépfegyverezték volna. Azok az erőviszonyok, amik azt az időszakot jellemezték, azok már az úgymond demokrácia körülményei között is tovább fennmaradtak, legfeljebb átalakultak, metamorfózisokon mentek keresztül. Most már nem egy szolgálat, hanem öt szolgálat van, de azért ezek továbbra is meghatározóak a román állam mindennapjaiban.
A politika területén is jelentős befolyással rendelkeznek, nemde?
Úgy vélem, hogy a politika és a különböző társadalmi struktúrák között egy érzékeny egyensúly alakult ki. A romániai stabilitás szempontjából kulcsfontosságú ez az egyensúly, amely a politikai tényezők és a társadalmi struktúrák közötti kölcsönhatásokból ered. Amint ez az egyensúly megbomlik, problémák merülhetnek fel. Tavaly novemberben egy olyan eseményt tapasztalhattunk, amikor az elnökválasztás első fordulóját egy váratlan jelölt nyerte meg. Meggyőződésem, hogy ez a fordulat mindenkit, beleértve a politikai elitet és a különböző társadalmi csoportokat is, váratlanul ért.
A hivatalos álláspont szerint külföldi hatásokkal manipulálták azt az elnökjelöltet, aki végül győztesként zárta a kampányát. Ennek következtében az alkotmánybíróság beavatkozott, és érvénytelenítette a választás eredményét. Azóta azonban felmerült a kérdés: születtek-e újabb bizonyítékok? Tudjuk-e már, hogy pontosan ki, mikor és milyen eszközökkel gyakorolt befolyást a román választásokra?
Valóban, ez volt az alapja annak a különös és drasztikus döntésnek, amit a román alkotmánybíróság hozott, és amely az európai uniós normák között szinte példátlan volt. Azonban azóta a hivatkozott bizonyítékok nem kerültek napvilágra. Emlékezzünk vissza, akkor orosz befolyásról beszéltek, és ennek tükrében hozták meg ezt a szokatlan intézkedést. Be kell vallanom, hogy azóta az orosz szál teljesen eltűnt a diskurzusból. A jelenlegi választási kampány során már meg sem említik. Így a lényeges kérdés az, hogy mennyire lehetett valóban demokratikus az a döntés, amit akkor hoztak. Úgy vélem, ez a helyzet egy olyan pillanatot teremtett, amikor a kialakított rendszer váratlan kihívásokkal nézett szembe, és ezért döntöttek a drasztikus lépés mellett, hogy megóvják a saját maguk által felépített struktúrát.
Ha elfogadjuk, hogy ez a rendszer valóságos, aktívan működik, akkor az ön álláspontja szerint mennyire elégedett ezzel a helyzettel?
Úgy vélem, hogy határozottan van valami igazság abban, amit mondasz. Az új lehetőségek kapujában állunk, hiszen Nicușor Dan, aki most győzött a választásokon, és George Simion, mindketten a hagyományos politikai kereteken kívül helyezkednek el. Ez nem elhanyagolható körülmény, és azt kell mondanom, hogy a mostani választási eredmények nem véletlenek. Ez a helyzet lehetőséget kínál arra, hogy a régi, megkopott politikai figurák háttérbe szoruljanak, teret adva frissebb, dinamikusabb vezetőknek, mint amilyen Nicușor Dan is. Nicușor Dan egy tapasztalatlan politikus a nemzeti színtéren, és független jelöltként indult, míg a mögötte álló Mentsétek meg Romániát Szövetség jelenleg az ellenzék soraiban található. Érdekes, hogy ez a párt, amely egykor megpróbálta megdönteni a saját elnökét, most azzal a céllal állt ki Nicușor Dan mellett, hogy támogassa őt a választások során. Most pedig elérkezett az idő, hogy esetleg egy új politikai korszakot nyitjunk, habár véleményem szerint az elnök pozíciója még mindig bizonyos érdekek hatása alatt áll majd. Például a Liberális Párt, amely a legnagyobb nyertese a legutóbbi parlamenti választásoknak, olyan szereplő, aki komoly befolyással bír. Tavaly ősszel a létezésük is kérdéses volt, de most úgy tűnik, hogy erősödtek. Az elkövetkező időszakban valószínűleg Ilie Bolojan, aki jelenleg ideiglenes államfő, kerülhet a középpontba, és ha Nicușor Dan valóban betartja az ígéreteit, akkor ő lehet Románia következő miniszterelnöke. Érdekes idők elé nézünk, és bízom benne, hogy a változások pozitív irányba terelik a politikai tájat.
A román emberek dühét ez a választási eredmény le fogja csillapítani? Sok elemző beszélt arról, hogy a románok egészen egyszerűen gyűlölik a rendszert, bármelyik politikai erő is képviseli azt, mert az egészet a rendszernek látják.
Nem szükséges különösebb jövendőmondói képesség ahhoz, hogy kijelenthessük: a jelenlegi feszültségek nem fognak csillapodni. Számos vélemény létezik erről, és több román elemző is hangsúlyozta a legutóbbi választásokkal kapcsolatban, hogy ez volt az utolsó olyan alkalom, amikor a politikai elit figyelme mellett elrepült a golyó, szinte betalálva. A következő alkalommal már valószínűleg nem lesz lehetőség a hibák megismétlésére. Az elégedetlenség és a kiábrándultság egyre inkább teret nyer. Érdemes lenne megvizsgálni, mi áll ennek a hátterében. Románia az elmúlt 10-15 évben figyelemre méltó fejlődésen ment keresztül, ám ez a fejlődés nem volt egyenletesen elosztva. Vannak olyan városi központok, mint Kolozsvár, Temesvár, Bukarest vagy Konstanca, ahol valóban tapasztalható volt a jelentős életszínvonal-emelkedés, míg más vidéki területeken továbbra is középkori körülményekkel szembesülünk. Egy megdöbbentő adat: egy nemrégiben készült felmérés szerint a romániai iskolák 40%-ában még mindig nincs angol vécé, és nincs folyóvíz. Ez egy olyan országban történik, amely az Európai Unió tagja, miközben a költségvetési hiány már 9,7%-os, a folyó fizetési mérleg hiánya 8%-os, és az államadósság az utóbbi tíz évben megduplázódott, mostanra a 60%-ot közelíti. Képzeljünk el egy Romániát, ahol a rendszerváltozás idején nem volt államadósság, mivel Ceausescu embertelen politikája miatt a korábbi kötelezettségeket visszafizették. Ha ez a trend folytatódik, hová vezet majd? A jelenlegi jólét nagymértékben, ha nem teljesen, hitelből valósult meg. Bár az uniós források is hozzájárultak, ez a jólét egy homokra épült alapokra támaszkodik, amely alól valószínűleg az új kormány és az elnök sem vonhatja ki magát. Az egyik első lépéseik között szerepelnie kell ennek a súlyos gazdasági helyzetnek a rendezésének, amelynek következményei lesznek.
A románok ebben a választási kampányban értesültek arról, hogy mivel fog járni, hogyha föláll egy új hatalom, hogy milyen állapotban van az ország, hogy ezt nem lehet sokféleképpen megoldani, csak kevésféleképpen lehet megoldani. Tehát valami reményében mentek el szavazni, vagy valami nagyobb rossz elkerülése érdekében mentek el szavazni ilyen sokan? Merthogy borzasztóan megnövekedett a részvételi arány.
Ez a kampány nem a valódi, lényeges kérdések körül forgott. Ennek ellenére úgy érzem, sokan tisztában vannak azzal a gazdasági helyzettel, ami jelenleg jellemzi az országot, bár valószínű, hogy ez csupán a lakosság egy kisebb részét érinti. A kampány leginkább az ellenségképzésre összpontosított, azt sugallva, hogy ha Simion nyer, az elkerülhetetlenül az Európai Unióból való kilépéshez és a NATO-ban vállalt kötelezettségek lazításához vezet, ami oroszbarát irányvonalat jelentene. Simiont sokan az oroszok emberének tartották, de ennek semmiféle megalapozott bizonyítékát nem látom. A Simion által vezetett párt ugyanis az Európai Konzervatívok és Reformerek politikai családjához tartozik, amelynek vezetője Giorgia Meloni olasz miniszterelnök asszony. Ezen a politikai palettán a lengyel Jog és Igazságosság pártja is jelen van, és mindkét esetben meghatározó az oroszellenes és ukránpárti álláspont. Tehát a kampány sokkal inkább érzelmi manipulációról szólt, mintsem a valódi, lényegi kérdésekről. A választási időszak során a külpolitikai témák, például Románia érdekei Ukrajnával kapcsolatban, szinte teljesen háttérbe szorultak, legfeljebb a felszínes politikai frázisok szintjén merültek fel.
Van már elérhető részletes elemzés vagy mérés, amely megmutatja, mivel tudott Nicușor Dan eredményeket elérni? Az első fordulóban jelentős hátrányt kellett ledolgoznia.
Ekkora hátrányban még román elnökjelölt a második fordulóban soha nem volt. Az elején azt mondtam, hogy én papírforma eredményt látok, és ez nem véletlen, mert Romániában a rendszerváltozás óta nyolc elnökválasztást rendeztek, és mind a nyolcnak az volt a forgatókönyve, hogy a második fordulóban, amikor ki-ki meccs van, akkor mindig az az elnökjelölt nyert - függetlenül attól, hogy mennyivel volt lemaradva adott esetben az elsőhöz képest -, amelyiknek nyugatos üzenete volt, és amelyik nem volt szélsőséges. Mindig ez a mintázat volt. Ezért azt gondolom, hogy a mostani választás első fordulója tulajdonképpen egy érdekes, kreatív módon való helyretétele annak, ami az elmúlt ősszel történt. Most az a forgatókönyv valósult meg, aminek tavaly ősszel meg kellett volna valósulnia. Csak annak következtében, hogy ott a nagy pártok - és itt a Szociáldemokrata Pártra és a Liberális Pártra gondolok, akik koalícióban kormányozzák Romániát idestova két éve - egymás ellen indítottak elnökjelölteket, és ezek az elnökjelöltek mindent megtettek annak érdekében, hogy a másik meghatározó rendszerpárt jelöltjét elüssék a második fordulóba való bejutástól. Ennek következtében olyan jelölteket támogattak, akik adott esetben hozzájárulhattak ahhoz, hogy az ellenfél rendszerpárt jelöltjét gyengítsék. Csak akkor valami történt, és hatalmas meglepetésre ez a bizonyos, ismeretlenségből előkerült Calin Georgescu bejutott a második fordulóba, és kiderült, hogy amit mond, az őrült beszéd, de van benne rendszer. És ez nagyon lejött az embereknek. Erre valahogy vevők voltak, vevők lettek az emberek.
Mi volt a mögöttes gondolat abban, hogy a koalíciós pártok egymás ellen indítanak elnökjelölteket a főhatalomért? Milyen érvelés állhatott ennek a döntésnek a hátterében?
Tartok tőle, hogy én erre nem tudok önnek válaszolni, ugyanúgy, ahogy arra se tudok válaszolni, hogy két olyan párt, amelynek a versengéséről szólt az elmúlt 20-25 év, miért lépett koalícióra ha jól emlékszem, 2023 nyarán. Élet-halál harc volt a két párt között. Emlékszünk talán arra, amikor 2018-ban vagy 2019-ben a korábbi elnök, akit a Liberális Párt adott, Klaus Iohannis, még azzal támadta a szocialistákat, a szociáldemokratákat (a PSD-t), hogy lepaktálnak az RMDSZ-szel a székelyföldi autonómia miatt. Ez volt az a bizonyos, tört magyarsággal elmondott "Jó napot kívánok, PSD"-beszéd.
Romániában ez egy vérvád.
Igen, igen. Ilyen viszonyok voltak. Tehát a két versengő, tűz és víz párt úgy döntött, hogy 2023-ban ők koalícióban fogják vezetni az országot. Emögött valószínűleg az lehetett, hogy a Covid által generált gazdasági, társadalmi feszültségek mind a két pártot meggyengítették, és úgy gondolták, hogy jó megoldás, hogyha nyugati, német vagy osztrák mintára nagykoalícióban fogják ezentúl Romániát vezetni. De hogy innen hogy jutottak el odáig, hogy tavaly ősszel egymásra indítottak elnökjelölteket, én ebben, bevallom őszintén, nem látom a racionalitást. Habár ez egy picit olyan, mint egy Shakespeare-i dráma, ahol mindenki mindenkit elárul, és mindenki ott csapja be a másikat, ahol lehet, és ahol alkalma van.
Nicușor Dan egy román politikai figura és közéleti személyiség, aki a főváros, Bukarest polgármestere. Gazdasági és jogi végzettséggel rendelkezik, és a politikai pályafutását a civil társadalomban végzett munkával kezdte, különösen a városi tervezés és a közérdek védelme terén. A 2020-as önkormányzati választásokon indult a polgármesteri posztért, és független jelöltként nyerte el a mandátumát, miután a romániai politikai életben a reformok és átláthatóság mellett állt ki. Nicușor Dan célja, hogy modern városvezetést valósítson meg, és javítsa Bukarest életminőségét.
Nicusor Dan matematikai végzettséggel rendelkező politikai személyiség, aki Erdély szívében, Fogaras közelében, egy kis faluban látta meg a napvilágot. Karrierjét civil aktivistaként kezdte, aktívan részt vett városvédő mozgalmakban a 2010-es évek elején. Később megalapította a "Mentsük meg Bukarestet" nevű civil szervezetet, amely idővel politikai mozgalommá alakult, majd megalapította a "Mentsétek meg Romániát" pártot, melynek alapító elnöke lett. Nicusor Dan 2019-ben először választották meg Bukarest főpolgármesterének, és most már másodjára tölti be ezt a pozíciót. Bukarest, akárcsak Budapest, kerületi polgármesterekkel rendelkezik; azonban a román fővárosban hat kerület található, és a főpolgármester az első az egyenlők között, ami különleges helyzetet teremt. Bár országos vagy nemzetközi politikai tapasztalata viszonylag korlátozott, ezt ellenfelei, például Simion, a kampány során gyakran felrótták neki. Érdekes megjegyezni, hogy a fontos jelöltek közül Victor Ponta mellett ő is tavaly novemberben még nem szerepelt az elnökjelöltek között, és csak azután lépett előtérbe, hogy az alkotmánybíróság semmisnek nyilvánította az őszi elnökválasztást. Politikai nézetei progresszív irányultságot mutatnak, és erőteljesen kiáll az Európa-párti értékek mellett, ami a kampányában folyamatosan megjelent. Ez azonban egy olyan országban, amely már az Európai Unió tagja, kissé meglepő, hiszen az emberek többsége a maga módján valójában mind Európa-pártinak vallja magát.
...csak adott esetben szuverenista.
Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Valóban." Azt azért meg kell jegyezni, hogy ez a szuverenista megközelítés Romániában viszonylag új keletű dolog, míg akár Magyarországon, akár Lengyelországban, de akár még Csehországban is ez a típusú gondolat már egy 15 éve megjelent. Romániában nagyon sokáig ennek nyomát sem lehetett látni. A román politikában egyöntetűen mindenki lelkes követője volt a brüsszeli mainstreamnek. Valahol 2019 környékén, a Covid-válság környékén vette föl az AUR, George Simion pártja ezt a szuverenista attitűdöt, ami nagyjából azt jelentette, hogy tagjai vagyunk az Európai Uniónak, de azon belül nézzük már meg, hogy mi a román érdek, és próbáljuk ezt az érdeket a brüsszeli érdek mellé föltenni, hogy legalább olyan szinten legyen. Korábban a román attitűd az volt, hogy amit Brüsszelből mondtak, ahhoz haptákba vágták magukat, szalutáltak, és végrehajtották. Habár: így csináltak látszólag, de valószínűleg egyből azt keresték, hogy ezt hogy lehet megkerülni, vagy hogy miként lehet ennek nem eleget tenni. De a szavak szintjén, a narratíva szintjén biztos, hogy az volt, hogy hát ha Brüsszelből mondták, akkor az csak jó lehet.
Igaz az, hogy kampányolt Simion azzal, hogy ő a román Orbán? Vagy ezt itt találtuk ki magyar belpolitikai használatra?
Mivel egy szuverenista álláspontot képvisel európai szinten, korábban is volt már elismerő nyilatkozata Orbán Viktorról. Hangot adott annak a véleményének, hogy tetszik neki az, amit Orbán Viktor képvisel az Európa-politika szintjén. De ennél tovább nem ment, mert egy nacionalista románnak lehet, hogy az, amit tesz egy magyar ember, első látásra szimpatikus, de hát az mégiscsak egy magyar ember, tehát azért lelkesedni nem szabad, vagy nem lehet érte.
Nicusor Dan kifejezte már valaha a véleményét a Romániában élő magyar közösséggel kapcsolatban?
A kampányidőszak kivételével nem sok olyan alkalom volt, amikor a politikus barátságos arculatát mutatta volna a romániai magyarság felé. Az ő magyarbarát attitűdje, ha létezik egyáltalán, inkább illúzió, mint valóság. Az ilyen politikai hozzáállásokat, mint a magyarbarátság, a román politikai palettán nehezen lehet megtalálni; szinte olyan, mint a fából vaskarika: egyáltalán nem létezik. A különbségek csupán abban rejlenek, hogy ki milyen mértékben viseltetik ellenségesen a magyarok iránt, és milyen jövőt képzel el számukra. Az én megítélésem szerint Nicusor Dan volt az erdélyi magyarság számára a legelfogadhatóbb jelölt. Olyan politikus, mint Simion, akinek múltja és testtartása nem éppen vonzó, nem lehetett a magyar szavazók kedvence. Az eredmények vasárnap éjszaka, amikor a választási térkép méregzöld árnyalatokban pompázott az erdélyi magyarok lakta megyékben, mindent elmondanak arról, mit várhatunk Nicusor Dantól. Hargita megyében 91 százalék, Kovászna megyében 85 százalék, Maros megyében pedig szintén jelentős támogatottságot kapott, míg Bihar és Szatmár megyében a szavazók 60 százaléka is rá voksolt. Mindezek után viszont meglepő, hogy Nicusor Dan a besszarábiai románoknak köszönte meg a támogatást, az erdélyi magyarok említése nélkül. Ez a gesztus jól tükrözi a valós politikai viszonyokat és a magyar közösség helyzetét.
Nincs politikai hála kategória Romániában? Nicusor Dan nem nézi meg a térképet, és nem látja, hogy ott az RMDSZ felhívására van, ahol 18 százalékkal tolták meg a részvételt? És nem olyan nagy a különbség.
Sokan azt tartják, hogy a hála nem politikai kérdés, és véleményem szerint most is ezzel a helyzettel nézünk szembe. Az erdélyi magyarok számára a legfontosabb cél a legutóbbi vasárnapi választások során az volt, hogy megakadályozzák a legrosszabb kimenetelt. Ezzel szemben minden más eredmény már kedvezőbb forgatókönyvnek számít. Itt tehát nem csupán a jó és a rossz közötti választásról volt szó, hanem arról, hogy mindenképpen el kell kerülni a legrosszabb lehetőséget.
Ha megpróbáljuk a román politikai gondolkodást egy kicsit mélyebben megérteni, felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem engedheti meg magának egy politikus, hogy szorosabb kapcsolatokat építsen ki az országban élő magyar kisebbséggel. Talán érzelmi okok, taktikai megfontolások, vagy más politikai érdekek játszanak szerepet ebben a döntésben. Az ilyen helyzetekben gyakran a nemzeti identitás és a politikai rivalizálás is közrejátszik, ami megnehezíti a párbeszédet és az együttműködést.
Úgy vélem, hogy megérdemelne egy komolyabb figyelmet, hiszen voltak már olyan időszakok, amikor a magyar közösség jelentős támogatást nyújtott, például Basescu elnök esetében. Az ő választási győzelme szempontjából kulcsszerepet játszott, hogy a magyarok jelentős része őt támogatta. Elnöksége alatt próbálkozott gesztusokkal is a magyar közösség felé, de amikor nehézségek merültek fel, és lehetősége adódott a magyar kártya politikai felhasználására, ezt meg is tette. Hasonló tapasztalatokkal találkozhatunk Klaus Iohannis esetében is, akit szintén lelkesen támogattak a magyarok. Romániában a legelkötelezettebb választói csoportok közé tartozik az erdélyi magyar közösség, amit a legutóbbi választási eredmények is tükröznek. A román politikai pártok gyakran inkább taktikai megfontolások alapján döntenek, és noha ígérnek támogatást, sokszor már a háttérben azon gondolkodnak, hogyan tudnák ezt az ígéretet úgy megszegni, hogy ők a lehető legjobban járjanak. Emlékezetes például Crin Antonescu esete, akiről később kiderült, hogy a szavazatai szinte kizárólag az RMDSZ által képviselt magyar közösségtől származtak. A szociáldemokraták pedig már akkor is fontolgatták, hogy más jelölteket támogassanak. A Liberális Párt tagjai is, akik Antonescu mögött álltak, sokan átszavaztak Nicusor Danra, ami végül biztosította Dan bejutását a második fordulóba. A magyar közösség támogatása tehát megbízható tényező, és az elmúlt 35 év során ezt mindig bizonyította. Ennek ellenére a bukaresti politikai színtéren a magyarok csupán a választási kampányok idején kerülnek előtérbe, és amint a kampány véget ér, hajlamosak megfeledkezni róluk. Ezért is elengedhetetlen, hogy az RMDSZ folyamatosan jelen legyen a kormányban, hiszen ez biztosítja a magyar érdekképviseletet Bukarestben. Román politikusoktól önállóan elvárni ezt naiv elképzelés.
Hozott-e bármilyen nehézséget az erdélyi magyar választó számára a magyar miniszterelnök Tihanyban, az apátság falai között elhangzott beszéde? Az anyag, amely jelenleg is elérhető az interneten, bárki számára meghallgatható.
Úgy vélem, hogy nem. Valószínű, hogy egy rövid időre elgondolkodtak a helyzeten, de a választási eredmények világosan tükrözik, hogy az erdélyi magyar közösség szinte egyhangúlag azt az opciót választotta a két alternatíva közül, amely a számunkra kedvezőbb, vagy inkább így fogalmaznék: a kevésbé kedvezőtlen lehetőség volt.
Mennyire gondolják a románok, hogy a választási folyamataikat külföldi hatalmak, titkosszolgálatok vagy más államok képesek manipulálni? Vajon egyáltalán foglalkoztatja őket ez a kérdés, vagy inkább a hazai politikai viszonyokra összpontosítanak?
Az elemzői közéletben mindenképpen izgalmas kérdésként merül fel, hogy az egyszerű emberek hogyan viszonyulnak a geopolitikai helyzetekhez. Az elemzők számára világos, hogy Románia stratégiai pozíciója kiemelkedő, különösen a bonyolult geopolitikai konstellációk fényében. Például a román-ukrán határ a leghosszabb az összes ukrán határ közül, ami azt jelenti, hogy Románia álláspontja az ukrajnai konfliktussal kapcsolatban nem csupán regionális, hanem nemzetközi szinten is jelentőséggel bír. Érdemes megemlíteni, hogy a szuverenista politikai hangok, mint Georgescu és most Simion, olyan elképzeléseket vetettek fel, amelyek szerint, ha ők kerülnek hatalomra - és ne feledjük, hogy a román államfő hadsereg főparancsnoka is egyben - akkor mérlegelni fogják Románia álláspontját Ukrajnával szemben, különösen a brüsszeli vagy más koalíciókkal való együttműködés kapcsán. Ez azt jelenti, hogy Simion esetleges hatalomra kerülése esetén a román külpolitika irányvonala jelentős változásokon mehetne keresztül. Románia tehát nem csupán egy földrajzi hely, hanem egy kulcsszereplő a régió politikai dinamikájában.
Tengere van.
Románia gazdag tengerekkel rendelkezik, emellett NATO-támaszpontok, amerikai katonai bázisok, rakétaállomások és radarállomások találhatók területén. A román nép, amely híres humorérzékéről és kedvességéről, gyakran megoszt egy keserédes mondást: „Románia annyira fontos hely, hogy nem bízhatjuk a sorsát csupán a románok kezébe, vagy hogy csak ők döntsenek a jövőjéről.”
George Simon azt mondja, hogy folytatni fogja a harcot. Egy elvesztett elnökválasztás után egy vesztes jelöltnek milyen pálya nyílik Romániában?
Úgy vélem, hogy számára izgalmas és komoly karrier lehetőségek nyílnak meg. Ő egy fiatal politikus, mindössze 38 éves, így még a politikai életben is kezdőnek számít. Figyelembe véve, hogy december elsején tartották a legutóbbi parlamenti választásokat, a mostani parlamenti ciklusból még három és fél év áll rendelkezésére, hogy beteljesítse politikai ambícióit. Fontos megemlíteni, hogy Romániában, ahol a kormányválságok gyakoriak, valóban sok miniszterelnök váltja egymást, de előrehozott választásokra ritkán kerül sor. Ennek következtében a politikai táj folyamatosan változik, miközben a parlament összetétele változatlan marad. Érdemes megjegyezni, hogy Romániában elterjedt, hogy egy parlamenti képviselő az egyik párt színeiben kezd, majd a ciklus végére akár a harmadik vagy negyedik párt tagjaként fejezi be a mandátumát. Ezért nem meglepő, hogy a képviselők gyakran alkalmazkodnak az erőviszonyokhoz, és mozognak a pártok között a parlamenten belül.
Változik a háttérben zajló mozgás, vagy inkább a meggyőződések formálódnak át, és az, ahogyan egy adott helyzetet szemlélünk, befolyásolja a véleményünket?
Ha tippelnem kellene, valószínűleg az első lehetőségre voksolnék. Úgy vélem, hogy ezek a kérdések inkább az érdekek és a pénz körül forognak, mintsem a meggyőződés. Romániában ennek komoly hagyományai és gyakorlatai vannak. Ezért az előre hozott parlamenti választások valószínűsége kicsi. Bár hallani olyan pletykákat, hogy esetleg megvalósulhatnak, én nem hiszem, hogy ez itt aktuális lenne. Ha viszont a Nicușor Dan által támogatott, jelenleg ellenzékben lévő Mentsétek meg Romániát párt hatalomra kerülne, akkor az ellenzék lényegében csak a szélsőségesekből állna. Különösen az AUR, Simion pártja lenne a meghatározó szereplő, mellette pedig két kisebb, még radikálisabb párt is jelen van, köztük Diana Sosoacă által vezetett politikai formáció. Egy olyan helyzetben, ahol a parlamenti ellenzék túlnyomórészt szélsőséges csoportokból áll, valószínű, hogy ezek a pártok profitálni fognak a kormányzó koalícióval szemben, különösen, ha az komoly gazdasági nehézségekkel vagy megszorításokkal néz szembe. Minden kormányzati kudarc az ellenzék megerősödését segítheti elő. Így azt gondolom, hogy Simionnak van lehetősége arra, hogy a mostani vereségét hosszú távon a javára fordítsa.
Ha jól értem, Nicușor Dan, a megválasztandó elnök, jelenleg az ellenzék oldalán foglal helyet a román parlamentben.
Ő független jelöltként diadalmaskodott, de támogatta őt a Mentsétek meg Romániát párt (USR), amelyik mögé állt. Ennek ellenére hivatalosan függetlenként indult a választásokon.
Igen, de hogyha megnézzük az elnök pozícióját Romániában, ahhoz, hogy valamit tudjon csinálni, ahhoz kell az, hogy a parlamentben az őt támogató pártok is többségben legyenek. Vagy nem kell hozzá?
Elméletileg nem lenne szükség rá. Jelenleg azt tapasztaljuk, hogy a szélsőséges pártok kivételével szinte minden politikai alakulat, a szociáldemokraták kivételével – akik, mint a legnagyobb parlamenti párt, egy meglehetősen különös álláspontot képviselnek azzal, hogy nem támogatnak egyetlen jelöltet sem – Nicușor Dan mögé állt. Innen nézve, a USR-nek is érdeke lehet, hogy kormányra kerüljön, hiszen mindig előnyösebb kormányzati pozícióban lenni, főleg, ha az a elnök, akit te segítettél hatalomra juttatni, már a kormány tagjai között is támogatott. Úgy vélem, van rá reális esély, hogy őket is bevonják a koalícióba, ami Simion számára egy remek lehetőség lenne arra, hogy tovább növelje befolyását.
Mi lehet az RMDSZ érdeke? Azt mondta, hogy bent kell lennie a kormányban, mert bentről lehet intézni, kintről meg nem lehet intézni.
Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Valóban."
Bent kell lennie a kormányban? És ha igen, akkor bent lesz-e vajon?
Minden esélye megvan az RMDSZ-nek arra, hogy bent legyen, bent maradjon a kormányban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy akkor sikerült magyarok lakta területekre fejlesztéseket odavonzani - gondoljunk akár infrastruktúra, akár egyéb típusú fejlesztésekre -, akkor sikerült hallatni a magyar közösség hangját, hogyha az RMDSZ kormányon volt. Azt gondolom, hogy az RMDSZ-nek jelenleg is minden esélye megvan arra, hogy kormányon maradjon, és valószínűleg az a jó opció a szempontjukból, ha kormányon is maradnak. Elvileg elképzelhető lenne az is, hogy kívülről támogassák a kormányt, de annak sok értelmét nem látom. De volt már rá példa korábban.
Az RMDSZ-nek a kormányalakítási tárgyalások során rendkívül fontos, hogy világos és markáns programmal lépjen a tárgyalóasztalhoz. Egy új kormány megalakításának körülményei között különösen fontos, hogy az RMDSZ kiemelje azokat a kulcsfontosságú kérdéseket, amelyek a magyar közösség érdekeit szolgálják, és amelyek a politikai együttműködés alapját képezhetik. Elengedhetetlen, hogy az RMDSZ határozottan megfogalmazza azokat az elvárásokat, amelyek a magyar közösség számára prioritást élveznek, mint például a nyelvi jogok védelme, a kulturális támogatások növelése, valamint a helyi önkormányzatok megerősítése. Emellett a gazdasági fejlesztések és a közszolgáltatások javítása is középpontban kell, hogy álljon. Ugyanakkor vannak olyan témák, amelyeket kerülni érdemes. Az RMDSZ-nek nem szabad olyan kompromisszumokat vállalnia, amelyek a közösség alapvető jogait és érdekeit sértik. Fontos, hogy ne hagyja figyelmen kívül a magyar közösség hangját, és ne engedjen a populista vagy nacionalista retorikának, amely megoszthatja a politikai tájat. Összességében az RMDSZ-nek a tárgyalások során a következetességre és a világos kommunikációra kell törekednie, hogy biztosítsa a magyar közösség számára a szükséges támogatásokat és jogokat, miközben elkerüli a politikai önfeladás csapdáját.
Egy fordulópont előtt állunk, ahol az RMDSZ, mint Románia egyik legmegbízhatóbb politikai alakulatának, rendkívüli szerepe van. Számos román elemző és véleményformáló is elismeri, hogy a párt professzionális működése példaértékű, és amikor szükség van rá, a közösség szinte teljes mértékben mögé áll. Ezt nemrégiben vasárnap is tapasztalhattuk. Úgy vélem, hogy a szervezet minden eddigi tapasztalatára és bölcsességére szükség lesz a közeljövőben. Különösen fontos lenne, hogy a hangsúlyt azokra a kérdésekre helyezze, amelyek a magyar közösséget közvetlenül vagy közvetve a leginkább foglalkoztatják. Persze, nem az én dolgom, hogy tanácsokat adjak tapasztalt politikai vezetőknek, de bízom benne, hogy a közösség érdekeit mindig szem előtt tartják.
A kérdés felvetése mögött az a megállapítás áll, hogy Kelemen Hunor az InfoRádióban kijelentette: az RMDSZ nem hajlandó politikai öngyilkosságra. Eddig elkerülték ezt a helyzetet, és a jövőben is szeretnék távol tartani magukat tőle. Ez alapján egyértelmű, hogy Romániában bizonyos helyzetekben a koalícióba lépés nem előnyös politikai szempontból, hanem éppen ellenkezőleg, hátrányos következményekkel járhat.
Kelemen Hunor véleményem szerint az egyik legképzettebb és legnagyobb tapasztalattal rendelkező politikai szereplő Romániában, hiszen amit mond, az mindig jelentőséggel bír. Az RMDSZ mostani kormányzati szerepvállalása, amely már ideiglenes kormányként működik, különösen figyelemre méltó, mivel egy olyan miniszteri tárcát irányítanak, amely a legmagasabb kockázatú területet képviseli: a Pénzügyminisztériumot. Eddig nem volt példa arra, hogy az RMDSZ ilyen szintű pénzügyminiszteri pozíciót töltsön be. A pénzügyminiszteri tisztség jelentősége abban is rejlik, hogy a modern Románia történetében még sosem ült magyar képviselő a Legfőbb Védelmi Tanácsban. Mivel a pénzügyminiszter automatikusan tagja ennek a tanácsnak, ez a pozíció különösen stratégiai jelentőséggel bír. Az elnök és a miniszterelnök mellett tehát Tánczos Barna miniszter úr is jelen van a romániai legfőbb védelmi tanácsban. Ahogyan korábban is említettük, a makrogazdasági kihívások, amelyekkel szembenézünk...
Az RMDSZ-nek lenne a feladata, hogy kezelje a helyzetet, ha rajta csapódna le a kritika.
A pénzügyminiszternek ebben mindenféleképpen szerepe van. Tehát nagyon nehéz egy olyan kormányzati konstellációt elképzelni, ahol a pénzügyminiszter ki tudna maradni egy gazdasági rendbetételből, ami lássuk be őszintén, komoly megszorításokkal és komoly áldozatokkal, adott esetben politikai áldozatokkal is jár, vagyis ez nagyon megfontolandó. Az ideiglenes kormány 45 napig működhet, június 20-án fog lejárni a mostaninak a mandátuma, addig mindenféleképpen egy teljes kormányt, vagy egy hatalma teljében lévő kormányt kell megválasztani. Hogy azon belül az RMDSZ milyen szerepet játszik - erre mutathatott rá Kelemen elnök úr, és hát biztos vagyok benne, hogy ők ezt nagyon-nagyon jól meg fogják fontolni.
Sok pártnál pedig rendezni kéne a sorokat, mert több helyen ideiglenes vezetés van a lemondások után.
Tavaly ősszel egy váratlan eredmény és a belpolitikai feszültségek sora elsodorta a Liberális Párt elnökét. Jelenleg a pártot egy ideiglenes elnök irányítja, aki egyben az átmeneti miniszterelnök is, sőt, most már az ország ideiglenes államfője is. A Szociáldemokrata Párt elnöke, aki korábban miniszterelnök volt, az első forduló után lemondott, így ott is bizonytalanság uralkodik, hiszen azt is bejelentette, hogy az elnöki posztról is távozik. A Mentsétek meg Románia szervezet nemrégiben a választási kampány során megfosztotta elnöki posztját Elena Lasconitól, aki tavaly novemberben a második helyet szerezte meg az első fordulóban. Így nekik sincs jelenleg vezetőjük. A választási vereség következményei pedig elérhetik Simiont is, az AUR elnökét, aki szintén megérezheti a politikai hullámverést. Bár egyelőre nincsenek kézzelfogható jelek, a szuverenista és nacionalista táborban hatalmas csalódás övezi a vasárnapi eseményeket. Simion az urnazárást követően úgy nyilatkozott, mintha már ő lenne Románia új elnöke, ami csak fokozza a feszültséget. A közeljövőben várhatóan megkezdődik a felelősök keresése, és azt is figyelembe kell venni, hogy Simion a két választási forduló közötti kampányában nem éppen a legjobban teljesített. Számos politikai hibát vétett, miközben az első fordulóban kétmillió szavazattal többet szerzett, mint ellenfele, Nicusor Dan. Dan azonban innen sikeresen megfordította a helyzetet, így jogosan merül fel a kérdés, hogy hol csúszott el a dolog, és hogy ez a kudarc esetleg szándékos lépés volt-e, avagy sem.
