Egy különös üzenet érkezett a Földre, amelyet egy 57 éve elhunyt NASA-műhold küldött. A rejtélyes jel nemcsak a tudósokat, hanem a világot is meglepte, hiszen a múltból érkező információk mindig izgalmas kérdéseket vetnek fel a technológia fejlődéséről és

Az elektronikai berendezések nem örök életűek; elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb elhasználódjanak, és elérkezik az a pillanat, amikor már nem lehet őket javítani. Ezt a folyamatot mindenki ismeri, ám az igazán különleges és meglepő esemény, amikor egy hosszú éveken át üzemképtelennek hitt, vagy éppen csak elfeledett tudományos eszköz váratlanul újra életjelet ad – ráadásul az űrből.

Pedig pontosan ez történt a NASA Relay 2-es kísérleti műholdjával, mely 1967-ben ment tönkre, és azóta nem küldött semmilyen jelet. Egészen 2024 nyaráig - árulta el a New Scienctistnek adott interjújában Clancy James, a Curtin Egyetem csillagásza. Munkatársaival ő fedezte fel az ASKAP rádióteleszkópok segítségével az erős impulzust, ami egy időre minden mást elnyomott az éjszakai égbolton - és ez nem volt más, mint a Relay 2-től érkező, nanoszekundum-hosszúságú energiakitörés.

Ami még szokatlanabbá teszi a dolgot, az az, hogy a jel olyan közelségből érkezett, hogy az ASKAP rádióteleszkópjai nem is tudtak egyszerre fókuszálni rá. "Nagyon izgatottak lettünk, mert azt gondoltuk, hogy talán felfedeztünk egy új pulzárt, vagy valami más objektumot. Ez egy olyan elképesztően erős rádióimpulzus volt, ami egy nagyon rövid időre messze túlszárnyalt minden mást az égen" - mondta Clancy James az interjúban.

A szakértők egy arXiv preprint platformon közzétett tanulmányban foglalkoznak egy figyelemre méltó jelenséggel. Az impulzus forrását a Relay 2 műholdra trace-elik vissza, ami számos izgalmas kérdést vet fel – hívja fel a figyelmet a Futurism.

Mivel a műhold már 57 éve nem működik, Curtin csapata arra a következtetésre jutott, hogy valami ütközhetett vele, ami magyarázatot adhat a felőle érkező szokatlan jelenségre. Egy másik elmélet pedig azt sugallja, hogy az eszközben hosszú idő alatt felhalmozódott elektromos energia olyan mértékűvé vált, hogy az egy hatalmas energiakitörést idézett elő. Ezt a jelenséget "elektrosztatikus kisülésnek" nevezik.

Jelenleg nem sikerült véglegesen tisztázni, hogy mi állhat a bő fél évszázada céltalanul keringő műhold váratlan zajongásának hátterében. Az viszont egyértelmű, hogy az űrszemét problémája egyre sürgetőbbé válik, és a jövőben valószínűleg még súlyosabb következményekkel kell számolnunk.