**Ukrajna EU-tagsága: A magyar és az európai mezőgazdaság jövője a változások tükrében** Ukrajna lehetséges EU-tagsága komoly hatásokkal járhat a magyar és az európai mezőgazdaság számára. Az ukrán mezőgazdasági szektor, amely jelentős termelési kapacitá

Ukrajna mezőgazdasági területe – beleértve az Oroszország által megszállt részeket is – meghaladja a 41 millió hektárt. Ha Ukrajna belépne az Európai Unióba, az EU mezőgazdasági földterületeinek körülbelül ötödét birtokolná. Emellett a termőföldek majdnem fele kiemelkedő minőségű, humuszban gazdag talaj, amelyet számos nagyobb, több tízezer hektáros földterületet művelő óriásbirtok irányít.

A birtokszerkezet össze sem hasonlítható az EU-s birtokviszonyokkal. Míg az EU-ban a családi, kis- és közepes gazdaságok határozzák meg a mezőgazdasági termelést, átlagosan 50-1000 hektár közötti egybefüggő földbirtokokkal, addig Ukrajnában több tízezer, vagy akár százezer hektáros nagybirtokrendszer a jellemző.

Az integráltan működő, nagy ukrán agrárüzemek gyakorlatilag a termékpályák egészét lefedik, vagyis egy-egy nemzetközi nagyvállalat tartja kézben az alapanyag-termelést és a feldolgozást is.

Az integrált működésnek, a hatalmas birtokméretnek, a kiváló adottságú termőföldnek és a lazább szabályozásnak köszönhetően az ukrán mezőgazdaság jóval hatékonyabb, mint az uniós: akár 10-20 százalékkal is költséghatékonyabb az alapanyag- és élelmiszer-előállítás.

A KAP az Európai Unió meghatározó és alapvető finanszírozási kerete, amelynek célja mindig is az volt, hogy garantálja Európa élelmiszer-önellátását. A kétpilléres támogatási rendszer első pillére a területalapú- és más, termeléshez kötött közvetlen támogatásokból áll, míg a második pillér a fejlesztésekre, beruházásokra rendelkezésre álló vidékfejlesztési pályázatokat fedi le.

A jövőbeni elképzelések között szerepel, hogy az agrártámogatásokat a környezeti állapot javítására és a 2040-es klímacélok megvalósítására irányítják. A tervezett beruházások olyan gazdaságokhoz jutnának el, amelyek jelentős átalakításokat hajtanak végre, hozzájárulva ezzel Európa károsanyag-kibocsátásának csökkentéséhez.

Ezzel a lépéssel az ukrán mezőgazdasági óriáscégek is profitálhatnának, hiszen a legkorszerűbb amerikai technológiát alkalmazó ukrajnai nagyüzemekben a környezeti és fenntarthatósági szempontok nem élveznek elsőbbséget. Ugyanakkor az ukrán oligarchák érdeklődése is növekedhet a környezeti beruházások iránt - legalábbis elméletben -, amennyiben ezek révén ingyenes uniós támogatásokhoz juthatnának a vállalkozásaik számára.

Az EU és Ukrajna között zajló csatlakozási tárgyalások részeként kell megállapodnia Brüsszelnek és Kijevnek arról, hogy milyen kereskedelmi szabályok szerint érkezhetnek júniustól az ukrán agrártermékek az EU-s piacokra. Ismert, a háború 2022-es kirobbanását követően az EU - ideiglenes szolidaritási intézkedésként - eltörölte az ukrán élelmiszerek és mezőgazdasági alapanyagok behozatalát korlátozó importvámokat és a behozott mennyiségre vonatkozó kvótákat. Az úgynevezett ATM-rendelet következményei beláthatatlan károkat okoztak az uniós agrárpiacokon, kiemelten sújtva Kelet-Európát, így hazánkat is.

A legutóbbi időpont-hosszabbítás során a felek egyértelművé tették, hogy 2023 júniusában már nem lesz lehetőség további halasztásokra. Ezzel párhuzamosan az ATM-rendelkezés lejárati időpontjára az Európai Uniónak és Ukrajnának sürgősen meg kell egyeznie az új behozatali szabályokban, amelyek véglegesen felváltanák a szolidaritási intézkedést.

A felek világossá tették, hogy a csatlakozási tárgyalások során szükséges megállapodásra jutniuk e kérdésben. Amennyiben ez nem valósul meg, a 2016 óta érvényben lévő kedvezményes vám- és kvótaszabályok lépnek életbe, ami viszont nem felel meg Ukrajna, valamint az ukrajnai agrárszektor szereplőinek érdekeinek.

Olyannyira nem, hogy több olyan növényvédő szer is általános használatban van a szomszédunkban, amelyeket az EU már évtizedek óta tilt, azok súlyos egészségre és környezetre veszélyes hatásai miatt.

Ukrajna uniós tagságának elméleti kerete magában foglalja a világ egyik legszigorúbb élelmiszer-minőségi szabályozásának betartását is. Azonban már most is észlelhető, hogy Brüsszel nyitott arra, hogy átmeneti időszakot biztosítson az ország számára az alkalmazáshoz. Ez azt jelenti, hogy a következő években, a szabad áramlást elősegítő uniós alapelvek keretein belül, továbbra is bejuthatnak az EU piacára alacsony minőségű, sőt, akár az egészségre is káros ukrán élelmiszerek.

E helyett az EU Ukrajna legfőbb célpiacává lépett elő, aminek következtében az olcsó ukrán gabona évek óta kifejezetten az uniós piacokra irányul.

A legnagyobb ukrán agrárcégek pénzügyi beszámolóiból pedig rendre az derül ki, megérte számukra az uniós szolidaritás, ugyanis a háborús nehézségek és az önköltség növekedése ellenére is óriási profitot realizálnak a szereplők.

A következő hónapok éppen ezért kulcsfontosságúak lesznek az európai mezőgazdaság szempontjából, miközben az látható, hogy Brüsszel - hasonlóan az elmúlt években tanúsított hozzáállásához - akár az európai gazdák érdekeit is képes semmibe venni az ukrán és nemzetközi agrárvállalatok nyeresége érdekében. Ezek a cégek nem mellesleg komoly lobbierővel bírnak a brüsszeli bürokraták körében.

Az utóbbi évek során saját tapasztalataink révén egyértelműen megtapasztalhattuk, milyen hatásokkal járna, ha Ukrajna EU-tagjelölt státusza véglegessé válna, majd pedig tagállamként részesedne az uniós belső piac előnyeiből.

Az ukrán gabonafélék és késztermékek 2023-ban és 2024-ben jelentős válságot generáltak az EU agrárpiacain. A termelési költségek drámai emelkedése, amelyet a kelet-európai mezőgazdasági árak ideiglenes növekedése sem tudott kompenzálni, a helyi kereslet szinte teljes összeomlásához vezetett. Az elmúlt évek tendenciáit követve a nyugat-európai élelmiszeripar a helyi alapanyagok helyett egyre inkább a lényegesen olcsóbb ukrán gabonafélékre támaszkodott, így feltöltve készleteit. Az ukrán import árleszorító hatása pedig tovább súlyosbította a helyzetet, ami komoly kihívások elé állította a kelet-európai termelőket.

A nyugat-európai mezőgazdaság védelme érdekében - főként Franciaország nyomására - Brüsszel bizonyos termékpályákon visszavezette a mennyiségi kvótákat. Ugyanakkor a kelet-európai termelők gondjai e lépések révén nem oldódtak meg.

Ukrajna tehát a korábbi piacai helyett nagyrészt Európára önti a silány minőségű élelmiszert. Közben a korábbi ukrán célpiacokat ma már Oroszország látja el, ezáltal Moszkva is profitált a túlzott uniós szolidaritásból.

Az ukrán mezőgazdasági óriásvállalatok, amelyek a mennyiségi termelésre specializálódtak, jóval versenyképesebbek az európai gazdálkodóknál. Az integrált nagyüzemek révén az alapanyagok előállításától egészen a késztermékekig minden egy kézben összpontosul, ami jelentős előnyhöz juttatja őket a piacon. Ezt a versenyelőnyt a nyugat-európai termelők sem tudnák könnyedén átvészelni, így Brüsszel gyakorlatilag átengedheti Ukrajnának az európai élelmiszerellátás kulcsszerepét. Becslések szerint Ukrajna képes élelmiszert biztosítani akár 400 millió ember számára.

amelyek sokkal nagyobb veszteséget okoznának szomszédunknak, ahol a GDP több, mint 10 százalékához a mezőgazdaság járul hozzá, amely rekord magas arányt jelent.

Az élelmiszer-biztonsági szabályok betartása szinte lehetetlennek tűnik. Egy figyelemre méltó példa erre Ukrajna helyzete, ahol senki sem rendelkezik pontos információval arról, hogy milyen mértékben vannak jelen a hivatalosan tiltott GMO-növények a piacon.

A GMO-szennyezés következményeként az ilyen jellegű növények használata kihat a génmódosítatlan termesztési gyakorlatokra is.

Összességében látható, hogy Brüsszel ismét Ukrajna pártján áll és egyre több jel utal arra, hogy az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság nem csak Európa védelmét, de az EU élelmiszer-ellátásának jelentős részét is Kijevre bízná, vagyis Európa jövőjét a harcedzett, korrupt vezetésű ukrán hadsereg és a silány minőségben termelő agráróriások jelentenék.