Bartolo Longót szentté avatták, aki a nacionalista mozgalmak és az olasz egység iránti elkötelezettsége következtében olyan meggyőződésre jutott, hogy elfordult a hagyományos értékektől, és sátánista nézeteket ölelt magához.

Vasárnap újabb szentek avatására került sor XIV. Leó pápasága alatt, ami már a második ilyen esemény volt tőle a májusban történt megválasztása óta, számolt be róla a Telex. Ez alkalommal hét új szent került a katolikus egyház panteonjába. A szentek között találunk egy laikus hittérítőt, egy népirtás áldozatát, egy szerzetesnőt, valamint egy ügyvédet, aki fiatalabb korában sátánista papként tevékenykedett, de végül az olasz egység iránti hite vezette őt a helyes útra.

Kezdjük el az izgalmas utazást Bartolo Longo életén keresztül! Az 1841-ben született Longo 1861-ben jogi diplomát szerzett, és bár szülei hithű katolikusok voltak, fiatal éveiben eltávolodott az egyházi tanításoktól. Az 1860-as években a Vatikán és az olasz nacionalista mozgalom között feszültség alakult ki, Garibaldi pedig nyíltan ellenségesen viszonyult a pápasághoz. Longo eltávolodása annyira radikálissá vált, hogy végül a sátánizmus felé sodródott, és még sátánista pappá is szentelték. Ám ez az időszak csupán átmeneti volt: 1871-re megtért, és domonkos rendi pappá szentelték. Később a ferences szerzetesekkel együtt szegényeken és gyógyíthatatlan betegeken segített, és sok olyan cselekedetet végzett, ami az egyház szolgálatára irányult. Ma már nevét egy Pompejiben található tér is őrzi, emlékeztetve minket arra, hogy az élet nem mindig egyenes vonalú, és a megtérés valódi ereje milyen csodákra képes.